Kannibalizmus és kasztráció is szerepet játszott a világ teremtésében az ókoriak szerint

Az egyiptomi kozmosz ábrázolása. Nut, az ég istennője a Föld fölé hajolva alkotja az eget.

Egyiptomi teremtésmítoszok

Az egyiptomi teremtésmítoszokban az ókori egyiptomiaknak a világ keletkezésével kapcsolatos magyarázataik olvashatók. Az egyiptomi hitvilágban számos ősisten és velük kapcsolatban sok legenda létezik, így az egyiptomi kozmogóniának több változata is ismert. A nagyobb egyiptomi városokban (amelyek egyben vallási központok voltak) az egyes istenek kultuszához kapcsolódóan különböző teremtéstörténetek jöttek létre: így Hermopoliszban, Héliopoliszban, Memphiszben és Thébában. S bár ezen mítoszok különböznek egymástól, van néhány olyan elem, amely összeköti őket egymással.

Az ókori egyiptomi teremtéstörténetek első nyomait a piramisszövegek őrzik. Az Óbirodalom korában, az ötödik és hatodik dinasztia idején született, óegyiptomi (óbirodalmi) nyelven írott vallásos-mágikus történetek valószínűleg a világ legrégebbi vallási szövegei, amelyeket a szakkarai piramisok belső falára és az uralkodói szarkofágokra véstek. A piramisszövegek számos különböző típusú és stílusú alkotás gyűjteményei, megtalálhatók benne himnuszok, dramatikus és áldozati szövegek, valamint különböző védő és elriasztó ráolvasások is.

Az egyiptomi teremtésmítoszok közös kiindulópontja, hogy a világ teremtése előtt egy végtelen mélységű vízi anyag, Nun létezett, ahonnan az általa börtönbe zárt istenek nem tudtak szabadulni, így a világ megteremtése arra szolgált, hogy az istenek végre megjelenhessenek. Nun foglal magába minden isteni és emberi létet, ahonnan előbb egy kis domb emelkedik ki, amelyen az első főistenek, a világ megalkotói foglaltak helyet.

Ahogy az egyiptomi teremtéstörténet írja: „Kezdetben nem volt sem ég, sem föld, sem élők, sem holtak nem voltak, az alkotó és romboló elemek is dermedt tétlenségben nyugodtak Nun isten örvénylő mélyén. Nun volt az őselem, az ősvíz formájában létező istenlény. Az ő alkotórészeiből keletkezett a mindenség. Az ősvíz tükrét sűrű sötétség borította, mert a fény szent forrása is Nun keblében pihent. És az istenek létrehozója, a hatalmas Nun megteremtette a napvilágot. Az ősvíz színén zsenge csíra bukkant elő, és hamarosan kecses, sok színben pompázó lótuszvirággá nőtt”.

A hermopoliszi teremtésmítosz békaként, vagy békafejű férfiként ábrázolja Nunt, aki az egyiptomi művészetben szakállas, kék-zöld bőrű férfialakként is feltűnik, női megfelelője, Naunet pedig kígyóként vagy kígyó fejű nőként jelenik meg. E mítosz központi motívuma az Ogdoád, azaz a négy istenpár (egy-egy hím- és nőnemű) által alkotott nyolcasság: a már említett Nun és Naunet mellett Kuk és Kauket, Huh és Hauhet, illetve Ámon és Amaunet. A nyolc istenség a Nunból kivált dombon álltak; ezen elhelyeztek egy tojást, amely életet adott Ré-Atoumnak. A thébai teremtésmítosz többek között abban különbözik a hermopoliszi teológiától, hogy Ámon alakja köré épül, s azt állítja, hogy Ámon nemcsak az Ogdoád egyik istene, hanem egy rejtett erő a dolgok mögött.

Egyiptomi mellékszer, amely Ptah-t (j), a világegyetem létrehozóját és a kézművesek pártfogóját, társát, Szahmetet, a háború oroszlánfejű istennőjét (aki napkorongot és ureuszt, azaz ágaskodó kobrát visel), valamint köztük egy uralkodói díszbe öltözött fáraót ábrázol

A héliopoliszi teremtésmítoszban kilenc fő istenség szerepel (nagy enneád), a teremtő isten pedig a dombként a vízből először kiemelkedő Atum, „az egyetlen”, a világ befejezője, akit az egyiptomi művészetben a legtöbbször emberi formában, fején vöröslő napkoronggal vagy kettős koronával ábrázoltak. Atum önnemzéssel, azaz saját testéből nemzette Sut, a levegő istenét, illetve Su ikertestvérét és egyben feleségét, Tefnutot, a pára istennőjét. Az ő gyermekeik Geb és Nut, akiket Sunak kellett szétválasztani, unokáik pedig Ozirisz, Ízisz, Széth és Nebethet.

A memphiszi teológia lényegében különbözik a héliopoliszi teremtésfelfogástól, mivel a teremtést szellemi aktusként képzeli el. E teremtésmítosz szerint a világteremtő isten a múmiaként, kék, fejre simuló sapkában, kezében összefogott dzsed-oszloppal ábrázolt Ptah, Memphisz főistene volt, aki a gondolat és a szó erejével teremtette a világot, mintegy ellenpontozva Atum teremtő aktusát, akinél az anyag az elsődleges.

1. Egyiptomi teremtésmítoszok
2. Mezopotámiai teremtésmítosz
3. Görög teremtésmítosz

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tavasz
Múlt-kor magazin 2015

• Amikor egy tulipánhagymáért luxuslakást lehetett venni
• Így lett Kassa csehszlovák város
• Tíz nagy győzelem a halál fölött
• A modern remetekirályság
• Így tanították Horthyt a 2. világháború után
• A kerti szajha
• Kolozsvár román megszállása
• Az újra megtalált munkásnő
• Trianon előtt - határon túl: megjelent a Múlt-kor tavaszi száma