Kövér papok, telt asszonyok, sovány szentek: széles skálán mozgott a túlsúly megítélése a középkorban
2020. június 11. 17:33 Múlt-kor
Korábban
Uralkodói előjogok
Az uralkodók minden középkori társadalomban a harcosok között az elsőknek számítottak, akikben minden férfias tulajdonság csúcsra vitelét látták kortársaik.
A Karoling-kori frankok a nagy mennyiségben étkezést és a teli asztalt az uralkodói méltóság jelképének tartották – Liutprand cremonai püspök arról írt a 10. században, Vid itáliai király (akkoriban még III. Guidóként Spoleto hercege) azért nem kaphatta meg a frank trónt, mert túl keveset evett (longobárdként Liutprand ezzel nem feltétlenül hízelegni akart a frankoknak).
Egyes kézikönyvek ugyanakkor fontosnak tartották az uralkodók esetében a mértéktartást, összefüggést felállítva az önuralom és az ország feletti uralom között.
Mindazonáltal számos uralkodónál előfordult, hogy szó szerint nagy emberekké váltak – ez könnyen megtörténhet, ha valakinek egész környezete a kedvét lesi, és korlátlan hozzáférése van a jobbnál jobb fogásokhoz.
Magáról Nagy Károlyról életrajzírója, Einhard leírta, hogy igen nagy hasat növesztett, a császár leszármazottja, Kövér Károly éppen testességéről kapta örök gúnynevét, Hódító Vilmos pedig idős korára olyannyira testessé vált, hogy nem fért bele koporsójába.
Talán a legismertebb példa a késő középkori angol uralkodó, VIII. Henrik, aki egy negyvenes éveiben elszenvedett, maradandó térdsérülést okozó lovas balesetet követően is úgy evett, mint aktív ifjúsága idején, és évről évre jobban meghízott. Élete végére különféle ízületi problémák gyötörték, és hordszéken kellett közlekednie.
Testes jobbágyok
Nem csupán a társadalom csúcsán fordult elő, hogy valaki meghízott. Habár a jobbágyoknak a tized és a földesúrnak járó beszolgáltatások után jellemzően nem maradt sok fölös élelmiszerük, így esetükben pozitív csengése volt a kövérségnek – a „zsíros” termőföldet tartották jónak, de erre utal a húshagyókedd francia neve, a Mardi gras, azaz „kövér kedd” is.
A szükségleteinél több élelmiszert felhalmozó földműves tehetősnek számított, így a nagy lakomák paraszti körökben a társadalmi mobilitást is jelképezték.
A ritka telt jobbágyokkal szemben a kövér egyházfi már a középkorban is elterjedt toposz volt, gyakran egyéb, az általa tett fogadalomnak ellentmondó világi élvezetek űzésével egyetemben.
E kép némileg ellenségesnek is tekinthető is a klerikusokkal szemben, mivel eredetét tekintve abból az irigységből fakad, amelyet a jobbágyok és mások érezhettek az étellel mindig bőségesen ellátott, hozzájuk képest kevés fizikai munkát végző papok iránt.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
nyár
Múlt-kor magazin 2015
- Az amerikai elnökök rettegett ellensége: a "húszéves átok"
- Különös kapcsolatban állt az égiekkel "Erdély Gödöllője"
- „A halál oka ismeretlen” - rejtélyes halálesetek a szocializmus évtizedeiből
- Aki egy ültő helyében száz kisfröccsöt is megivott
- Különös halálesetek a tudomány és a művészet világából
- Férfiaktok és romantikus novellák - hét diktátor furcsa hobbival
- Mit keresett Buffalo Bill Magyarországon?
- Ami kenterbe veri a Trónok harcát: Árpád-házi rémhistóriák
- Az athéni, akinek a fejére esett egy teknős
- A kémiában és a hadászatban egyaránt tehetségesnek bizonyult Görgei Artúr 09:50
- Még éjszaka sem hagytak fel az támadásokkal a Budát ostromló magyar csapatok 08:20
- Húsz évig várt, hogy elvehesse kedvesét a brit filozófus, John Stuart Mill tegnap
- Minden kiküldetésük előtt bizarr szertartást végeztek el az azték kereskedők tegnap
- Marilyn Monroe is népszerűsítette a cowboyok viseletét, a farmernadrágot tegnap
- Haláláig tagadta bűnösségét Martin Luther King merénylője tegnap
- Szerzetesből besúgóvá vált a magyar jakobinusok vezére, Martinovics Ignác tegnap
- Charles Lindbergh már 23 órája ébren volt, amikor megkezdte az Atlanti-óceánt átszelő útját tegnap