Magyar hősök nyomában Isztambulban és környékén

Számos oszmán kori emlékműnek ad otthont Magyarország, de a közös múltnak köszönhetően ez fordítva is igaz: Törökországban szintén sok magyar történelmi emlékhelyet ismerünk. Az idei magyar–török kulturális évad remek alkalmat biztosít arra, hogy kicsit utánajárjunk, Isztambul és környéke hány szálon kapcsolódik hozzánk. Mit keres például a világhírű Hagia Sophia falán egy magyar királylány mozaikképe? Mivel érdemelte ki Széchenyi István fia a pasai méltóságot? Milyen magyar ereklyéket rejt az egykori birodalmi központ, a Topkapi Palota? Tekirdağ, Izmit vagy Karatepe hogyan őrzi örökségeinket a mai napig?

Piroskából Eiréné

Európa és Ázsia találkozási pontja, a keresztény Új Rómából lett Bizánc, majd az Oszmán Birodalom fővárosa. Törökország legnépesebb települése, annak kulturális és gazdasági központja. Sokszínűsége, gasztronómiája, művészeti és épített értékei miatt Isztambul ma a turisták egyik kedvelt úticélja. A lüktető metropolisz legnépszerűbb látnivalói között bőven találni magyar vonatkozású emlékeket.

Szent László magyar király leánya, Piroska 1105–1106 fordulóján ment feleségül II. Komnénosz János bizánci császárhoz. Miután áttért a görögkeleti hitre, az Irén (Eiréné) nevet vette fel és az egyház szentként tekintett rá. A szeretett császárné mozaikképe az Hagia Sophia (jelentése: Isteni Bölcsesség) falára is felkerült, amelyen férjével a kis Jézust tartó Szűzanya előtt tisztelegnek. A bazilika még a 6. században épült bizánci stílusban, és a történelmi félsziget egyik jelképévé nőtte ki magát. Szakértők szerint Eiréné ábrázolása a legrégebbi, ami magyar nőről készült. Az épület bejáratánál található a császárné állítólagos szarkofágja is, amely eredetileg az általa alapított Pantokrator monostorban (ma Zeyrek Molla dzsámi) kaphatott helyet.

Konstantinápoly oszmán kézre kerülésétől (1453) közel öt évszázadon keresztül mecsetként használták az Isteni Bölcsesség templomát. A Török Köztársaság alapítója, Mustafa Kemal Atatürk utasítására 1935-ben múzeummá alakították át, azonban 2020 nyara óta újra mecsetként funkcionál, így csak a galériája látogatható. Fentről tudjuk felfedezni a keresztény időkre utaló, rejtőzködő mozaikokat vagy a Budáról származó, hadizsákmányként elhozott gyertyatartókat.

A közeli Hagia Sophia Történeti és Élménymúzeum pedig modern audiovizuális eszközök segítségével, különleges fény- és hanghatásokkal eleveníti fel az épület 1700 éves kalandos történetét a Kék (Sultanahmet) mecsettel szemben, a Hippodrom téren.

Szöktetés a szerájba

Az Hagia Sophia mögött terül el a Topkapi Szeráj. A palota építését 1465-ben fejezték be, és négy évszázadon keresztül az Oszmán Birodalom adminisztratív központjaként működött. Ez volt a szultánok elsődleges lakóhelye, valamint a közigazgatás, az oktatás és a kultúra központja a 19. század közepéig (1856-tól ezt a szerepet a Boszporusz partjára épült Dolmabahçe palota vette át). A négy nagy udvarral körülvett komplexum ma múzeum, itt található többek között az Igazság Tornya, a szultán trónterme és könyvtára, a hárem (színvonalas leányiskola), az udvari konyha, a kincstár, a fegyvertár, valamint a szultán magánkertje és pavilonjai is. A kiállítások korabeli ottomán fegyvereket, kaftánokat, porcelánokat, ékszereket, szent ereklyéket és berendezési tárgyakat is felsorakoztatnak. A fegyvertár egyik legnépszerűbb vitrinében is magyar tárgyakat őriznek: az óriási, 14. századi kardok (a legnagyobb 2,7 méter hosszú) egykor reprezentatív szerepet töltöttek be, hadizsákmányként kerültek ide.

Ugyancsak a palotában őrzik a 14. században Magyarországon készült, katolikus egyházi szertartások énekeit tartalmazó kódexet, az Isztambuli Antifonalét. A kötet 1526-ban szintén trófeaként érkezett Budáról, Mátyás király híres könyvtárával együtt. Abdul-Aziz szultán 1869-ben, II. Abdul-Hamid szultán pedig 1877-ben adta vissza a Corvinák nagy részét Magyarországnak. Ám ez a kötet nem volt köztük.

Széchenyi, a „Tűzpasa”

Az Aranyszarv-öböl túlsó partján járhatjuk be a Tűzoltó Múzeumot, amely külön részt szentel Széchenyi István fiának, Ödönnek. Az 1870-es években hazai mintára ő szervezte meg és irányította a tűzoltóságot Isztambulban. A „legnagyobb magyar” kisebbik fia először 1870 júniusában, egy nyaralás alkalmával látogatott el az oszmán fővárosba. A hónap elején bekövetkezett tűzvész miatt több középület is elpusztult, és a károkat látva – mint a magyarországi tűzoltóság megszervezője – felajánlotta szolgálatait Abdul-Aziz szultánnak. Végül a kezdeti nehézségek után, 1873-ban megkapta az isztambuli tűzoltóság felállításának feladatát.

Széchenyi Ödön volt az első keresztény, akit érdemei miatt pasai címmel tüntettek ki. A „Tűzpasa” haláláig Isztambulban élt, és idős korában is személyesen irányította a lánglovagok munkáját. Róla nevezték el Isztambul első tűzoltó múzeumát, sírját pedig évente megkoszorúzza a városi tűzoltóság. Az ő meghívására érkezett a városba Kovách Aladár sebész főorvos is, akiben a török mentőszolgálat megteremtőjét tisztelik.

Magyar testvérek

A török Hadtörténeti Múzeum kiállításán megtalálhatjuk Kmety György (az oszmán hadseregben Iszmail pasa) és Guyon Richárd (Hursid pasa) mellszobrát, valamint azokat a bőr harci dobokat, amiket a mohácsi csata során használtak a török csapatok. Az egykori bizánci városfalból börtönné alakított Héttoronynak több magyar „lakója” volt: például Szilágyi Mihály és az Egri csillagok főhőse, Bornemissza Gergely is. Az isztambuli Liszt Intézet – Magyar Kulturális Központ rendszeres programokkal várja látogatóit. A legújabb vándorkiállításuk a törökországi magyar emigrációt mutatja be, a háromnyelvű tárlat április 30-ig tekinthető meg.

Ha elég szemfülesek vagyunk, megtalálhatjuk a Magyar Testvérek 490 méter hosszú sugárútját (Macar Kardeşler Caddesi), Liszt Ferenc emléktábláját (hat alkalommal adott koncertet a városban) vagy Puskás Öcsi szobrát, a bazárban pedig magyarul beszélő kofákkal is alkudozhatunk. A fővárostól 150 km-re nyugatra, Tekirdağ tengerpartján pedig ellátogathatunk az „Édes nénét” ábrázoló szoborhoz, akinek Mikes Kelemen a Törökországi leveleket címezte.

„Úgy szeretem már Rodostót, hogy el nem felejthetem Zágont”

Rodostó (mai nevén Tekirdağ) a turisták számára üdülőparadicsom, amely egyaránt kínál kulturális lehetőségeket, nyári vizes sportokat és finom helyi borokat. Nekünk magyaroknak a település II. Rákóczi Ferenc és kíséretének az emigrációban töltött életéről nevezetes. Itt írta leveleit Mikes Kelemen, melyek hűen tükrözik a száműzöttek mindennapjait és szerzőjének érzelmi hullámzásait.

 „Már mi itt derék házas-tüzes emberek vagyunk, és úgy szeretem már Rodostót, hogy el nem felejthetem Zágont. De tréfa nélkül, édes néném, mi itt igen szép kies helyt vagyunk. A város elég nagy és elég szép, a tengerparton lévő kies és tágas oldalon fekszik. Az is való, hogy Európának éppen a szélyin vagyunk; lóháton innét Constancinápolyban két nap könnyen el lehet menni, tengeren pedig egy nap." (Részlet Mikes Kelemen 37. leveléből, Rodostó, 28. maji 1720.)

Tekirdağban 1720-tól 25 évig élt magyar kolónia, ennek emlékét büszkén őrzi a település. A fejedelem egykori fogadó- és ebédlőépületében kapott helyet a Rákóczi Múzeum (lakóháza és kápolnája az utca végén voltak, ma már nincsenek meg). Második emeleti díszterméből ma is ugyanabban a tengerre nyíló kilátásban gyönyörködhetünk, amelyben egykor Rákóczi és vendégei. A Magyar Nemzeti Múzeum 1968-ban rendezte be az első kiállítását a hagyományos oszmán házban, amelyet a közelmúltban fel is újítottak. A tárlatban Rákóczi szobra, az életéről szóló dokumentumok, valamint a korabeli tárgyak másolatai találhatók. A kulcsok őrzője a múzeum megnyitása óta Ali Kabul, aki már bő negyven éve, magyar nyelvű tárlatvezetéssel és töretlen lelkesedéssel várja a látogatókat.

A Rákóczi Múzeumtól két sarokra, a helyiek által csak Magyar utcának (Macar Sokak) nevezett kis úton áll gróf Csáky Mihály egykori otthona. Az épületet a helyi önkormányzat újította fel, jelenleg a Török–Magyar Kultúra Háza, melynek kiállítása az egykori magyar kolónia tagjait és életüket mutatja be. Itt van a tiszteletbeli magyar konzul és a Török–Magyar Baráti Társaság irodája is. Nagy érdemük, hogy a minden év júniusában megrendezett Rodostói Cseresznye Fesztiválon mára állandóvá vált a magyar nap is.

A Béke és Szabadság Parkjában, a Márvány-tenger partján áll II. Rákóczi Ferenc távolba merengő grandiózus szobra, mellette „Édes Néném" és Mikes Kelemen fából faragott emlékműve. A fejedelem titkárának nevét 2012 óta pedig külön park őrzi a városban, amely a helyi diákok egyik kedvelt találkozási pontja.

A „Virágok mezején”

Az ázsiai oldalon, Isztambultól körülbelül 120 km távolságra Kocaeli tartomány izmiti részében a Thököly Imre Emlékház várja a látogatókat. A Magyar Nemzeti Múzeum másik állandó törökországi kiállítása 2008 őszén nyílt meg, működtetője a város önkormányzata. A kiállítás a 18. század elején itt száműzetésben élő Thököly Imrének és Zrínyi Ilonának állít emléket. Az épület kertjében látható a kuruc hadvezér 2015-ben felújított síremléke, valamint egy székelykapu is. Az emlékház létrehozásában és gondozásában meghatározó szerepe van a helyi Thököly Imre Baráti Társaságnak.

A pár 1701 őszétől élt kíséretével Izmitben. A következő évben a várostól egy órányi járásra, a Kartepe hegység Karatepe falvában vásároltak földeket, ahol egy magyar települést hoztak létre. Ők ezt a helyet Virágok mezejének hívták. Ezt az elnevezést a helyi törökök is átvették: Çiçekli çayır emléke a mai nap él a lakosság emlékezetében. „A Virágok mezejének legszebb virága már nincs köztünk" – 1703 februárjában ezzel a gondolattal búcsúztak Zrínyi Ilonától.

Körülbelül két évvel később Thököly Imre is ezen a helyen távozott az élők sorából. Halála után a magyarokat hazahívták, és ezzel a kolónia emléke is lassan feledésbe merült. Helyét 2003-ban azonosították, ám ma már nehezen megközelíthető. Karatepe központjában, az ősi forrásnál 2008 óta emléktábla és dombormű őrzi a település emlékét. Zrínyi Ilona földi maradványait 1703-ban az isztambuli Szent Benedek kolostor kápolnájában helyezték örök nyugalomra. Később fiát, II. Rákóczi Ferencet és bujdosótársait is itt temették el. Hamvaik csak 1906 óta pihennek a kassai dómban.

Köszönjük a Török Turizmusfejlesztési és Turisztikai Promóciós Ügynökségnek, hogy a fenti helyeket személyesen felkereshettük, a pazar, magyar nyelvű kalauzolást pedig Hüseyin Kargılı idegenvezetőnek! A törökországi magyar emlékek listájának a fenti felsorolással még messze nincs vége. Az isztambuli régión túl ott van még a Kossuth Lajos Emlékmúzeum Kütahyában, a róla elnevezett utca vagy a magyar mérnökök által készült Erzurum Szálló Ankarában, Bartók Béla emlékkiállítása Osmaniyében, vagy az Antalya városától kb. 40 kilométerre található Gebiz település, amelyet a helyiek csak Macarköy-nek, azaz magyar falunak hívnak. Valamennyi hazai vonatkozású örökséget az isztambuli Liszt Intézet által működtetett turkmagyarizi.com honlapon virtuálisan is meglátogathatjuk.

A magyar-török diplomáciai kapcsolatok felvételének 100. évfordulója alkalmából hirdetett idei kulturális évad remek lehetőséget arra, hogy újra közelebb hozza egymáshoz a két nemzetet. A szervezők 100 színes programmal készülnek az évfordulóra: koncertek, filmvetítések, zenei, színházi és tudományos előadások kerülnek megrendezésre mindkét országban. Aki nem szeretne lemaradni a hazai eseményekről, kövesse be a Török-Magyar Kulturális Évad oldalát a Facebookon!