Milyen volt a példás középkori nemesasszony?

2019. március 20. 12:33 Múlt-kor

Korábban

„Szeresd és tiszteld Istent, és ne mulaszd el az imát!”

Minden jó keresztény elsődleges gondja kétségtelenül lelkének üdvössége, így Geoffroy könyve is arra figyelmeztet elsőként, hogy a mennyei királyság felé kell törekedni, és hogy a lányoknak szívüket és gondolataikat mindig Isten felé kell fordítaniuk. Nem szabad megfeledkezniük napi imádságaikról, köszönetet kell mondaniuk Istennek és dicsőíteni őt. Lefekvés előtt Szűz Máriához és a szentekhez kell imádkozniuk.

Mi történik azonban akkor, ha valaki elmulaszt egy imát, vagy tiszteletlenül viselkedik a jámbor lelkűekkel szemben? Geoffroy két bizánci hercegnő példáját állítja lányai elé. Egyikőjük bűnös volt, míg a másik jó hívő módjára élt. A fiatal és tapasztalatlan lányok beleszerettek két ifjú lovagba, akik szintén testvérek voltak. A két pár egy megbeszélt éjszakán összegyűlt, hogy egymáséi legyenek.

Amikor az egyik lovag közeledni kezdett a jámbor hercegnő felé, olyan látomása kerekedett, mintha ezernél is több, lepelbe takart ember állná körbe a lányt – félelmében elmenekült, majd le is betegedett. A másik szerető közben gond nélkül megkaparintotta a bűnös hercegnőt, aki teherbe esett. Apjuk, a császár erre éktelen haragra gerjedt – a lányt vízbe fojtotta, szeretőjét pedig elevenen megnyúzatta. Amikor a jámbor hercegnő tudomást szerzett szeretője látomásáról, köszönetet mondott Istennek, amiért megakadályozta bűnbe esését, és a továbbiakban is megőrizte szüzességét. Végül egy nagy uralkodóhoz ment feleségül, és széles körben tisztelt asszonyként élt.

Bármennyire is a keresztényi életvitel a legfontosabb, a lányok számára nem elegendő ennek megfelelni – vannak ugyanis társadalmi elvárások, amelyeket szintén be kell tartaniuk. Házasodó korban lévő, illetve afelé tartó arisztokrata nőkként tudniuk kell, hogyan viselkedjenek méltóságosan és udvariasan, és vonzzanak ezáltal jó férjet magukhoz. Geoffroy szerint hiba például, ha egy nő „fejét meggondolatlanul ide-oda forgatja”, mint egy teknős vagy egy darumadár: ehelyett azt mondja lányainak, „Tartsd magad rendületlenül, mint a nyúl – eme állat mindig maga elé néz, feje körbeforgatása nélkül.”

Érveinek erősítésére Geoffroy egy távoli és egy közeli példát is hoz. Első példája a dán király három lányáról szól. A legidősebb, legszebb hercegnő azzal szalaszt el egy jó házasságot, hogy állandóan maga köré néz, „tekintetét szélkakasként forgatva”, a második testvér túl sokat és túl gyorsan beszélt, anélkül hogy az előtte hallottakat átgondolta volna, míg a harmadik, bár nem volt olyan szép, mint nővérei, kiváló férjre lelt Anglia bölcs királyában, mert higgadt volt és illedelmes.

A közelebbi példa magáról Geoffroy-ról szól: elmeséli lányainak, miként utasított vissza egy lehetséges menyasszonyt annak pajkoskodásai és csintalansága miatt. A lányok vélhetően utóbbi példát találták érdekesebbnek, mivel saját apjukról szólt.

A megfelelő viselkedés magában foglalja a megfelelő öltözködést is. Geoffroy szerint egy hölgynek elegánsan és önmérséklettel kell öltözködnie, és amit az édesapa külön kiemel: sosem szabad, hogy az elsők között próbálja ki a legújabb divatot. Geoffroy itt egy guyenne-i asszony és egy beaumonti úr közötti vitát ír le: a hölgy megszólja az urat, amiért az feleségét nem a legújabb divatnak megfelelően öltözteti – ez esetben a ruhák és csuklyák széles, hímzett végeire gondol, valamint a szoknyán ejtett hasításokra. Az úr erre felvilágosítja, hogy e divat a seregeket követő angol prostituáltak köréből indult, ezzel az egész udvar előtt szégyent hozva az asszonyra.

Geoffroy szerint ha valaki a divat rabja, az nem sok jóval kecsegtet annak személyiségét és becsületét illetően, továbbá aki rendszeresen új ruhákat készíttet, annak több van, mint amennyire szüksége van, ez pedig nem teszi lehetővé a jótékonykodást. A lovag visszakanyarodik korábbi tanításaihoz a kereszténységről, és egy gyakorta új ruhákat vásároló hölgy példáját hozza fel. Amikor a nő lelke Szent Mihály előtt áll,

„Az ördög magas hangon kiáltotta: 'Uram, ennek az asszonynak tíz pár ruhája volt, hosszú és rövid, és tudod jól, hogy ennek fele is elég lett volna, azaz egy hosszú ruha, két ing, és két rövid ruha. Ezekkel is megelégedhetett volna. Egyetlen ruhájának értéke másfélszerese volt a szegények durva gyapjú kelméihez képest. Rengeteg hideget és szenvedést tűrnek el, de ő sosem könyörült meg rajtuk.”

A nő végül a pokolba került, ahol minden ruháját viselnie kellett – az ördög mágiájának köszönhetően azonban ezek tűzként égették őt.

előző oldal 2 / 2