Kiállítás nyílik a pesti Beliczay mézeskalácsos dinasztia történetéről
Egy 19. században indult, generációkon átívelő mézeskalácsos és viaszgyertyaöntő vállalkozás múltját dolgozza fel egy új időszaki tárlat: a Magyar Földrajzi Múzeum kiállítása a pesti Beliczay család páratlan formában fennmaradt sikertörténetébe enged betekintést. A látogatók a múzeumi műtárgyak mellett a dinasztia féltve őrzött receptjeit és a családi üzlet államosításának körülményeit is megismerhetik.
- A tárlat egy több mint évszázados budapesti cukrászati és viaszöntő vállalkozás történetét dolgozza fel.
- Az összeállítás az érdi Magyar Földrajzi Múzeumban látogatható a jövő év tavaszáig.
- A bemutatott tárgyak között eredeti ütőfák, titkos családi receptek és helytörténeti dokumentumok is szerepelnek.
A Magyar Földrajzi Múzeum épületében nyíló, "Mézes örökség: a Beliczay-család története" című kiállítás a magyar ipar- és társadalomtörténet egy különleges szeletét mutatja be. A 2027 márciusáig megtekinthető tárlat nem csupán a fővárosi üzletmenetre fókuszál, hanem nagy hangsúlyt fektet a család Érdhez kötődő emlékeinek felkutatására és bemutatására is, amivel a helytörténeti vonatkozásokat is gazdagítja.
A Beliczay család vállalkozása az 1820-as években kezdte meg működését Pesten, és a reformkor időszakára már komoly hírnevet vívott ki magának. A műhely egyedi, kézzel faragott fa ütőfákat használt a prémium minőségű édességek megformázásához, amelyek a korabeli polgárság körében is rendkívül népszerűek voltak. A cukrászati termékek mellett a dinasztia a mézfeldolgozás melléktermékét is maximálisan hasznosította, így a viaszgyertyaöntés ugyancsak a profiljuk szerves részét képezte. Az üzleti sikert tovább növelte egy saját fejlesztésű, méhviasz alapú padlóápoló szer, amely széles körben elterjedt a háztartásokban.
A több generáción át öröklődő mesterségbeli tudást és a termékek receptúráit a család szigorú titokként kezelte, így biztosítva a piaci előnyt a konkurenciával szemben. A Beliczay műhely figyelemre méltó alkalmazkodóképességről tett tanúbizonyságot, mivel a 19. és 20. század súlyos gazdasági válságait, valamint a két világháború pusztításait és nyersanyaghiányát is sikeresen átvészelte. A magánvállalkozás végét végül nem a piaci körülmények, hanem a második világháborút követő politikai fordulat okozta. Az 1949-es átfogó államosítási hullám ezt a több mint százéves múltra visszatekintő műhelyt is elsöpörte, a termelőeszközöket az állam elkobozta.
A mézeskalácsos és viaszöntő mesterség a Kárpát-medencében évszázados múltra tekint vissza, a két tevékenység ugyanis a nyersanyagok feldolgozása miatt szorosan összefonódott a céhes iparban. A méz kinyerése után visszamaradó viaszból a mesterek gyertyákat és fogadalmi tárgyakat készítettek, amelyek az egyházi és a mindennapi élet elengedhetetlen kellékei voltak. A 19. század folyamán, a városiasodás és a polgárosodás felgyorsulásával a pesti műhelyek fokozatosan átalakultak. A hagyományos vásári eladást felváltották az elegáns belvárosi üzlethelyiségek, a céhes kereteket pedig a modern családi vállalkozások és a manufakturális termelés váltotta fel.
Ez is érdekelhet
A Beliczay dinasztia története tipikus példája a magyar polgárság és a hazai kisipar 19. századi felemelkedésének, illetve 20. századi erőszakos felszámolásának. Ezek a generációkon átívelő vállalkozások alkották a városi középosztály gazdasági gerincét, és jelentős szerepet játszottak a helyi közösségek életében is. Az 1948–1949 során végrehajtott államosítások nemcsak a nagyipart, hanem a több évtizedes szaktudással rendelkező, speciális piacokat kiszolgáló kisüzemeket is megsemmisítették.
Az érdi kiállításhoz hasonló kezdeményezések alapvető fontosságúak a szocializmus előtti polgári világ gazdaság- és társadalomtörténetének rekonstruálásában, mivel a megmentett családi archívumok pótolják az elveszett hivatalos iratanyagok hiányát.
