2024. őszi különszám: Ármány és szerelem a Fehér Házban
ITT vásárolhatsz termékeinkből

Kötél általi halál lett a narodnyik forradalmárok végzete, örökségük mégis követőkre talált

2021. április 17. 17:13 Múlt-kor

Az Orosz Birodalom a 19. század második felében forradalmi gondolatoktól izzott. A narodnyikok radikális ága nem elégedett meg a lassú reformokkal, amelyek II. Sándor cár nevéhez fűződtek. Az önkényuralom megdöntése, a kapitalizmus elvetése és a földközösségen alapuló társadalmi rend eljövetele szerintük mindaddig illúzió marad, amíg a cár életben van. II. Sándor elleni sikeres merényletüket követően, 1851. április 15-én vezetőiket kötél általi halára ítélték, de örökségük tovább élt a 20. századi orosz történelemben.

II. Sándor cár meggyilkolása

Az 1881. március 13-án (a régi naptár szerint március 1-jén) bekövetkezett merénylet nem érhette váratlanul a cári udvart. Az ezt megelőző két évben már több gyilkossági kísérlet is irányult a cár ellen, de a korábbi alkalmak során – egyszer egy orvos lőtt rá, később a cári különvonatot akarták felrobbantani – II. Sándor szerencsésen megmenekült a fenyegetés elől.

1880. februárjában egy narodnyik terrorista bombát rejtett el a Téli Palotában. Az mentette meg az uralkodó életét, hogy a vártnál később érkezett meg: a palotában tizenegy személy életét követelte a robbanás.

I. Miklós orosz cár nehéz örökséget hagyott fiára. II. Sándor tudta, hogy édesapja erős kezű uralkodása nem folytatható, a legégetőbb kérdés, a jobbágyfelszabadítás terhe pedig mindenképpen rá fog hárulni.

1861. március 3-án – az európai példákhoz képest jelentősen megkésve – végül kihirdették a jobbágyfelszabadítást az Orosz Birodalomban is. További reformjai – elsősorban a közigazgatás és az oktatás területén – ugyan sikeresnek bizonyultak, de a cári hagyomány iránti ellenszenv így sem csökkent.

Politikájában radikális fordulatra volt szükség, ezért szinte korlátlan hatalmat biztosított Mihail Lorisz-Melikov grófnak, akinek vezetésével valóban sikerült stabilizálni a politikai helyzetet. Eltörölték a sóadót, enyhítették a cenzúrát, menesztették a népszerűtlen minisztereket, és egy évvel az 1880-as merénylet után úgy tűnt, hogy a cár élete már nincsen közvetlen veszélyben.

Az események azonban váratlan fordulatot vettek. Március 13-án a cár végighajtott Szentpétervár utcáin, hogy a szokásos vasárnapi katonai szemlén vegyen részt. Ekkor teljesen váratlanul egy narodnyik terrorista, Nyikolaj Riszakov bombát hajított a cár hintója alá, amely felrobbant ugyan, de a cár sértetlenül ki tudott szállni a járműből. Miközben a sérülteknek akart segíteni, Ignacy Hryniewiecki egy második bombát is eldobott, amely összeroncsolta a cár altestét, lényegében elszakítva lábát a testétől.

A cár nem halt bele azonnal sérüléseibe, de a palotába szállítását követő pár órán belül elhunyt. A tragédiának III. Sándor, az elhunyt uralkodó fia is szemtanúja volt, és talán ez az esemény is közrejátszhatott abban, hogy nem folytatta II. Sándor engedékenyebb, reformok irányába nyitottabb politikáját. 

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2024. ősz: 1944 – A szégyen éve
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
12 450 ft 9 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft
II. Sándor orosz cárAlekszandr Ivanovics Herzen Szofia PerovszkajaEgy narodnyik propagandista elfogása, 1892

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár