Lópatkók ütemét visszhangzó szellemkastély – a lótenyésztés kezdetei Magyarországon
2015. október 26. 08:23 Herczeg Renáta
„Elfelejthetetlen nagy érdemü Hazámfija!” – kezdi bevezetőjét gróf Széchenyi István a Lovakrul című munkájában, amelyet kedves barátjának, az általa igencsak tisztelt hazafinak, gróf Hunyady Józsefnek címzett. E nagyérdemű gróf többek között azért vívta ki a „legnagyobb magyar” figyelmét, mert korának egyik haladó gondolkodású főuraként a nyugati kultúra hazai elterjesztését szorgalmazta, ő maga pedig a lótenyésztés és a lóversenyzés alapjait teremtette meg kitartó és lelkiismeretes munkával.
Korábban
Hunyady gróf volt az, aki ürményi birtokán elsőként rendezett lóversenyt Magyarországon 1814-ben, hogy saját nevelésű nemes vérvonalú lovait kipróbálja. A versenyek 1821-ig minden évben nagy figyelmet keltettek, és volt, amelyikre még az uralkodócsalád is ellátogatott. A lovakat nagy szakértelemmel válogatta ki, az egyik leghíresebb példányt Egyiptomból hozatta, és a Tajár nevet adta neki. Ő lett a magyar telivérek „őse”, csontvázát a bécsi Állatorvosi Múzeumban ma is őrzik. A források szerint a csodaló Kincsem nagyanyját is Hunyady birtokán edzették, idomították. A gróf annyira megszállottja volt a lovaknak, hogy a szájhagyomány szerint még saját húga halálának napján is a futamokkal foglalatoskodott. 1822 januárjában bekövetkezett halála miatt életműve nem teljesedett ki, de Széchenyi István azzal, hogy írásba foglalta a versenyszabályokat, végül is megkoronázta azt.
Reménytelen szerelmi lángolások
Hunyady grófnak nemcsak Ürményen, de Somogy megyében is jelentős birtokai voltak, ugyanis az Erdélyből, Hunyad városából származó família már a XVIII. század elején birtokokat szerzett a térségben. A család a XVI. században tűnik fel először Bars és a vele szomszédos vármegyékben. A nemességet Hunyady András nyerte el Rudolf császártól 1607-ben. András jó házasságot kötött, mert felesége révén megszerezte a Somogy megyei Kéthely és Mesztegnyő körüli birtokokat is. Tulajdonukba négy birtokcsoport tartozott, négy központtal, így Somogyszil, Hosszúfalú, Balatonszemes és Kéthely.
Az akkoriban mezővárosi ranggal bíró Kéthelyhez tartozó terület volt a legnagyobb kiterjedésű, a grófi dinasztia ott főleg vadászattal és szőlőműveléssel foglalkozott. A család leszármazottai a második világháború végéig, illetve az államosításig művelhették birtokaikat. Manapság a Somogy megyei birtoktest visszaszerzett részén borászattal és lótartással foglalkoznak.
Herczegh Renáta teljes cikkét a Múlt-kor őszi számában olvashatják
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
Múlt-kor magazin 2018. különszám
- Hitler és a nők
- Tamáska Mária az "Öreg" árnyékában
- Magyar deportáltak felszabadulása és hazatérése
- Petőfi halála és a túlélés költői
- Kádár János és az ő Piroskája
- A Nagy Háború osztrák–magyar tábori bordélyai
- Vágy és vezeklés
- Az elveszett csejtei "Vérgrófnő"
- Rákosi Mátyás 15 évig tartó „gyógykezelése”
- A németek is el akarták rabolni „Hollywood királyát”, Clark Gable-t tegnap
- 10 tény a fogászat történetéből tegnap
- „Csörtető stréber senkiháziak, üresfejű fajankók” – Bajcsy-Zsilinszky Endre politikája a harmincas években tegnap
- A császári udvar elütötte örökségétől az utolsó erdélyi fejedelmet, II. Apafi Mihályt tegnap
- Szövetséget kötött Mussolini ellen az olasz maffia és az amerikai flotta tegnap
- Van 30 másodperced a történelemre? tegnap
- Végleg megszüntette a királyi hatalmat Magyarországon a második köztársaság kikiáltása tegnap
- Kőarcával és halált megvető mutatványaival lett a némafilmek sztárja Buster Keaton tegnap
