Kortársai meghurcolták Remarque-ot, amiért felfedte a háború valódi arcát

Erich Maria Remarque 1961-ben

Írópalántából katona

A római katolikus munkáscsaládba született Erich Maria Remarque 16 évesen ragadott először tollat, esszéket és verseket vetett papírra. Az írás és az irodalom gyönyörei azonban hamar tovatűntek, amikor a 18 éves fiatalembert besorozták katonának.

A kiképzése után, 1917 nyarán az ifjú az első világháború poklának egyik mélységes bugyrában, a nyugati hadszíntéren találta magát, ahol 1917. július 31-én súlyosan megsebesült a bal lábát, jobb kezét, és a nyakát felszaggató repeszdaraboktól.

A sebesülés Remarque számára igazi szerencse volt a szerencsétlenségben, mivel az incidenst követően egészen a háború végéig kórházban ápolták, így harci cselekményekben már nem kellett részt vennie. A véres kataklizmából azért látott és tapasztalt annyit, hogy később hiteles és plasztikus leírást tudott róla adni. Remarque sorstársaihoz hasonlóan soha nem tudott szabadulni a vérengzéstől és annak borzalmaitól, azokhoz tartozott, akik megmenekültek a golyóktól, de megnyomorodtak a háborútól.

Remarque megpróbált visszatalálni a hétköznapi életbe. Egy ideig általános iskolai tanárként dolgozott, majd üzletkötőként, könyvtárosként és újságíróként kereste a kenyerét. Első művét Álomzug címmel 1920-ban adták ki, majd ezt követte a két nő között őrlődő, világháborús veterán és ex-autóversenyző története, az Állomás a horizonton című regény, amelyet egy sportlapban, folytatásos formában adtak közre 1927-ben.

Igazi hírnévre az 1929-ben megjelenő Nyugaton a helyzet változatlan című háborúellenes regényével tett szert, amely mind a mai napig az író legismertebb művének tartanak számon.

Remarque tulajdonképpen már 1927-ben elkészült a regénnyel, de a kiadók eleinte nem láttak túl nagy fantáziát benne, úgy gondolták, hogy majd’ tíz évvel a háború lezárása után az emberek inkább felejteni akarnak, és nem igazán érinti meg majd őket egy történet az első nagy világégésről. Rosszul gondolkodtak: a regényt hatalmas érdeklődés övezte és kapott hideget és meleget is.

A Remarque által pátosz és emelkedettség nélkül bemutatott Nagy Háború, amelyben a résztvevő katonák részére a patkányok, az éhség, és a testi szükségletek kielégítése ugyanolyan fontos volt, mint a fegyveres helytállás, sokakban megrökönyödést keltett. A regényt leghevesebben Remarque honfitársai támadták, mondván, hogy az besározza a német háborús hősöket, és azok hősies helytállását, illetve eltúlozza a háború borzalmait.

Remarque valóban nem klasszikus hősöket teremtett. A lánglelkű, acélsisakos héroszok helyett, akik önzetlenül adják életüket a hazáért, az iskolapadból a frontra küldött, még félig gyermek frontkatonák sokszor prózai küzdelmét helyezte a középpontba. A kritikusok hada mellett a regénynek rengeteg rajongója akadt, és nem csak Németországban.

1. Írópalántából katona
2. Dicséret és üldöztetés

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Ókor

• Újabb arany nyelvű múmiákra bukkantak Egyiptomban
• Amikor Nagy Sándor az amazonok királynőjével találkozott
• Egy sosemvolt római császár létét bizonyítják az Erdélyből származó aranypénzek
• Az utolsó pillanatban bukkant rá Howard Carter a szunnyadó Tutanhamon királyra
• Több száz múmia és egy egyiptomi királynő piramisa került elő Tutanhamon sírja közelében
• Egy ókori bronz műtárgyon találták meg a legrégebbi ismert baszk nyelvű feliratot
• Nagymamájától örökölt illegális műkincseket szolgáltatott vissza származási helyükre egy amerikai férfi
• 3700 éves feliratot találtak egy elefántcsont fésűn Izraelben
• 1800 éves szőlőprést találtak egy római kori erődítmény közelében