2024. tavasz: Tróntól a Szentszékig
ITT vásárolhatsz termékeinkből

 
Időszakra szeretnék keresni
Időpont:
Év:
Hónap:
Nap:
Keresési feltételek:
Hónap: május  •  Nap: 21
20 találat
[1]

1418. május 21.

Zsigmond király eltávozik Konstanzból

A zsinat április 19-én feloszlott

[2]

1420. május 21.

Megkötik a troyes-i szerződést

Az 1420-ban megkötött troyes-i szerződés kapcsán, amely kimondja a burgundi hercegség és az angolok közötti szövetséget, mindkét fél megpróbál befolyást gyakorolni a franciaországi trónviszályra. A véres hatalmi harcok a VI. (Őrült) Károly francia király fölött gyakorolt régensség során lobbantak fel. A kormányzással Orléans-i Károly herceget bízták meg a trónörökös, (VII.) Károly jóváhagyásával. Burgundia, franciaországi hatalmának elvesztésétől félve, elfoglalta Párizst 1418-ban. A városon belüli szövetségeseik beengedték a Rettenthetetlen János vezette burgundi csapatokat, amelyek megszállták Párizst, és vérfürdőt rendeztek az orléans-i herceg hívei; az armagnacok között. A trónörököst, (VII.) Károlyt elűzték székhelyéről. Ám ezzel a belpolitikai zavargások nem értek véget. Rettenthetetlen Jánost 1419-ben a francia trónörökössel folytatott béketárgyalásai közben meggyilkolták. János utódja, Burgundiai (Jó) Fülöp ezek után megpróbálja a troyes-i szerződésben az angolok segítségével konszolidálni hatalmát Franciaországban. A szerződés megerősíti az angol király (V. Henriknek a francia király lányával kötendő házassága révén) igényét a francia koronára VI. (Őrült) Károly halála után. A törvényes trónörökösről, (VII.) Károlyról nem is vesznek tudomást. Őrült Károly 1422-ben bekövetkezett halála után az ellentétek Angliával mégis fennmaradtak, mivel VII. Károlyt hívei az angol király trónigényével szemben Franciaország uralkodójának nyilvánítják. A fenti események képezik a hátterét G. B. Shaw leghíresebb történelmi témájú drámájának, a "Szent Johanná"-nak.

[3]

1433. május 21.

Zsigmond király nagy magyar kísérettel bevonul Rómába

[4]

1440. május 21.

I. Ulászló bevonul Budára

[5]

1471. május 21.

Meghal VI. Henrik angol uralkodó

[6]

1471. május 21.

Fordulat áll be a rózsák háborújában

Az Angliában 1455 óta dúló `rózsák háborúja`, amely a két uralkodóház, a Lancaster (jelvényük: piros rózsa) és a York (jelvényük: fehér rózsa) között folyik a királyi koronáért, döntő szakaszba érkezik. Az angol trónbitorló király, York IV. Edvárd a trónjától megfosztott VI. Henrik királyt a londoni Towerban meggyilkoltatja. Ezzel a York-ház híveinek sikerül felülkerekedniük ellenfelükön, a Lancaster-dinasztián. A "rózsák háborúja" 1455-ben kezdődött. York Richárd herceg gyakorolta a kormányzói hatalmat az elmebeteg Lancaster VI. Henrik király helyett (1453). 1460-ban magának igényelte a koronát, de a wakefieldi csatában elesett. 1461-ben fiának, Edvárdnak sikerült VI. Henriket a trónról elmozdítania, és magát, mint IV. Edvárdot királlyá koronáztatnia. Richard Neville, Warwick grófja, IV. Edvárd eltaszított párthíve francia segítséggel "királycsinálóként" működött, kiszabadította VI. Henriket, és átmenetileg újra trónra ültette, mint törvényes uralkodót (1470).

[7]

1471. május 21.

Megszületett Albrecht Dürer, német festő és grafikus

Magyar származású nürnbergi ötvös fiaként látta meg napvilágot. A német gótikus festészet eredményeit, rajzbeli hagyományait fejlesztette tovább a valóság teljes megismerésére irányuló reneszánsz törekvések szellemében. A valóságot nagy egyszerűséggel visszaadó vízfestményei a korai tájképfestészet remekei. Rézmetszetei közt új műfajt képviselnek népi életképei. 1498-ban készült az Apokalipszis című fametszete, amelynek 15 lapja a középkort idéző mozgalmas, kavargó grafika. 1511-ben adta ki Nagy Passio és Kis Passio, valamint Mária élete című fametszetsorozatait, amelyekben a reneszánsz művészet formanyelvének teljes elsajátítása tükröződött. Szenvedélyesen foglalkozott művészetelméleti kérdésekkel, arányelméleti-geometriai kutatásokkal. 1528-ban jelent meg Tanulmány az emberi test arányairól című értekezése. Nürnbergben halt meg 1528. április 6-án.

[8]

1671. május 21.

Rendelet születik a zsidókról Brandenburgban

Frigyes Vilmos, a brandenburgi Nagy Választó meghívására, ötven Bécsből elűzött zsidó család telepedik le Brandenburgban. Jogaikat és kötelességeiket a „Befogadott és védelmet élvező ötven zsidó családról kiadott rendelet” szabályozza. A védelembe vett zsidónak nem kell leróniuk a határ átlépésekor általánosan szokásos fejvámot (zsidóvám) sem. Évente meghatározott összeget kell fizetniük, melynek fejében húsz évre biztosítják számukra, hogy szabadon tartózkodhassanak az országban, és szabadon kereskedhessenek. Gyapjúval, vászonnal és kész öltönyökkel kereskedhetnek; az uzsora azonban tiltott számukra. A zsidók, köztük Bécs leggazdagabb kereskedőinek a feladata, hogy támogassák Brandenburg gazdasági fejlődését. A Nagy Választó célja az, hogy Brandenburg fejedelemség gyéren lakott területeit tőkeerős polgárokkal benépesítse. Más üldözött vallási irányzatok képviselői is menedéket találnak Brandenburgban. A védettség kiváltságait élvező zsidók kisebbséget alkotnak a zsidó közösségen belül. A rendelet kihirdetése után több zsidó hitközség alakul Berlinben, Potsdamban és a Warthe melletti Landsbergben. Istentiszteletet csak magánházaknál tarthatnak, zsinagógát nyilvánosan nem működtethetnek. A letelepedéskor a zsidóknak menlevelet kell vásárolniuk, és a legkülönbözőbb alkalmakkor, esküvőkor, halál esetén vagy házaik felépítése ürügyén adót kell fizetniük.

[9]

1674. május 21.

Sobieski Jánost Lengyelország királyává választják

Wisniowiecki Korybut Mihály halála (1673. XI. 10.) után Sobieski János lengyel hadvezért választják meg Lengyelország királyának. A Kelet-Galíciából származó Sobieskit a lengyel főnemesség képviselői támogatják. A Jagelló-ház 1572-ben bekövetkezett kihalása után ő a hetedik lengyel király, aki választás útján kerül a trónra (1575. XII. 14.). Sobieski János sem tudja megakadályozni, hogy Lengyelország helyzete megrendüljön. Az 1667-ben (I. 30-án) megkötött fegyverszünettel megkezdődik Oroszország felemelkedése Alekszej cár uralkodása alatt.

[10]

1712. május 21.

III. Károly országgyűlése rendezi a Rákóczi szabadságharc problémáit

III. Károly az 1708 és 1711 között ülésező `labanc` országgyűlés folytatásaként 1712-ben ismét összehívta a magyarországi országgyűlést. Károly Pozsonyban, május 21-én adta ki hitlevelét, és a következő napon koronázták meg ünnepélyesen a Bécsből visszahozott koronával. A hitlevél a rendek érdekének megfelelően kötelezte az uralkodót, hogy a Szent Koronát az országgyűlésen választott koronaőrökkel az országban őriztesse, fiági örökösei a koronázás előtt a jövőben is adjanak ki hitlevelet, és tegyenek esküt. A hitlevélben megfogalmazott legfontosabb rendi követelmények: az uralkodó őrizze meg, illetve állítsa helyre az ország területi integritását; az országot ne más tartományok mintájára, hanem saját törvényei szerint kormányozza; ha fiúági örököse nem lenne, a rendek kapják vissza a szabad királyválasztás jogát. A törvények a `Rákóczi-párti mozgalom` gyűléseinek minden határozatát semmisnek nyilvánították (XXXII. tc.), a szatmári békében megjelölt határidőre hazatérőknek teljes bűnbocsánatot biztosítottak, a távollévőket - köztük Rákóczit és Bercsényit - hazaárulónak nyilvánították, száműzték, és vagyonukat elkobozták (IL. tc.). A töröktől visszafoglalt területeken fekvő birtokok tulajdonjogának rendezése volt a rendek egyik fő követelése. Alapelveket fogalmaztak meg a birtokügyek és pörök intézésére, és azok felülvizsgálatára három területileg illetékes bizottságot állítottak fel (X. tc.). Magyarország igazgatásának önállósága érdekében törvénycikk rendelkezett arról, hogy a Magyar Udvari Kancellária más udvari hivataltól független (XVII. tc.), és arról, hogy az ország területén működő összes kamarai hivatal a Magyar Kamarának legyen alárendelve (XVIII. tc.). A Magyarországot érintő ügyeket, így elsősorban a törökkel folytatott tárgyalásokat, magyar tanácsosok bevonásával kell intézni (XLI. tc.). Az országgyűlés törvényesítette az állandó hadsereg felállítását; a hadiadó megajánlásának jogát a rendnek - az országgyűlésnek - tartotta fenn, és a hadiadó behajtását is a rendek engedélyéhez kötötte (VIII. tc.). A protestánsokra nézve a szatmári békénél kedvezőtlenebb 1681. és 1687. évi törvényeket erősítette meg, és vallásügyi bizottságot állított fel (XXX. tc.). Az országgyűlés 72 külföldi arisztokratát magyar honossá ("indigenává") fogadott, ami azt jelentette, hogy a magyar koronához tartozó területeken birtokosok lehettek, és hivatalt viselhettek.

[11]

1719. május 21.

Szeged ismét szabad királyi város lesz

III. Károly a Bécs melletti Laxenburgban `a királyi jóakarat és kegyelem kitetsző tanúsága- és jutalmaként` Szegedet a szabad királyi városok közé emelte. Ekkor készült el a település jelenleg is használt címere.

[12]

1786. május 21.

Meghal Karl Wilhelm Scheele svéd vegyész

Stralsund-ban született 1742. december 9-én. Nyolc évig inas volt egy göteborgi patikában, majd malmői és stockholmi gyógyszertárakban dolgozott. 1770-ben telepedett le Uppsalában, 1775-ben Köpingbe költözött. A levegő és a tűz kémiai tárgyalása című művében leírta, hogy a levegő két gázból áll, az egyik elősegíti az égést, a másik gátolja, s meghatározta az oxigén és a nitrogén sajátságait. Az oxigént számos anyagból előállította, s valószínűleg 1772-ben, két évvel az angol Joseph Priestley előtt felfedezte, eredményeinek késői közlése miatt azonban ezt nem neki tulajdonítják. Első tudományos cikkében, 1770-ben leírta, hogyan készíthető borkősav a borkőből. Rengeteg új anyagot állított elő: arzénsavat, molibdénsavat, tejsavat, volfrámsavat, és hidrogén-cianidot. Elkülönítette és tanulmányozta a citromsavat, az almasavat, az oxálsavat és a galluszsavat is. A mangán-dioxid vizsgálata során fedezte fel a klórt és a bárium-oxidot. Ő fedezte fel a glicerint és a réz-arzenitot, amelyet Scheele-zöldnek is neveznek, valamint két mérges gázt, a kénhidrogént és a hidrogén-fluoridot. 1775-ben a Stockholmi Királyi Tudományos Akadémia tagja lett. Köping-ben érte a halál.

[13]

1826. május 21.

Meghal Georg von Reichenbach német hadmérnök

Durlachban látta meg a napvilágot 1771. augusztus 24-én. Számos optikai, geodéziai és gépészeti találmánya volt, ő készítette a Duna-Rajna-csatorna első tervét. Jelentősebb találmányai a körosztógép, az irányszálas távmérő, valamint az asztronómiai teodolit (szögtávcső), amelyből egyetemes csillagászati műszer fejlődött. E műszerében a meridiánkörrel pontosan meg lehetett mérni, hogy egy égitest mikor és milyen magasan halad át az adott délkörön. 1804-ben részt vett egy müncheni műszerkészítő cég, 1809-ben pedig egy optikai üzem alapításában. 1819-ben Friedrich Bessel német csillagász számára olyan meridiánkört készített, amely a földrajzi hosszúság és az idő megállapítására való passzázsműszert és a zenitméréshez használatos falikvadránst tartalmazott. Reichenbach kombinált műszere széles körben elterjedt. Bécsben ágyúfúró gépet készített, Tegernsee-ben pedig márványvágó és csiszoló malmot épített. A vasöntés, sóbányászat és fegyvergyártás terén is több találmányt és új műszaki megoldást dolgozott ki. Münchenben halt meg.

[14]

1849. május 21.

A honvédsereg visszafoglalja Buda várát

A magyar szabadságharc tavaszi hadjáratának csúcspontjaként, 1849. május 21-én a honvédsereg visszafoglalta Buda várát. Amikor Welden táborszernagy a cs. kir. fősereggel megindult vissza, a nyugati határszél felé, Buda várában mintegy 5000 főnyi őrséget hagyott hátra Hentzi vezérőrnagy vezetésével, aki 1848 őszén a szerbek kezére akarta juttatni Péterváradot. Komárom felmentése után Görgey és Bayer József vezérkari főnök tovább akart támadni, Klapka György pedig Buda ostromát indítványozta. Buda bevételét kérte politikai okokból Kossuth is. Úgy vélte ezáltal könnyebben elismertetheti az ország függetlenségét. Az erőviszonyok ismeretében az ostrom indokoltabb volt, mint a támadás folytatása. A Bécs előterében álló cs. kir. hadsereg május 1-jén 75 663 főt számlált, Görgey erői április 23-án a Pestnél álló csapatokkal együtt 45 372 főt tettek ki. Az ostrom mindössze 17 napig tartott, s 248 löveg és több ezer gyalogsági fegyver jutott a magyarok kezére. Elesett a parancsnokló Hentzi is. Ennek emlékére 1992-től ezen a napon ünneplik a Magyar Honvédség Napját.

[15]

1851. május 21.

Ausztráliában először találnak aranyat

[16]

1916. május 21.

Meghal Görgey Artúr

Toporcon született 1818. január 20-án. Hivatásos katona volt, majd 1845 nyarán leszerelt, és a prágai egyetemen vegyészetet tanult. Ő fedezte fel a laurilsavat. 1848 márciusa után felajánlotta szolgálatait a független magyar kormánynak, előbb őrnaggyá, majd Kossuth javaslatára tábornokká léptették elő, s a felsődunai honvédsereg vezérévé nevezték ki. A szabadságharc csatáiban kiemelkedő katonai képességével és személyes bátorságával tűnt ki. 1849. március 31-től a magyar fősereg vezéreként a tavaszi hadjáratban felszabadította a Duna-Tisza közét és a Felvidéket, május 21-én visszafoglalta Buda várát. Közben kinevezték a Szemere-kormány hadügyminiszterévé. Akkor ért karrierje csúcsára, amikor politikai és a katonai helyzet egyaránt rosszra fordult. Politikai tekintetben hajlott a bécsi udvarral való megegyezésre, s ezért összeütközésbe került Kossuthtal. 1849 augusztusában, a temesvári vereség után - miután Kossuth átadta neki a teljhatalmat, más lehetőséget nem látván, Világosnál feltétel nélkül letette a fegyvert az orosz cári csapatok előtt. Őt nem állították bíróság elé, később Klagenfurtba internálták, ahonnan, a kiegyezés után, 1867-ben hazatérhetett, s haláláig Visegrádon élt. Történelmi szerepe és tettei azóta is vita tárgyát képezik a történészek körében, sorsát neves irodalmárok dolgozták fel.

[17]

1921. május 21.

Megszületett Andrej Szaharov orosz atomfizikus

A szovjet rendszer első bírálója Moszkvában látta meg a napvilágot. 1938 és 1942 között a Moszkvai Állami Egyetemen tanult fizikát. 1947-ben kapcsolódott be a szovjet hidrogénbomba kifejlesztésével megbízott tudóscsoport munkájába, majd a program vezetője lett. Még 32 éves sem volt, amikor 1952-ben a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának legfiatalabb tagja lett. Közéleti tevékenységét hosszú ideig homály borította. Az 1960-as évek végétől egyre inkább polgárjogi aktivistaként lépett fel. Egy 1968-ban Nyugaton ismertté vált memorandumában, a Gondolatok a haladásról, a békés egymás mellett élésről és a szellemi szabadságról című tanulmányában globális együttműködést tartott kívánatosnak a világban, a szellemi szabadság feltételei között. Hazájában azonban továbbra is megpróbálták elhallgattatni és elszigetelni. Üdvözölte az 1968-as Prágai Tavaszt, 1970-ben R. A. Medvegyev történésszel együtt nyílt levelet intézett a szovjet vezetőséghez, amelyben követelte a szovjet rendszer demokratizálását. Másokkal együtt megalapította az Emberi Jogok Bizottságát és éhségsztrájkokkal próbálta felhívni a Nyugat figyelmét a szovjetunióbeli polgárjogi aktivisták súlyos helyzetére. 1975-ben ő lett az első szovjet állampolgár, aki megkapta a Nobel-békedíjat, de nem engedték külföldre, mondván, hogy fontos államtitkok tudója. A díjat felesége, Jelena Bonner vette át Oslóban. 1980 januárjában minden címétől megfosztották és Gorkijba száműzték. Ekkor újabb éhségsztrájkokkal próbálta kikényszeríteni az engedélyt ahhoz, hogy családtagjai külföldre utazhassanak. A KGB azonban egyre durvább módszerekkel zaklatta, a fokozódó figyelem ellenére folytatta kritikai tevékenységét az 1980-as években is. Mihail Gorbacsov szovjet pártfőtitkár és államfő reformpolitikájának köszönhetően 1986-ban rehabilitálták, 1987-ben pártonkívüliként beválasztották a Népi Küldöttek Kongresszusába (szovjet parlament), ahol a radikális reformerekhez csatlakozott. Közvetlenül halála előtt a kommunista párt monopolhelyzetének megszüntetését követelte. Tiszteletére az Európai Parlament 1988-tól évente Szaharov-díjat adományoz az emberi jogokért és a demokráciáért vívott küzdelem kiemelkedő személyiségeinek, szervezeteinek. Szülővárosában halt meg 1989. december 14-én.

[18]

1927. május 21.

Lindbergh átrepüli az Atlanti-óceánt

A világnak új hőse van: Charles A. Lindbergh. Az amerikai postarepülő New Yorkból indulva 33 óra és 29 perc elteltével az Atlanti-óceán fölött első ízben végrehajtott magányos repülés után jó egészségben és a legjobb hangulatban ért földet Párizsban. A Detroitban született 25 esztendős hőst, a lelkes embertömeg kitörő örömmel üdvözli. A "Flying Fool" ("Repülő őrült"), ahogyan a sajtóban hívják, a 6000 km-es légiutat az egymotoros Spirit of Saint Louis nevű repülőgéppel tette meg. Lindberghnek nem volt a gépén rádiókészüléke, s a tájékozódásban egyedül térképre és iránytűre volt utalva. A legnagyobb problémát a közel 34 órát utazás fáradsága jelentette számára. Az útvonal New Yorkból Új-Skócián, Új-Foundlandon, Dél-Írországon és Dél-Anglián keresztül vezetett az európai szárazföldre, Párizsba, ahol a Le Bourget repülőtéren ért földet. Lindbergh repülőgépét a rekordrepüléshez megfelelően átépítették, hogy a szükséges üzemanyag-tartalékokat el lehessen benne helyezni. New Yorkban a népszerű hős tiszteletére konfettiparádét tartottak, és a "New York Times" május 22-én Lindberghnek szentelte az első oldalát.

[19]

1951. május 21.

Megkezdődnek a budapesti kitelepítések

Az állam által nemkívánatosnak nyilvánított személyeket Budapestről 1951. május 21. és június 15. között telepítették ki. A Belügyminisztérium 1951. június 17-én közleményt tett közzé `a volt kizsákmányolók` Budapestről való kitelepítéséről, amely szerint a következő nemkívánatos elemeket távolították el: 6 volt herceget, 52 volt grófot, 41 volt bárót, valamint hozzátartozóikat, 10 volt horthysta minisztert, 12 volt horthysta államtitkárt, 85 volt horthysta tábornokot, 324 volt horthysta törzstisztet, 67 volt csendőr és rendőr főtisztet, 30 volt gyártulajdonost, 46 volt bankárt, 53 volt gyárigazgatót, 93 volt nagykereskedőt, 105 volt nagybirtokost, valamint hozzátartozóit. Ezután 1951. június 17-július 18. között Budapestről kitelepítettek és kényszerlakhelyre (Békés, Heves, Hajdú-Bihar és Szolnok megyébe) költöztettek 12 748 személyt. Erre a `jogi alapot` egy 1939. évi, a háborús szükségintézkedések körébe tartozó kormányrendelet szolgáltatta. Az intézkedéssel csak Budapesten csaknem 5 300 lakás vagy lakrész `szabadult fel` (köztük 121 villa, 455 társbérlet és 274 albérlet is). A kitelepítettek lakásait a párt és államapparátus munkatársai kapták meg, s kevés jutott belőle a nagycsaládos munkásoknak is.

[20]

1991. május 21.

Radzsiv Gandhi merénylet áldozata lesz

Dzsavaharlal Nehru unokája, Indira Gandhi fia Bombay-ban született 1944. augusztus 20-n. Indiai, majd angliai tanulmányait befejezve gépészmérnöki diplomát szerzett, és 1980-tól kapcsolódott be aktívan az ország politikai életébe. 1981-ben került be a parlamentbe, 1983-tól az Indiai Kongresszus Párt főtitkára, majd elnöke volt, és anyjának meggyilkolása után India kormányfője lett. Ezt a tisztét 1989 végéig meg is tartotta. A miniszterelnöki és a pártvezéri teendők ellátása mellett, egy ideig személyesen irányította a külügy-, a tudományos és technológiai minisztériumot, az űrkutatási ügyek minisztériumát és a tervbizottságot. Nagy munkabírása mellett egyebek között azért is tisztelték, mert kérlelhetetlen ellensége volt a korrupciónak, valamint a tisztátlan politikai és gazdasági ügyleteknek. Külpolitikai tekintetben az Egyesült Államok és Nyugat-Európa felé közeledett. India déli részén, Tamil Nadu államban, Sriperumbudur városában pokolgépes merénylet áldozata lett.

Bezár