Külső segítség híján nem bírtak az oroszokkal a lengyelek 1830-ban
2020. november 29. 14:53 Múlt-kor
A lengyel nemzeti felkelés 1830. november 29-én robbant ki, miután a cári adminisztráció fokozatosan felszámolta a Kongresszusi Lengyel Királyság autonómiáját. I. Sándor cár „engedékenysége” jóvoltából ugyan létezett egy erős lengyel haderő, amelyre a felkelők támaszkodhattak, a lengyel vezérkar azonban habozott és elszalasztotta a nagy alkalmat.
Korábban
Az oroszok Napóleon után „elkényeztették” a lengyeleket
1795-ben a Porosz Királyság, a Habsburg és az Orosz Birodalom végleg leradírozta Európa térképéről a lengyel államot. A háromfelé osztott ország szuverenitását Napóleon a Varsói Hercegség felállításával 1807-ben újra visszaadta, ám az általa létrehozott állam politikailag ezer szállal kötődött a Francia Császársághoz.
A lengyel függetlenség Napóleon oroszországi hadjáratának következtében újra veszélybe került. A francia császár és az általa létrehozott lengyel állam sorsát az 1812-es kudarcba fulladt orosz hadjárat után a következő évi lipcsei csatavesztés végleg megpecsételte. Sándor cár seregei megszállták a Hercegség területét.
A napóleoni háborúkat lezáró bécsi kongresszuson (1814-1815) I. Sándor cár igen engedékeny irányvonalat képviselt a lengyel kérdésben. A cár biztosította az Orosz Birodalomba olvasztott, az országgal hivatalosan perszonálunióban álló Kongresszusi Lengyel Királyságban a sajtó- és vallásszabadságot, a lengyelek külön hadsereget állíthattak fel, a törvényhozás, az igazságszolgáltatás és a közigazgatás terén a lengyelek szintén magasfokú autonómiával rendelkeztek.
A szejm törvényeket alkothatott, saját büntetőtörvénykönyv alapján működött az ítélethozatal, az oktatás szintén autonómiát élvezett a birodalmon belül, a Kongresszusi Lengyelország területét vámhatár választotta el az Orosz Birodalom területeitől, sőt saját fizetőeszköze is volt.
A cár, aki egyben lengyel király is volt, azonban nem tervezte tartósra a lengyel önállóságot. Már 1819-ben eltörölte a sajtószabadságot. A viszonylagos „függetlenségét” csak éppen visszanyert lengyel nemesi réteg heves tiltakozásba kezdett a cenzúra miatt, amire válaszul a cári titkosrendőrség, az Ohrana lecsapott az elégedetlenkedőkre. 1821-ben a cár még szorosabbra húzta a hurkot és minden olyan titkos, valamint legális szervezetet betiltott, amelyek a lengyel önállóság és a hazafias gondolkodás eszméit hirdették.
A Kongresszusi Lengyel Királyság alkirálya, Konsztantyin Pavlovics orosz nagyherceg, I. Sándor öccse pedig elkezdte a tisztogatást az állam hivatali életében, oroszokkal cserélve fel a lengyel hivatalnokokat. 1825-ben aztán a Szejm, a lengyel törvényhozás üléseinek nyilvánosságát is megszüntették, a törvényhozó hatalom pedig egyre inkább a cár kormányaként működő Államtanács és a nagyherceg kezében összpontosult.
Miklós cár bekeményít
1825-ben I. Sándor cár meghalt, fivére, Nyikolaj Pavlovics Romanov követte őt a trónon I. Miklós néven. Az új uralkodó személyét sokan nem fogadták el, helyette fivérét, Konsztantyin Pavlovics nagyherceget szerették volna a trónra emelni. Miklóst ugyanis a haladóbb politikai körök egy merev, abszolutista uralkodónak tartották, míg testvérében olyan politikust láttak, akivel megvalósítható lehetett volna az alkotmányos monarchia rendszere a keleti országban.
1825-ben az Orosz Birodalomban kitört a dekabrista felkelés, amelyet véres megtorlás követett. A cári udvar a lázadó dekabristák mögött lengyel hazafiakat sejtett, Varsó és Szentpétervár viszonya fagyossá vált. Mindezt jól jelképezte I. Miklós 1829-es lengyel királlyá koronázása. Miklós fejére ugyanis annak ellenére került korona, hogy a cár nem volt hajlandó esküt tenni a lengyel alkotmányra.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
3. Az ipari forradalom
I. Gazdaság, gazdaságpolitika, anyagi kultúra, pénzügyi és gazdasági ismeretek
- Ausztál kőművesekre, sztrájkok áldozataira és Szent Józsefre emlékezünk május 1-jén
- A bálnavadászat brutális gyakorlata olajozta be az ipari forradalom fogaskerekeit
- Az ipari forradalom szennyezésének legkorábbi nyomait mutatták ki a Himalája gleccserében
- A niagarai vízerőműhöz is szállított alkatrészeket a Škoda Művek
- Száz évre romba dőlt a kínai gazdaság, miután a britek megszerezték a tea titkát
- Egy chicagói sztrájk halálos áldozatainak emléknapja volt eredetileg május 1.
- Gőzerővel indította el az ipari forradalmat James Watt találmánya
- Meglepő vége lett a ló és a gőzmozdony versenyének 1830-ban
- Mi volt az angol ludditák igazi célja a géprombolással?
- Máig nem derült fény a hírhedt géprabló, „D. C. Cooper” kilétére 20:20
- Egyedi humorával nyűgözte le a közönséget Latabár Kálmán 18:05
- Macbeth, a tragikus hős és VI. Jakab, a boszorkányos király 16:05
- A protestánsok sérelmei vezettek az első defenesztrációhoz Prágában 15:05
- Az aszódi Podmaniczky–Széchényi-kastély 10:35
- Megpecsételte Napóleon sorsát a végzetes oroszországi hadjárat 09:50
- Saját országának nevét is megváltoztatta Mobutu, Zaire elnöke 09:05
- Utolsó pillanatáig nevettetett Harry Einstein, a nagy komédiás tegnap
