Miért volt kötelező a 17. századi Angliában a gyapjú lepelben való temetkezés?

Sikeres intézkedés

A szigor bevált: Dolan kutatása szerint 1682 és 1755 között például a cucklingtoni Szent Lőrinc-templom temetőjében 505 sírból csak 18-ban használtak lenből készült leplet. Mandeville írásai arra utalnak, csak az idősebb nemzedék – akiket még a len vallásos tiszteletére neveltek – ütközött meg a szabályozáson. Lehetséges, hogy a gyapjú használata az átlagember számára megért annyit, hogy ezáltal a franciáknak legyen rosszabb, de a legvalószínűbb az, hogy öt font egyszerűen túl sok pénz volt – mégpedig annyira, hogy voltak, akik feljelentették a lenben temetkezőket azért, hogy cserébe megkapják a behajtott büntetés egy részét.

Mandeville eddigre teljes sikert látott a programban: „Semmi sem mondható ellene a józan ész határain belül” – írta. A költő Nicholas Amhurst ennél is lelkesebb volt – kijelentette, a törvény „minden szempontból e királyság gazdagságának legnagyobb támasza.” Sajnos nem létezik dokumentáció arról, mennyi hasznot hozott a szabályozás a gyapjúiparnak, Dolan kutatásai szerint azonban az intézkedés útját állhatta akár 21 millió méter lenszövet importjának 1679 és 1695 között, amely körülbelül 2,5 millió font értéket képviselt.

Létezik némi közvetett bizonyíték arra, hogy Anglia gazdagabb lakosai a törvényt kigúnyolva inkább kifizették a büntetést, hogy len halotti lepelbe temetkezhessenek. A Henstridge-ben található Szent Miklós-templom kertjében lévő sírok vizsgálatával Dolan azt találta, 1678 és 1707 között a temetkezések kevesebb mint egy százaléka esetében használtak lenből készült leplet, ez az arány azonban magasabb, 9-12 százalékos volt a templomon belül nyugalomra helyezettek esetében, akik minden bizonnyal gazdagabb, illetve fontosabb emberek voltak. Egy 1678-ból való szatirikus politikai pamflet, „A jó feleségek siránkozása, avagy a nők panasza az ő gyapjúban temetendőségükkel kapcsolatban” címmel egy elképzelt, gőgös nőt gúnyolt, aki befizeti férje lenben való temetéséért a büntetést „inkább, mint hogy a másik világba vezető oly hosszú utat a hátán ing nélkül tegye meg”.

A törvényeket bármiféle felhajtás nélkül, csendben vonták vissza 1814-ben. Dolan szerint 1792-re már engedékenyebbek voltak betartatásukban a hatóságok is, részben amiatt, hogy az angol gazdaság jóval több lábon állt már ekkor. Eddigre a pamut leplek is divatba jöttek, és a gyapjúban való temetkezés bimbódzó kultúrája sosem bontakozott ki igazán. Egy közkeletű vélekedés azonban hosszú ideig fennmaradt a 17. század után is a törvényeket eredetileg kiváltó pestisáldozatokkal és a gyapjúval kapcsolatban: az emberek úgy gondolták, a gyapjú lepel hosszabb ideig marad fertőző, mint a len.

1. Különös válasz egy égető problémára
2. Sikeres intézkedés

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

maják

• Idős férfi arca az ősi maja rituális térben
• A maja történelem új arca: Ix Ch'ak Ch'een, a 6. századi női uralkodó
• Egy maja királynő története: Ix Ch’ak Ch’een, Cobá uralkodónője
• Maja fogékszer gyermekeknél: új régészeti felfedezés
• Altar Q megfejtése: a copáni királyok titkos kézjelei
• A Napkő és az azték naptár: a civilizációk időmérő öröksége
• A maja civilizáció összeomlása
• Régészeti áttörés: a fehér jaguár földje újra napvilágra kerül
• Cseppkő árulja el a maja civilizáció hanyatlásának okát