2020. nyár: A magyar film 30 felejthetetlen pillanata

Lassan, de biztosan eldöntötte az első világháborút az amerikai hadba lépés

2020. április 6. 14:49 MTI

103 éve, 1917. április 6-án lépett be az Egyesült Államok az antant oldalán az akkor már harmadik éve folyó első világháborúba, hadat üzenve Németországnak. A háború ezzel lényegében eldőlt, bár a központi hatalmak - Németország és az Osztrák-Magyar Monarchia - csak 1918 őszén kényszerültek rá a megadásra.

Amerikai csapatok Franciaországban
Amerikai csapatok Franciaországban (kép forrása: Wikimedia Commons)

Az európai hatalmak évtizedek óta készültek a nagy erőpróbára, amely 1914. július 28-án robbant ki. A Monarchia egy hónappal Ferenc Ferdinánd trónörökös szarajevói meggyilkolása után hadat üzent Szerbiának, és a háborúba néhány nap alatt a két fél szövetségesei is bekapcsolódtak.

Mind a tengelyhatalmak (a Német Birodalom és az Osztrák-Magyar Monarchia), mind az antant (Nagy-Britannia, Franciaország és Oroszország) meg volt győződve arról, hogy gyors offenzívával legyőzheti a másikat, és fél év után elhallgatnak a fegyverek. 

Nem így történt: a döntő fontosságú nyugati fronton rendkívül véres állóháború alakult ki, amelyben egyik fél sem tudta kicsikarni a győzelmet. A központi hatalmak oldalán hadba lépett az Oszmán Birodalom, 1915-ben az antant oldalán Olaszország, a gyarmatokon is folyó háború világméretűvé terebélyesedett.

A döntést az 1917-es év hozta meg: Oroszország ugyan a forradalmak miatt kivált a háborúból, de a németek nem lélegezhettek fel, mert az addig semleges Egyesült Államok hadat üzent Berlinnek. 

A háború kitörésekor Woodrow Wilson amerikai elnök a közvélemény nyomásának engedve a semlegesség mellett döntött. Az amerikaiak többsége ugyanakkor az angolszász Nagy-Britanniával rokonszenvezett, amely az Egyesült Államok legnagyobb kereskedelmi partnere is volt, a németek iránt pedig ellenszenvvel viseltetett.

A feszült amerikai-német viszony 1915-ben mélypontra süllyedt, miután a korlátlan tengeralattjáró-háborút meghirdető németek május 7-én megtorpedózták a brit Lusitania óriásgőzöst, és a hajóval 128 amerikai állampolgár is a hullámsírba szállt. 

A washingtoni diplomáciai jegyzékek hatására a németek egy időre beszüntették a "korlátlan tengeralattjáró-háborút", de néhány héttel később egy olasz gőzöst is figyelmeztetés nélkül elsüllyesztettek, ennek a támadásnak 27 amerikai áldozata volt.

Az amerikai közvélemény végérvényesen a németek ellen fordult, és Wilson elnök lehetővé tette, hogy a bankok nagy összegű kölcsönöket folyósítsanak a harcban álló Nagy-Britanniának és Franciaországnak. 

A brit tengeri fölény megtörésére törekvő németek 1917 elején felújították a korlátlan tengeralattjáró-háborút és újabb amerikai hajókat süllyesztettek el. Az amerikai közvéleményt az is felháborította, hogy nyilvánosságra került: Németország azzal számolva, hogy emiatt az Egyesült Államok beléphet a háborúba, támogatást ígért Mexikónak, ha az a 19. században elvesztett Texas és Új-Mexikó visszaszerzése érdekében megtámadja Amerikát.

Washington február 3-án megszakította Berlinnel a diplomáciai kapcsolatokat, majd a Kongresszus február 22-én 250 millió dollárt szavazott meg, hogy felkészítsék az amerikai haderőt a háborúra. 

Miután március végén a németek gyors egymásutánban négy amerikai hajót torpedóztak meg, a közvélemény már egyenesen követelte a hadba lépést. Wilson elnök április 2-án összehívta a Kongresszust, amely 1917. április 6-án hadat üzent Németországnak.

A döntés a 435 tagú Képviselőházban 373 igen és 50 nem, a 96 tagú Szenátusban 82 igen és 4 nem szavazattal született meg. Az amerikai törvényhozás december 7-én az Osztrák-Magyar Monarchiának is hadat üzent, a két házban ennek mindössze egyetlen ellenzője volt. 

Az amerikai hadigépezet lassan, de megállíthatatlanul lendült mozgásba. Az Európába szállított kétmillió amerikai katonának és a hatalmas mennyiségű hadianyagnak köszönhetően az antant 1918 tavaszán meg tudta állítani az utolsó nagy német támadást, majd ellentámadásba átmenve döntő fölényre tett szert.

A reménytelen helyzetbe került központi hatalmak 1918 őszén rákényszerültek a fegyverszünet aláírására. A szétesőben lévő Monarchia részéről az osztrákok és a magyarok november 3-án ezt már külön tették meg, a németek 1918. november 11-én írták alá a fegyverszüneti egyezményt. 

A háborút eldöntő Egyesült Államok a győzelem után két évtizedre megint az elszigetelődést választotta. A Párizs környéki békéket a bosszúszomjas Nagy-Britannia és Franciaország diktálta, mit sem törődve a wilsoni igazságosság és önrendelkezés elveivel.

A vesztesekre rákényszerített megalázó békerendszer nem teremtett sem igazságosabb, sem biztonságosabb világrendet, egyenesen vezetett a két évtizeddel később kitört újabb világégéshez. Az Egyesült Államok a versailles-i békét nem is írta alá, hanem külön kötött békeszerződést Németországgal, amiként az éppen Wilson javaslatára létrejött Népszövetségbe, az ENSZ elődjébe sem lépett be.

2020. nyár: A magyar film 30 felejthetetlen pillanata
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (4 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
A 4. lapszámot ajándékba adjuk.
6 370 ft 5 085 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 65% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 6 990 Ft

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!