Máig rejtély, mit keres több száz ember csontváza egy himalájai tónál

Magasan a Himalája csúcsai közt, a legközelebbi falutól is négy-öt napi járásra fekszik egy Roopkund (hindi nyelven „szép alakú tó”) nevű gleccsertó. Vize ékszerként tündököl a durva kavicsok és egyéb jégőrölte kőtörmelék alkotta medencében, azonban nem sokban különbözik a környék más, hasonló képződményeitől – egyedül abban, hogy a tóban és körülötte több száz ember csontjai hevernek.

Japán felderítők vagy öngyilkos szekta?

A becslések szerint 300-800 embertől eredeztethető csontok rejtélye 1942-ben tárult a világ elé, amikor egy helyi vadőr beszámolt róluk. Az ekkor brit uralom alatt álló India hatóságai megijedtek: vajon egy Kína irányából közelítő japán beszivárgó egység maradványai kerülhettek elő?

Ez az elmélet hamar megdőlt, de felmerült számos alternatív magyarázat a talányra: egy rejtélyes vallás rituális öngyilkosságot elkövető hívei, egy eltévedt kereskedőkaraván, illetve az is, hogy a tó egy halálos járvány idején a fertőző holttestek lerakóhelyeként szolgált, távol a civilizációtól.

Az utóbbi időben a rejtély egyre mélyült: 2019-ben a csontok DNS-ének egy nemzetközi tudóscsoport általi korszerű vizsgálata azt találta, hogy a tónál elhunytak közül legalább 14 egyén nem a térségből, azaz Dél-Ázsiából származott. Génjeik sokkal közelebb álltak a Földközi-tenger keleti medencéjének mai lakosságához, különösen Kréta szigetééhez.

Tovább bonyolítja a rejtélyt, hogy ezek a csontok sokkal későbbiek, mint a tónál találtak nagy része: míg a maradványok többsége Kr. u. 800-ra datálható, a mediterrán genetikai örökséggel bíró személyek úgy tűnik, nem is olyan régen, 1800 körül veszthették életüket a tónál.

Mit kereshetett egy távoli vidékről érkezett embercsoport az 5029 méteres tengerszint feletti magasságban található Roopkund-tónál, és hogyan juthattak oda? Hogyan, és miért halhattak meg?

Halálos hegyorom

A Roopkund-tó rejtélye jól mutatja, milyen sokféle vonalon kell vizsgálni a bizonyítékokat a múlt feltárásakor. Maguk a csontok eleve számtalan kérdést vetnek fel: férfiak és nők maradványai egyaránt megtalálhatók köztük, többségük fiatal felnőtt lehetett, és a jelek alapján több „hullámban”, évtizedek vagy évszázadok során haltak itt meg.

A legközelebbi települések szájhagyománya némi segítséget nyújt. A tó a Nanda Dévi, India legmagasabb hegycsúcsa közelében fekszik, a szakrális jelentőséggel is bíró hegyhez vezető zarándokút mentén. Nanda Dévi a hindu mitológiában Párvati istennő, Siva isten feleségének egy alakja.

A helyi legenda szerint egy távoli király egy alkalommal feldühítette Nanda Dévit, aki ezért szárazsággal és más katasztrófákkal sújtotta a király országát. Hogy kiengesztelje az istennőt, a király zarándoklatra indult, és elhaladt kíséretével a Roopkund-tó mellett is. E kíséret azonban zarándokhoz igencsak méltatlan volt: a király táncosokat és más szolgákat is hozott magával, amivel csak tovább dühítette Nanda Dévit. Az istennő szörnyű jégvihart idézett elő, amely végzett díszes társasággal.

Ez a mese nem biztos, hogy túlságosan távol áll a valóságtól. A Roopkundnál talált egyes koponyákon olyan tompa tárgy általi ütések nyomai láthatók, amelyek származhatnak akár nagyméretű jégdaraboktól is.

A kutatás jelenlegi állása szerint a legvalószínűbb eset az, hogy a zarándokokat a nyílt terepen, a tó feletti ormon érte egy vihar, amely akár jégesőt is tartalmazhatott. Legtöbbjükkel valószínűleg kihűlés vagy fagyhalál végzett, és az idők során holttesteik lecsúsztak az oromról a medencébe, a tó irányába. Ebben nagy szerepe lehetett az errefelé gyakori „mini-lavináknak”.

Megoldatlan rejtély

Továbbra sincs azonban egyetértés azt illetően, hogy a későbbi, 1800 körül itt járt, mediterrán genetikájú csoport mit keresett a Himalája eme eldugott részén akkoriban. Semmiféle forrás nincs arról, hogy bármely országból expedíció indult volna a térségbe.

Az eset egyúttal rávilágít a DNS-analízis korlátaira: a 2019-ben végzett elemzés a tónál talált csontok DNS-ét ma élő emberekével hasonlította össze, azonban az eltelt 200 év során előfordult némi mozgás a különböző népek körében.

Nem biztos, hogy a tónál életüket vesztett emberek közvetlenül a Földközi-tenger vidékéről származtak – lehetséges, hogy egy, a Roopkund-tóhoz közelebb élő csoportról van szó, akiknek egyes ősei közösek azokéval, akik később a Földközi-tenger keleti medencéjének térségét népesítették be.

Van azonban nem DNS-alapú bizonyíték is, amely arra utal, hogy e csoport nem a térségből származott. A csontok 2019-es elemzése arra is fényt derített, hogy a későbbi csoport tagjainak étrendje más volt, mint azoké, akik genetikája dél-ázsiai származásra utalt: sokkal kevesebb kölest fogyasztottak.

Az egyik szóba jöhető elmélet az, hogy a rejtélyes halottak egy elszigetelt közép-ázsiai populáció tagjai lehetnek, amely Nagy Sándor seregeinek katonáitól származik. A pakisztáni kalas nép például  részben e hódítóktól származik – írta a Harvard Egyetem genetikusa, David Reich és kollégái a 2019-es tanulmányban.

Más nyomokon haladva

A rejtélyes halottak genetikája azonban nem hasonlít a kalasokéra, amelyben keverednek a mediterrán és a dél-ázsiai genetikai markerek – és a belterjesség jeleit sem mutatják, amely esetleg indokolná a térségbeli népekkel való keveredés hiányát.

„A különböző nyomvonalakat kombinálva az adatok arra utalnak, hogy olyan, egymással közeli rokonságban nem álló férfiak és nők csoportjától vettünk mintát, akik az oszmán politikai irányítás időszakában születtek a Kelet-Mediterráneumban” – írták a kutatók. „Amint arra elsősorban szárazföldi, nem pedig tengeri étrendjük utal, a tengertől távol élhettek, idővel pedig eljutottak a Himalájába, ahol meghaltak. Az, hogy zarándoklaton vettek-e részt, vagy más okok vonzották őket a Roopkund-tóhoz, rejtély.”

A rejtély továbbélésének egyik oka azonban az, hogy a Roopkund-tó eleve nem alaposan tanulmányozott régészeti helyszín. A tó egy viszonylag népszerű túraútvonalon fekszik, és az évtizedek során az erre járók megmozgatták a csontokat, egyes esetekben halmokba rendezték, vagy akár el is lopták őket. A viharos időjárás és a hely extrém magas fekvése miatt semmiféle rendszerező kutatásra nem került sor a maradványokat vagy a régészeti lelőhelyet illetően.

Ez azonban a közeljövőben változhat. Az indiai Deccan Főiskola bioarcheológusa, Veena Mushrif-Tripathy feltett szándéka, hogy teljes körű, tudományos igényű feltárást végezzen a Roopkund-tónál. Elmondása szerint igen valószínű, hogy a tó felszíne alatt vannak olyan holttestek, amelyeket sosem bolygattak az arra járók, és a fagyos víz akár lágy szöveteiket és különböző szerves anyagokból készült tárgyaikat is megőrizhette.

Egyes esetekben az eddigi expedíciók még a tó mellett fellelt maradványokon is találtak húsfoszlányokat, így a klíma okán ez valóban lehetségesnek tűnik. Mushrif-Tripathy szerint ha a jelenlegi világjárványt követően útnak indulhatna egy ilyen expedíció, az sok kérdést megválaszolhatna a tónál elhunytak életével kapcsolatban.