Lópatkók ütemét visszhangzó szellemkastély – a lótenyésztés kezdetei Magyarországon
„Elfelejthetetlen nagy érdemü Hazámfija!” – kezdi bevezetőjét gróf Széchenyi István a Lovakrul című munkájában, amelyet kedves barátjának, az általa igencsak tisztelt hazafinak, gróf Hunyady Józsefnek címzett. E nagyérdemű gróf többek között azért vívta ki a „legnagyobb magyar” figyelmét, mert korának egyik haladó gondolkodású főuraként a nyugati kultúra hazai elterjesztését szorgalmazta, ő maga pedig a lótenyésztés és a lóversenyzés alapjait teremtette meg kitartó és lelkiismeretes munkával.
Hunyady gróf volt az, aki ürményi birtokán elsőként rendezett lóversenyt Magyarországon 1814-ben, hogy saját nevelésű nemes vérvonalú lovait kipróbálja. A versenyek 1821-ig minden évben nagy figyelmet keltettek, és volt, amelyikre még az uralkodócsalád is ellátogatott. A lovakat nagy szakértelemmel válogatta ki, az egyik leghíresebb példányt Egyiptomból hozatta, és a Tajár nevet adta neki. Ő lett a magyar telivérek „őse”, csontvázát a bécsi Állatorvosi Múzeumban ma is őrzik. A források szerint a csodaló Kincsem nagyanyját is Hunyady birtokán edzették, idomították. A gróf annyira megszállottja volt a lovaknak, hogy a szájhagyomány szerint még saját húga halálának napján is a futamokkal foglalatoskodott. 1822 januárjában bekövetkezett halála miatt életműve nem teljesedett ki, de Széchenyi István azzal, hogy írásba foglalta a versenyszabályokat, végül is megkoronázta azt.
Reménytelen szerelmi lángolások
Hunyady grófnak nemcsak Ürményen, de Somogy megyében is jelentős birtokai voltak, ugyanis az Erdélyből, Hunyad városából származó família már a XVIII. század elején birtokokat szerzett a térségben. A család a XVI. században tűnik fel először Bars és a vele szomszédos vármegyékben. A nemességet Hunyady András nyerte el Rudolf császártól 1607-ben. András jó házasságot kötött, mert felesége révén megszerezte a Somogy megyei Kéthely és Mesztegnyő körüli birtokokat is. Tulajdonukba négy birtokcsoport tartozott, négy központtal, így Somogyszil, Hosszúfalú, Balatonszemes és Kéthely.
Ez is érdekelhet
Az akkoriban mezővárosi ranggal bíró Kéthelyhez tartozó terület volt a legnagyobb kiterjedésű, a grófi dinasztia ott főleg vadászattal és szőlőműveléssel foglalkozott. A család leszármazottai a második világháború végéig, illetve az államosításig művelhették birtokaikat. Manapság a Somogy megyei birtoktest visszaszerzett részén borászattal és lótartással foglalkoznak.
Herczegh Renáta teljes cikkét a Múlt-kor őszi számában olvashatják
