Lópatkók ütemét visszhangzó szellemkastély – a lótenyésztés kezdetei Magyarországon
2015. október 26. 08:23 Herczeg Renáta
„Elfelejthetetlen nagy érdemü Hazámfija!” – kezdi bevezetőjét gróf Széchenyi István a Lovakrul című munkájában, amelyet kedves barátjának, az általa igencsak tisztelt hazafinak, gróf Hunyady Józsefnek címzett. E nagyérdemű gróf többek között azért vívta ki a „legnagyobb magyar” figyelmét, mert korának egyik haladó gondolkodású főuraként a nyugati kultúra hazai elterjesztését szorgalmazta, ő maga pedig a lótenyésztés és a lóversenyzés alapjait teremtette meg kitartó és lelkiismeretes munkával.
Korábban
Hunyady gróf volt az, aki ürményi birtokán elsőként rendezett lóversenyt Magyarországon 1814-ben, hogy saját nevelésű nemes vérvonalú lovait kipróbálja. A versenyek 1821-ig minden évben nagy figyelmet keltettek, és volt, amelyikre még az uralkodócsalád is ellátogatott. A lovakat nagy szakértelemmel válogatta ki, az egyik leghíresebb példányt Egyiptomból hozatta, és a Tajár nevet adta neki. Ő lett a magyar telivérek „őse”, csontvázát a bécsi Állatorvosi Múzeumban ma is őrzik. A források szerint a csodaló Kincsem nagyanyját is Hunyady birtokán edzették, idomították. A gróf annyira megszállottja volt a lovaknak, hogy a szájhagyomány szerint még saját húga halálának napján is a futamokkal foglalatoskodott. 1822 januárjában bekövetkezett halála miatt életműve nem teljesedett ki, de Széchenyi István azzal, hogy írásba foglalta a versenyszabályokat, végül is megkoronázta azt.
Reménytelen szerelmi lángolások
Hunyady grófnak nemcsak Ürményen, de Somogy megyében is jelentős birtokai voltak, ugyanis az Erdélyből, Hunyad városából származó família már a XVIII. század elején birtokokat szerzett a térségben. A család a XVI. században tűnik fel először Bars és a vele szomszédos vármegyékben. A nemességet Hunyady András nyerte el Rudolf császártól 1607-ben. András jó házasságot kötött, mert felesége révén megszerezte a Somogy megyei Kéthely és Mesztegnyő körüli birtokokat is. Tulajdonukba négy birtokcsoport tartozott, négy központtal, így Somogyszil, Hosszúfalú, Balatonszemes és Kéthely.
Az akkoriban mezővárosi ranggal bíró Kéthelyhez tartozó terület volt a legnagyobb kiterjedésű, a grófi dinasztia ott főleg vadászattal és szőlőműveléssel foglalkozott. A család leszármazottai a második világháború végéig, illetve az államosításig művelhették birtokaikat. Manapság a Somogy megyei birtoktest visszaszerzett részén borászattal és lótartással foglalkoznak.
Herczegh Renáta teljes cikkét a Múlt-kor őszi számában olvashatják
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- A kételkedő zsűri előtt vágta földhöz Zsolnay Vilmos fia a mester porcelánját tegnap
- Magyar hősök nyomában Isztambulban és környékén tegnap
- Sikertelen irodalmi pálya után vált Viktória királynő kedvenc miniszterelnökévé Disraeli tegnap
- Furcsa testi elváltozásokat jósoltak a hosszútávfutás női képviselőinek tegnap
- Lenin születésnapjának évfordulójához időzítették a Szojuz–10 űrhajó első repülését tegnap
- Különleges díszítésű, Mátyás kori misekönyv fakszimilie kiadását mutatták be tegnap
- Kiállításokkal és interaktív programokkal emlékeznek meg Kőrösi Csoma Sándorról Indiában tegnap
- Máig számos rejtély övezi a Húsvét-sziget hatalmas szobrait tegnap