Képes útinapló Amerikából: a 19. század elfeledett fotográfusa, Rosti Pál

Fisli Éva – Lengyel Beatrix (szerk.): Rosti. Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest, 2021

„… mi dologban járok?
»por ver, nada mas«
Hogy tapasztaljak, semmi másért”

Xántus János, Magyar László, majd a század utolsó évtizedeiben Teleki Sámuel, Bíró Lajos és gróf Zichy Jenő expedíciói egyaránt a rejtélyes ismeretlent hódították meg, munkájuk gyümölcseként pedig kiemelt helyet érdemeltek ki a magyar utazók arcképcsarnokában. Ehhez képest Rosti Pált – eleddig – elkerülte a rivaldafény, noha ő volt az első, aki fotókkal érkezett haza a tengerentúlról.

A tanulmánykötet egy mozaikos életrajzból építkezik, puzzle-darabkákból tárja fel az olvasók előtt Rosti kalandos életútját, helyezi el a nemzetközi fotográfia térképén alkotómunkáját, valamint világít rá hazai hatástörténetének, recepciójának lényeges elemeire. Nagy utazások, nagy találkozások és a fotográfia hőskora – Rosti rövid életpályájának legfontosabb alkotóelemei.

Az 1830-ban született ifjú már tízévesen Liszt Ferenc koncertjét hallgatta családi otthonában, így szinte magától értetődő, hogy a művészetek lelkes rajongójává, majd mecénásává lépett elő, sőt, Liszttel és Richard Wagnerrel baráti kapcsolatot ápolt. Komplex személyiségéről árulkodik, hogy kalandvágya ellenére gazdaként is helytállt, sikeres rózsatermesztőként az anyagi javakból sem szenvedett hiányt.

Az idegen kultúrák és az utazás iránti érdeklődés hajnalán, 1856-ban indult útnak. Küldetését hazafias kötelességtudat kísérte, utazása egyik legfőbb céljának az idegen vidékek „megörökítését” tűzte ki – ehhez a vállalkozáshoz jobb eszközt nem is találhatott volna, mint a valóságot – szerinte – objektíven bemutató fotográfiát.

Az Egyesült Államokon keresztül Kubába, Mexikóba és Venezuelába utazott 1856 és 1858 között. Alexander Humboldt dél-amerikai útjának főbb állomásait követte, s így az általa egykor látott természeti kincsek – mint a Popocatépetl vulkán – vagy épületek – mint Mexikóváros katedrálisa – megörökítésén fáradozott, noha a képek között a híres szabadságharcos, Simón Bolívar háza is szerepel.

A 2021-es kötetben is közzétett, Fényképi Gyűjtemény című munkája 5 példányban készült el. Az egyik díszes darabot az útját inspiráló – a tudományos gondolkodást alapjaiban felforgató – Alexander Humboldtnak ajándékozta. Az akkor 89 éves tudós a gesztusért cserébe szívmelengető szavakkal dedikált képet nyújtott át Rostinak: „Az érdemdús művészetkedvelőnek, az irányomban oly melegen jóindulatú magyar utazónak, Rosti Pál úrnak, mély hálával a beteg napjaimban.”

A második ismert példányt a Magyar Nemzeti Múzeum kapta, további hármat ajándékozott még szeretett lánytestvéreinek. Ugyan naplót nem hagyott hátra az utókornak, és csak szórványlevelezése maradt fent, ám Amerikáról írott útikönyvét, az Uti emlékezetek Amerikából című munkáját Heckenast Gusztáv kiadásában már 1861-ben kezükbe vehették az olvasók. A kiadványt Klette Gusztáv litográfiái illusztrálták, amelyek emberalakokkal tették mozgalmasabbá az ábrázolásokat – a 2021-es kötetben bemutatott eredeti fotók és litográfiák alapján az olvasó maga döntheti el, melyik technológia nyújt élethűbb élményt.

A tanulmánykötet nem horgonyzott le Rosti útjának magyarországi vonatkozásain. Az 1850-es években még gyermekcipőben járó fotográfia tudományos áttörése eszmetörténeti szempontból még a világ felfedezésénél, a távoli zugok megismerésénél is nagyobb jelentőségű. „Az emberi értelem meglopta az időt és a tért” – idézi Tomsics Emőke a Vasárnapi Ujság 1871 július 30-i számát. A pillanat egyszeri és felejthetetlen – hitte az emberiség –, de az elmének a történelem folyamán először kellett csalatkoznia a valóság – az itt és a most – érzékelésében.

Hazatérése után Rosti Pál már nem vállalkozott hasonlóan nagy út megtételére, ám továbbra is aktív részese maradt a pesti irodalmi, zenei és sportéletnek. 1861-ben, már 31 évesen az MTA tagjának választották, székfoglalóját az indián őslakosok kultúrájáról tartotta. Sajnálatos módon hirtelen betegség törte ketté karrierjét, majd 1874 decemberében váratlanul elhunyt.

Rosti Pál nem vált a kánon részévé, és bár a dualizmus időszakában még többször hivatkoztak nevére, a közgondolkodásból az évtizedek folyamán lassan kikopott a munkássága. A 2019-ben szervezett emlékülés adott újabb lendületet életútjának megismerésére, amelynek eredménye az idén megjelent, új nézőpontokkal és forrásanyagokkal kiegészült, amerikai kalandra csábító kötet.

A kiadvány a Magyar Nemzeti Múzeum oldalán, az alábbi linkre kattintva rendelhető meg.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

12. A középkor és a kora újkor kultúrája
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek

• Nem volt elragadtatva a ferences szerzetes, aki a tatárjárás után a mongolok fővárosába látogatott
• A felnőttek több mint tizede szenvedhetett rákos megbetegedésben a középkori Angliában
• A középkorban sem volt mindig stigma „bűnben élni”
• „Legnagyobb ellensége” fejezte be a Szent Péter bazilika tervezőjének életművét
• Valóban annyira mocskosak voltak a középkori emberek?
• Habár meggazdagodott műveiből, munka közben csak kenyeret és vizet fogyasztott Michelangelo
• Miért hordtak röhejesen hosszú orrú cipőket a középkorban?
• Donatello híres Dávid-szobrát eredetileg a firenzei dómba szánták
• 10 tény a Mona Lisáról