A 7000 éves őrlőkő leletek sok mindent elárulnak a neolit emberek életéről

Az őrlőkövek nem csupán használati tárgyak voltak

A nemrégiben felfedezett német leleteket egy közös kutatás keretében vizsgálták meg, amelyet a Szász-Anhalt Tartományi Műemlékvédelmi és Régészeti Hivatal (LDA) és a barcelonai Autonóm Egyetem (UAB) végzett. Egy frissen megjelent tanulmány az őrlőkő elhelyezések jelentésrétegeit elemzi, amelyek kapcsolatba hozhatók a neolitikum időről és életciklusokról alkotott elképzeléseivel.

Forradalmi változások

A vadászó-gyűjtögető életmódról a földművelésre és állattartásra való áttérés az emberiség történetének egyik legnagyobb fordulópontja volt. Az ember ekkor először avatkozott be jelentős mértékben a természetbe a növények és állatok háziasításával. Az így tervezhetővé vált élelmiszerforrások növelték a népességet, de új kihívásokat is hoztak. Krízishelyzetekben – például ellátási problémák vagy konfliktusok esetén – a mobilis vadászó-gyűjtögetők más területekre vándorolhattak. A földműves közösségek azonban helyhez kötöttek voltak, így kiszolgáltatottá váltak az időjárásnak és a termésingadozásnak, ami hiányidőszakokat eredményezhetett. A Kr. e. 5500 körül Dunántúlról Közép-Európába vándorló vonaldíszes kerámia kultúra és az azt követő szalagdíszes kerámia kultúra földművesei számára ezért a raktározás, valamint az élelmiszer-termeléshez szükséges eszközök kulcsfontosságúak voltak. Az őrlőkövek különösen nagy jelentőséggel bírtak, hiszen ezek tették lehetővé a gabona hatékony őrlését és emberi fogyasztásra alkalmassá tételét.

A neolitikus őrlőkövek mindig két funkcionális részből álltak: egy alsó kőből, az úgynevezett őrlőlapból és egy felső kőből, amelyet a gabona őrlésére használtak. Ezt a régészet által sokáig háttérbe szorított eszközcsoportot most egy kutatási projekt vizsgálja a Szász-Anhalt Tartományi Műemlékvédelmi és Régészeti Hivatal és a barcelonai Autonóm Egyetem együttműködésében, amelyet Prof. Dr. Roberto Risch és Prof. Dr. Harald Meller vezet.

A funkcionalitáson túl

Az őrlőkövek fontosságát az is mutatja, hogy egyes darabokat közülük rituális céllal helyeztek el. Ezekről eddig főként Franciaországban és Belgiumban voltak ismertek leletek, de az utóbbi évek felfedezései újabb bizonyítékokat tártak fel.

Különösen érdekesek azok az őrlőkő leletek, amelyeket a németországi Goseck körárokkal körbevett építményének közelében találtak. Ez az objektum az egyik legkorábbi ismert napmegfigyelő obszervatóriumként van a köztudatban. Az első lelet azonban még a megépítése előtti időszakból származik. Egy Kr. e. 5200 és 5000 közé datálható, vonaldíszes kerámia kultúrához tartozó hosszúház egyik gödrében két rendkívül elhasználódott őrlőlapot találtak. A kövek kopottsága arra utal, hogy nem megőrzés céljából ásták el őket, hanem rituális célból kerültek a földbe.

Még egyértelműbb bizonyítékot nyújt a második gosecki lelet, amely radiokarbon-vizsgálatok szerint Kr. e. 4795 és 4696 között keletkezett. Ez időben egybeesik a szalagdíszes kerámia kultúrához tartozó napobszervatórium működésével, és annak közvetlen közelében találták meg. Egy gödörben három őrlőlap és két felső kő feküdt egy 50–55 éves ember csontvázának maradványai alatt. Minden eszköz használatban volt korábban, de eltérő mértékben voltak igénybe véve.

Életre-halálra

Egy harmadik őrlőkő-lelőhely Sömmerdában, Türingiában található, egy vonaldíszes kerámia kultúrához tartozó ház közelében. Itt több őrlőeszközt különböző kopottsági állapotban, két rétegben, egymásra helyezve ástak el egy gödörben. A kutatók arra jutottak, hogy az őrlőkő elhelyezések közös jellemzője az, hogy mindig különböző kopottsági állapotú őrlőkövekről van szó. Ez szimbolikusan ábrázolhatja az életciklust, a gyártástól/születéstől a használat végéig/halálig.

„A kutatás eredményei azt tükrözik, milyen magas társadalmi értékkel bírtak ezek az eszközök, és arra engednek következtetni, hogy az elhelyezésük mögött az idő fogalma áll, amely az őrlőkövek különböző életszakaszaiban jelenik meg" – mondja Erik Zamzow, a tanulmány egyik szerzője. Roberto Risch kutató hozzátette: „Az őrlőkövek elhelyezése több volt, mint a vetési és aratási ciklushoz kötődő gyakorlat. A szimbolika bizonyos nők életére is utalhat, hiszen minden egyes őrlőkő formája az évek és évtizedek során végzett mindennapi munka eredménye."

Az archaeologie-online.de cikke alapján.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

26. Nagyhatalmi konfliktusok 1618–1820 között
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés

• A legitimitás elvére épült a Napóleon legyőzése után Bécsben megszabott új európai rend
• A trónt is szeretői segítségével szerezte meg a kegyencek cárnője, Nagy Katalin
• Bár sokan a halálát kívánták, valószínűleg mégsem mérgezés lett Napóleon veszte
• Hogyan kerültek franciák vagy éppen magyarok az amerikai függetlenségi háború csatatereire?
• Ifjúkorában édesapja halálra ítélte Nagy Frigyest, helyette azonban legjobb barátját végezték ki
• Miért hisszük úgy, hogy Napóleon alacsony volt?
• Miért raboltatott el Napóleon két pápát is?
• Bekerítő manővere miatt fölényesen nyerte Napóleon a „három császár csatáját”
• Lépésről lépésre falták fel Lengyelországot szomszédai a kora újkorban