Mesterséges intelligenciával térképezték fel a brit tengeri kereskedelmet

Egyedülálló interaktív térképet hoztak létre a kora újkori brit tengeri kereskedelem történetéről az egykori hajózási adatok digitalizálásával és gépi elemzésével a Southamptoni Egyetem kutatói. A szakemberek a mesterséges intelligencia bevonásával több évszázados, kézzel írott kikötői nyilvántartásokat tettek kereshetővé és rendszerezhetővé a nagyközönség számára.

A hatalmas mennyiségű kézírásos szöveg feldolgozásához a szakemberek egy speciális szoftvert alkalmaztak, amely megtanulta felismerni a különböző kikötői tisztviselők egyedi írásképét és a szavak évtizedek alatti helyesírási változásait. A Southamptoni Egyetem GeoData Intézete Jason Sadler professzor irányításával ezekből a kinyert információkból építette fel azt az adatbázist, amely a szabadon böngészhető interaktív térkép alapját jelenti.

Az adatok elemzése során a kutatók több mint háromezer hazai és külföldi kikötőt azonosítottak, amelyek közül több mint ezer a brit part menti és belvízi hálózatban működött. John McAleer történész kiemelte, az eredmények egyértelműen bizonyítják, hogy a gyarmati terjeszkedés ellenére Európa maradt a szigetország legfontosabb tengerentúli kereskedelmi partnere.

Az 1696 és 1697 közötti időszakban például az európai piacok adták a rögzített angol külkereskedelmi érték mintegy 80 százalékát. A brit kereskedelemmel kapcsolatban álló tizenöt legfontosabb ország közül tíz Európában volt található; a listát Franciaország vezette 157 azonosított tengeri helyszínnel, amelyet Hollandia követett 68 kikötővel, míg India 59 helyszínnel a harmadik helyen állt.

A belföldi hajózási forgalomban Délnyugat-Anglia dominált 426 regisztrált tengeri hellyel, amelyet a délkeleti régió és a kiterjedt londoni kikötőzóna követett. A vámadatokból származó bejegyzések szerint a leggyakrabban szállított árucikk a szén volt, amely több mint százezer rakománytételben szerepelt, ezt a maláta, a búza, a vas, a gyapjú és a bor követte.

A kereskedelem globális kiterjedését mutatja, hogy pusztán az 1696-os és 1697-es évben több mint félmillió állatbőrt importáltak a szigetországba a világ minden tájáról. A hivatalos lajstromok a tömegcikkek mellett olyan különleges tételeket is megőriztek, mint a Kínából származó gyermekjátékok, a juhbél, vagy az ókor óta csodaszerként ismert velencei teriak.

A kutatás által felölelt időszak, a 16. század végétől a 18. század közepéig tartó periódus a brit történelem egyik legmeghatározóbb gazdasági és társadalmi átalakulását foglalja magában. I. Erzsébet uralkodása alatt Anglia még viszonylag marginális szerepet játszott az európai nagyhatalmi politikában, tengeri ereje pedig kezdetben eltörpült a spanyol vagy a portugál flották mellett.

A 17. század folyamán azonban a brit államvezetés egyre tudatosabban építette ki a merkantilista gazdaságpolitikát, amely a külkereskedelem szigorú ellenőrzésére és a hazai ipar védelmére épült. Az ezen korszakban elfogadott hajózási törvények kötelezővé tették, hogy az angol gyarmatokkal folytatott áruforgalmat kizárólag angol hajókkal bonyolítsák le, ami hatalmas lökést adott a hazai hajóépítésnek.

A kora újkori kereskedelmi forradalom során létrejött részvénytársaságok, mint például a Brit Kelet-indiai Társaság, új alapokra helyezték a globális árucserét és a tőkefelhalmozást. A kereskedelmi flotta növekedése egyúttal megkövetelte a haditengerészet folyamatos fejlesztését is, amely a 18. századra a világtengerek legerősebb fegyveres erejévé vált, biztosítva az egyre nyúló ellátási útvonalak védelmét. III. György uralkodásának kezdetére a szigetország már egy kiterjedt és jól szervezett gyarmatbirodalom központjaként működött.

A Southamptoni Egyetem által létrehozott új adatbázis fizikai és számszerűsíthető formában is megerősíti azt a történeti képet, amely szerint a brit világuralom alapjait a mindennapi európai és part menti kereskedelmi hálózatok sűrű szövedéke teremtette meg.