Képes útinapló Amerikából: a 19. század elfeledett fotográfusa, Rosti Pál
2021. november 29. 16:20 Múlt-kor
„A magyar nemzeti Múzeumnak honfias tisztelettel” – ezekkel a szavakkal adományozta a haza javára fotográfiákból álló gyűjteményét Rosti Pál. Az amerikai kontinens megörökítője egyszerre volt utazó, néprajzi megfigyelő, gyűjtő és fotográfus, ám eddig méltatlanul kevés figyelmet fordítottak munkásságára: az idén megjelent tanulmánykötet végre az őt megillető helyre emeli a 19. század magyar úttörőjét.
Korábban
Fisli Éva – Lengyel Beatrix (szerk.): Rosti. Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest, 2021
„… mi dologban járok?
»por ver, nada mas«
Hogy tapasztaljak, semmi másért”
Xántus János, Magyar László, majd a század utolsó évtizedeiben Teleki Sámuel, Bíró Lajos és gróf Zichy Jenő expedíciói egyaránt a rejtélyes ismeretlent hódították meg, munkájuk gyümölcseként pedig kiemelt helyet érdemeltek ki a magyar utazók arcképcsarnokában. Ehhez képest Rosti Pált – eleddig – elkerülte a rivaldafény, noha ő volt az első, aki fotókkal érkezett haza a tengerentúlról.
A tanulmánykötet egy mozaikos életrajzból építkezik, puzzle-darabkákból tárja fel az olvasók előtt Rosti kalandos életútját, helyezi el a nemzetközi fotográfia térképén alkotómunkáját, valamint világít rá hazai hatástörténetének, recepciójának lényeges elemeire. Nagy utazások, nagy találkozások és a fotográfia hőskora – Rosti rövid életpályájának legfontosabb alkotóelemei.
Az 1830-ban született ifjú már tízévesen Liszt Ferenc koncertjét hallgatta családi otthonában, így szinte magától értetődő, hogy a művészetek lelkes rajongójává, majd mecénásává lépett elő, sőt, Liszttel és Richard Wagnerrel baráti kapcsolatot ápolt. Komplex személyiségéről árulkodik, hogy kalandvágya ellenére gazdaként is helytállt, sikeres rózsatermesztőként az anyagi javakból sem szenvedett hiányt.
Az idegen kultúrák és az utazás iránti érdeklődés hajnalán, 1856-ban indult útnak. Küldetését hazafias kötelességtudat kísérte, utazása egyik legfőbb céljának az idegen vidékek „megörökítését” tűzte ki – ehhez a vállalkozáshoz jobb eszközt nem is találhatott volna, mint a valóságot – szerinte – objektíven bemutató fotográfiát.
Az Egyesült Államokon keresztül Kubába, Mexikóba és Venezuelába utazott 1856 és 1858 között. Alexander Humboldt dél-amerikai útjának főbb állomásait követte, s így az általa egykor látott természeti kincsek – mint a Popocatépetl vulkán – vagy épületek – mint Mexikóváros katedrálisa – megörökítésén fáradozott, noha a képek között a híres szabadságharcos, Simón Bolívar háza is szerepel.
A 2021-es kötetben is közzétett, Fényképi Gyűjtemény című munkája 5 példányban készült el. Az egyik díszes darabot az útját inspiráló – a tudományos gondolkodást alapjaiban felforgató – Alexander Humboldtnak ajándékozta. Az akkor 89 éves tudós a gesztusért cserébe szívmelengető szavakkal dedikált képet nyújtott át Rostinak: „Az érdemdús művészetkedvelőnek, az irányomban oly melegen jóindulatú magyar utazónak, Rosti Pál úrnak, mély hálával a beteg napjaimban.”
A második ismert példányt a Magyar Nemzeti Múzeum kapta, további hármat ajándékozott még szeretett lánytestvéreinek. Ugyan naplót nem hagyott hátra az utókornak, és csak szórványlevelezése maradt fent, ám Amerikáról írott útikönyvét, az Uti emlékezetek Amerikából című munkáját Heckenast Gusztáv kiadásában már 1861-ben kezükbe vehették az olvasók. A kiadványt Klette Gusztáv litográfiái illusztrálták, amelyek emberalakokkal tették mozgalmasabbá az ábrázolásokat – a 2021-es kötetben bemutatott eredeti fotók és litográfiák alapján az olvasó maga döntheti el, melyik technológia nyújt élethűbb élményt.
A tanulmánykötet nem horgonyzott le Rosti útjának magyarországi vonatkozásain. Az 1850-es években még gyermekcipőben járó fotográfia tudományos áttörése eszmetörténeti szempontból még a világ felfedezésénél, a távoli zugok megismerésénél is nagyobb jelentőségű. „Az emberi értelem meglopta az időt és a tért” – idézi Tomsics Emőke a Vasárnapi Ujság 1871 július 30-i számát. A pillanat egyszeri és felejthetetlen – hitte az emberiség –, de az elmének a történelem folyamán először kellett csalatkoznia a valóság – az itt és a most – érzékelésében.
Hazatérése után Rosti Pál már nem vállalkozott hasonlóan nagy út megtételére, ám továbbra is aktív részese maradt a pesti irodalmi, zenei és sportéletnek. 1861-ben, már 31 évesen az MTA tagjának választották, székfoglalóját az indián őslakosok kultúrájáról tartotta. Sajnálatos módon hirtelen betegség törte ketté karrierjét, majd 1874 decemberében váratlanul elhunyt.
Rosti Pál nem vált a kánon részévé, és bár a dualizmus időszakában még többször hivatkoztak nevére, a közgondolkodásból az évtizedek folyamán lassan kikopott a munkássága. A 2019-ben szervezett emlékülés adott újabb lendületet életútjának megismerésére, amelynek eredménye az idén megjelent, új nézőpontokkal és forrásanyagokkal kiegészült, amerikai kalandra csábító kötet.
A kiadvány a Magyar Nemzeti Múzeum oldalán, az alábbi linkre kattintva rendelhető meg.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Kölcsönös bizalmatlanság jellemezte az antikomitern paktum aláíróit 19:05
- „Dzsingisz nem volt megátalkodott fickó, csak rossz volt a sajtója” 18:05
- 10 érdekes tény a csók kultúrális történetéről 17:20
- Nem volt esélye, hogy bármire is vigye, végül kétszer lett az USA elnöke 16:10
- Koholt vádak alapján hurcoltak kényszermunkára több százezer embert 14:20
- Művészfeleségek munkáiból készít kiállítássorozatot a szentendrei Ferenczy Múzeum 12:20
- Ritka Caravaggio-festményt állítottak ki Rómában 11:20
- Már az első percben gólt rúgott az Aranycsapat az évszázad mérkőzésén 08:20
