Legendás apák és fiúk

Korcsolyával a Városligetben a második világháború után

2018. augusztus 15. 14:12

A városligeti műjégpálya első megnyitása óta töretlen népszerűségnek örvend, olyannyira, hogy a háborús pusztítást követően 1945 decemberében már újra megnyitották. Lovas Dániel a ligetbudapest.reblog.hu weboldalon megjelent cikkében a műjégpálya második világháború utáni sokrétű felhasználásáról ír.

műjégpálya
A városligeti korcsolyázás népszerűsége a Rákosi-korszakban is töretlen maradt. Ekkor már nem a polgári értelemben vett társasági színtérnek számított, hanem a dolgozók erőnlétét és egészségét szolgáló sport színhelyének. (1)

A második világháború alatt a városligeti műjégpálya súlyos károkat szenvedett, a főváros ostromának végére használhatatlanná vált. Működésének az 1926-os avatástól eltelt két évtizede azonban nem múlt el nyomtalanul. A közönség és a sportolók annyira megszerették, hogy amint lehetett, hozzáláttak a rendbetételéhez. Az egyik fővárosi lap 1945 decemberében így adott hírt a városligeti pálya újranyitásáról: „Kedden délelőtt hosszú, fáradságos munka után megnyíltak a Műjég kapui. Pillanatok alatt híre futott a városban a megnyitásnak és egy órával később már több százan rajzolták a köröket a tükörfényes jégen. A tavalyelőtti pályának a nagyobbik része van csak egyelőre nyitva, középen egy kisebb körrel, a műkorcsolyázók részére. Csupa boldog, kipirosodott arcú embert lehet látni, akik talán magukban nem is hitték, hogy lesz még az idén műjég.”  A korcsolyacsarnok még romos állapotban volt, de a fővárosiak újra használhatták a pályát, a versenyzők folytathatták edzéseiket. A korcsolyacsarnok bombatalálatot kapott bal szárnya egyébként annyira tönkrement, hogy le kellett bontani, az épület megmaradt részeit 1947-re állították helyre.

Az 1945–1955 közötti évtizedben a korcsolyasport különbőző szakágainak versenyzői – más létesítmények híján –  intenztíven használták a városligeti műjégpályát. Itt készültek a versenyekre a műkorcsolyázók, itt edzettek a gyorskorcsolyázók, ez a pálya volt a nemzeti bajnokságok színhelye és itt rendezték a fővárosi klubok jéghoki mérkőzéseit is. Immár szigorú állami felügyelet alatt, de hasonlóan élénk korcsolyaélet zajlott, mint a háborút megelőző években. 1954-ben a tó medrének rendezésével, a fenékbeton teljes tóterületre történő kiterjesztésével megtörtént a műjégpálya átfogó felújítása is. Erre azért is volt szükség, mert a következő évben a városligeti pálya adott otthont a műkorcsolyázók akkoriban még szabadtéren rendezett Európa-bajnokságának.

Jellemző a korcsolyasport népszerűségére, hogy az 1955-ös budapesti műkorcsolya Európa-bajnokság ötezer nézőtéri helyére kétszer annyian, mintegy tízezren szerettek volna jegyet váltani.

Mivel tv-közvetítés akkor még nem volt, a nézőtérről kiszorult sportbarátok közül sokan már kora délután felmásztak a környékbeli fák és villanypóznák tetejére, hogy az esti versenyekről le ne maradjanak. A lelkes szurkolók magyar sikernek örülhettek, a Nagy Mariann–Nagy László testvérpár Európa-bajnoki aranyérmet szerzett páros műkorcsolyázásban.

A városligeti műjégpálya az 1960-as évek közepéig töltött be központi szerepet a magyar jégsportban. Az 1963-as műkorcsolya Európa-bajnokságot már a Kisstadionban rendezték, a jéghokisok pedig a Millenárisra költöztek át. A városligeti jégen a sportolók közül tartósan – egészen napjainkig – a gyorskorcsolyázók és a kezdők, a korcsolyázás alapjait tanuló sportiskolások maradtak.

Az 1960-as évek elején még periférikusnak számító, kis létszámú gyorskorcsolyázó szakág lelkes edzői és versenyzői sikeres lobbiztak: 1968-ban megnövelték a jég területét, a nemzetközi szabványnak megfelelő pályát alakítottak ki. Összeségében azonban, mivel az állam által kiemelten támogatott, sikereket ígérő olimpiai sportágakban lecsökkent a városligeti műjégpálya szerepe, kevesebb figyelmet fordítottak a létesítményre. Állapota romlani kezdett, egy 1966-os szakvélemény már súlyos gondokra hívta fel a figyelmet: „Különösen kritikus a roskadás a gépteremben, az alapok roskadása több helyen a főfalak repedéséhez és a padozatok megtöréséhez vezetett. A gépház felett a födém sem megfelelő, a gépház és az épület teljes felújításra szorul.”

Miközben a versenysportban betöltött szerepe – a fedett edző- és versenypályák előtérbe kerülése miatt – gyökeresen megváltozott, a korcsolyázni szerető budapestiek körében változatlanul népszerű maradt a szép fekvésű, jól megközelíthető városligeti műjégpálya. Elhanyagolása ésszerűtlen volt, különösen amiatt, hogy a fővárosban kevés helyen lehetett telente megfelelő méretű, jó minőségű jégen korcsolyázni.

A városligeti műjégen az 1968-as, kisebb bővítés után egyszerre mintegy 2500 korcsolyázó fért el kényelmesen. A korcsolyacsarnok ruhatára ennél valamivel nagyobb létszámot, háromezer látogatót tudott kiszolgálni. Az 1970-es évekre állandósult a túlzsúfoltság, gyakran négyezer vendéget is a jégre engedtek. A bejáratnál is hosszú sorok kígyóztak, néha rendőri segítségre volt szükség a főként fiatalokból álló, joggal türelmetlenkedő tömeg kordában tartására. A helyzet csak 1986-ban javult, amikor végre sor került egy újabb felújításra.

A fiatalok körében az 1970-es, 1980-as években rendkívül népszerű volt, szinte kultikus helynek számított a városligeti műjég. Erre a népszerűségre alapozva nem csak korcsolyázásra használták a pályát, hanem szezonon kívül is szerveztek nagy létszámot mozgosító tömegrendezvényeket.

A korcsolyasport történetébe még egyszer, talán utoljára a 21. század elején vonult be világeseményel a városligeti pálya. Itt rendezték meg 2001-ben az utolsó szabadtéri
nagypályás gyorskorcsolya világbajnokságot. A szabadtéri pályák hátránya, hogy az időjárás hatását  az eredményekre a legkiválóbb szervezéssel sem lehetett kiküszöbölni. A gyorskorcsolyázás viszont olyan szintre fejlődött, hogy ezredmásodpercek alapján dől el a legjobbak sorrendje. Így nem sokkal a budapesti világbajnokságot követően a nemzetközi szövetség új szabályokat fogadott el. Ezek értelmében a városligeti verseny óta gyorskorcsolyázó világbajnokságokat csak fedett, szélmentes csarnokokban, kifogástalan körülmények között rendezhetnek. A gyorskorcsolyázók edzéseinek és a világbajnokságnál kisebb jelentőségű versenyeknek azonban a mai napig kiváló helyszínt biztosít a városligeti szabadtéri műjégpálya.

A városligeti műjégpálya festői környezete mellett arról is nevezetes, hogy kontinensünk legnagyobb és legrégebben korcsolyázásra használt, szabadtéri jégfelülete. A műjégpályát 2009–2011 között teljesen felújították. A korcsolyacsarnok műemlékké nyilvánított épületét az 1926-os állapot szerint állították helyre. Újraépítették a második világháborúban bombatalálatot kapott és emiatt lebontott szárnyépületet is. Megszüntették a pálya tíz centiméteres lejtését, ami miatt nemzetközi versenyek rendezésére nem volt alkalmas. Kicserélték a tó fenekén a betonburkolatot, amelybe 198 kilométernyi hűtőcsövet építettek be. A pálya korszerű jégkészítő technológiát kapott, 2015-re a hűtőrendszer kiegészítő rekonstrukcióját is befejezték. A korcsolyapálya mellett kiépítettek egy 1800 négyzetméteres szabadtéri hokipályát is.

Lovas Dániel teljes cikke, valamint a képek forrásai itt találhatók

2018. ősz: Legendás apák és fiúk
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (4 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 25% kedvezménnyel.
A 4. lapszámot ajándékba adjuk.
6 368 ft 4 776 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 65% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 6 990 Ft
Az 1955-ös budapesti Európa-bajnokság eseményeit az akkoriban népszerű információhordozón, diafilmen is megörökítették. Forralt bort kortyolgató nézők, svájci versenyző, háttérben Vajdahunyad várával: a korszak hangulatát tükröző filmkockák az 1955-ben készült diafilmből (3)A képen a fekete-fehér diafilm feliratokkal ellátott képkockái: a páros műkorcsolyázás döntője a fényárban úszó városligeti műjégpályán (4)Nagy Mariann és Dillinger Rudolf jégiskolájának tanulói 1967-ben (balra), jobbra pedig a városligeti műjégen rendezett 1971-es serdülő bajnokság győztesei az ütött-kopott dobogón (5)Hernádi János gyorskorcsolyázó edzés közben, az 1960-as évek közepén (balra), jobbra pedig a korcsolyacsarnok kihalt épülete szezonon kívül, 1960-ban (6)Vidáman korcsolyázó fiatalok az 1970-es években: ők már a Beatles-korszakban felcseperedett, farmeres nemzedék tagjai. Mintha visszatért volna a száz évvel korábbi városligeti telek hangulata: a jégpálya a komor hangulatú évtizedek után felszabadultabb életstílusra vágyó, ifjú nemzedék számára ismét a társas szórakozás színterének, népszerű találkozóhelynek számított (7)Sorbanállás a bejáratnál rendőri felügyelettel (balra), jobbra pedig szabadtéri korcsolyacsatolás 1983-ban, a városligeti pálya száz évvel korábbi eleganciájához képest méltatlan körülmények között (8)Az Omega Együttes koncertjére gyülekeznek a nézők a leeresztett vizű tavon, a műjégpálya jégmentes betonján egy nyári estén, 1984-ben (9)Napjainkban is nemzetközi gyorskorcsolya versenyek színtere, 2012-ben például Európa-bajnokságnak adott otthont a világ egyik legszebb fekvésű szabadtéri versenypályája. A képen pedig a 2017-es junior országos bajnokság résztvevői a városligeti jégen (10)A műjégpálya napjainkban: a korcsolyázásra alkalmas terület a rekonstrukció óta közel 15 ezer négyzetméter (11)Az FTC jégkorong csapata az 1950-es évek elején. Akkoriban a nagy múltú egyesület előbb ÉDOSZ SE, majd Bp. Kinizsi néven működött. A politikai döntés nyomán felvett névre utal a játékosok mezén látható %-jel (2)

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!