7 végzetes pillanat

Kegyetlen megtorló hadjárattal tudta csak megszilárdítani hatalmát Anglia felett Hódító Vilmos

2018. december 10. 16:41 Múlt-kor

Amikor II. Harold angol király és Vilmos, Normandia hercegének seregei a sussexi partvidéken megütköztek, a betolakodók kerekedtek felül, és maga a király is életét vesztette a csatamezőn – ez az angol történelem egyik legjelentősebb eseménye. Gyakran találkozni azzal a képzettel, hogy Hastingsnél eldőlt minden, és egész Anglia máris Vilmos ölébe hullott. Ez korántsem igaz – az 1066-os csata csupán a hódítás kezdete volt, és a hatalom konszolidációja évekbe telt.

Hastings
Csatajelenet a bayeux-i kárpitról (kép forrása: BBC)

Új szelek fújnak

A hastingsi csatát követő években egész Angliát fegyveres konfliktusok rázták meg, Vilmosnak pedig nem csupán a belső ellenállással, de a kívülről jövő fenyegetésekkel is szembe kellett néznie. A Hastings utáni hetekben seregével feldúlta a déli megyéket, majd London felé vette az irányt. Miután decemberben elérte, hogy a város behódoljon neki, karácsony napján az angolok királyává koronáztatta magát, Angliának pedig francia ajkú uralkodói dinasztiája lett.

A konfliktus 1069-1070 telén érte el tetőpontját, amikor Vilmos brutális hadjáratot indított Észak-Anglia civil lakossága ellen – ez „az észak elpusztítása” („The Harrying of the North”) néven vonult be a történelembe. Vilmos lovagjai átfogóan végigfosztogatták és -rombolták Yorkshire-t és a szomszédos megyéket – egész falvakat tettek a földdel egyenlővé, lakóikat pedig kardélre hányták, haszonállataikat lemészárolták, és élelmiszerkészleteiket is megsemmisítették, hogy az esetleges túlélőknek se maradjon semmi a tél hátralevő részére.

Ez a hadjárat a hódítás egyik meghatározó fejezete volt, nem csupán katonai és politikai szempontból, de azért is, mert itt született meg a normannokról alkotott, napjainkig kitartó kép, miszerint erőszakos és kegyetlen uralkodó osztályt képeztek. Hogyan jutott azonban odáig a helyzet, hogy Vilmos szükségét érezte ilyen véres fellépésnek, és miért az ország északi részét vette célba vele?

Kezdeti nehézségek

Amikor Vilmos 1066-ban útnak indult Normandia partjaitól Anglia felé, nem is álmodhatott volna teljesebb győzelemről, mint amelyet Hastingsnél aratott. Harold holtan hevert a csatamezőn, fivéreivel, Gyrth-szel és Leofwine-nel együtt, és számos befolyásos nemes is elesett a harcban, akik életben maradva komoly ellenállást szervezhettek volna.

Ennek ellenére az első hónapok meglehetős félelemben telhettek a hódítók számára. Vélhetően körülbelül 20 000 normann volt ekkor Angliában – talán még ennél is kevesebb –, akik egy nagyjából 2 000 000 lakosú országot próbáltak meg irányítás alá vonni. Idegen földön, mindenhol létszámhátrányban talán várható is volt, hogy a hódítók paranoiája hamar erőszakhoz vezet.

Ennek egy részét félreértések okozták. Jó példa erre Vilmos londoni koronázása, ahol a westminsteri apátság körül őrt álló normannok a bent összegyűlt angolok éljenzését ellenséges hangú kiáltásoknak vélték, ezért pánikszerűen felgyújtották a környező házak tetőit, és kihívták a bent lévőket, hogy segítsenek az oltással. Csak a papok és maga Vilmos – aki állítólag vadul remegett – maradt bent, és folytatta a szertartást.

Nem telt azonban sok időbe, míg a tényleges ellenállás is fellángolt. 1067 nyarán, amíg Vilmos nem tartózkodott Angliában, egy Eadric nevű kisnemes (thegn), akit a „vad” („se wilda”) jelzővel is illettek, összefogott két walesi uralkodóval: Gwynedd királyával, Bleddynnel, és Powys királyával, Rhiwallonnal, hogy a Herefordshire-ben lévő normannok ellen indítsanak portyákat. Ugyanebben az évben Kent fellázadt lakói szövetséget kötöttek Eusztákkal, Boulogne grófjával, aki áthajózott a csatornán megtámadni Dovert, de hamar vereséget szenvedett.

A következő évben folytatódott a zavaros időszak: 1068 első heteiben Exeter lakói – köztük Harold király anyja, Gytha – felkelést indítottak, és más délnyugat-angliai városokba is leveleket küldtek, hogy ott is cselekedjenek így az emberek. Vilmos válaszul ostromolni kezdte a várost, amely 18 nap után megadta magát. Néhány hónappal később Harold fiai indítottak portyákat Somersetben, Devonban és Cornwallban 52 hajóval. Számos helyet feldúltak, azonban nem sikerült hídfőállást kialakítaniuk – már ha egyáltalán ez volt a céljuk –, és zsákmányukkal visszavonultak Írországba.

2018. tél: 7 végzetes pillanat
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (4 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 25% kedvezménnyel.
A 4. lapszámot ajándékba adjuk.
6 368 ft 4 776 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 65% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 6 990 Ft
Hódító Vilmos (kép forrása: Wikimedia Commons)II. Harold angol király (kép forrása: Wikimedia Commons)II. Harold megkoronázása (kép forrása: fineartamerica.com)A hastingsi csata (kép forrása: britishbattles.com)Normann katonák angol házakat gyújtanak fel a bayeux-i kárpiton (kép forrása: historytoday.com)A hastingsi csata Francois Hyppolite Debon festményén (kép forrása: historyhit.com)Hódító Vilmos ábrázolása a bayeux-i kárpiton

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!