J. R. R. Tolkien levélben kérte meg kezét leendő feleségének, miután 3 évig nem szólt hozzá

John Ronald Reuel Tolkien (1892-1973) a dél-afrikai (pontosabban a búr Oranje Szabadállambeli) Bloemfontein városában született, ám gyermekkorának nagy részét Angliában töltötte, majd apja 1896-os halála után végleg a szigetországba költöztek édesanyjával és öccsével, Hilaryvel. A csonkán maradó családot az anglikán vallásról a katolikusra áttérítő édesanyja nem sokkal később cukorbetegségben hunyt el. A mélyen istenhívővé váló két fiú gyámja anyja gyóntatópapja, Francis Xavier Morgan atya lett. A később az egyik legismertebb angol irodalmárrá váló Tolkien élete akkor változott meg, amikor öccsével beköltöztek a birminghami Edgbaston panzióba, ugyanis itt ismerkedett meg a nála három évvel idősebb Edith Mary Brattel.

„Edith és Ronald sorra járták a város teázóit, az egyik üzlet különösen elnyerte tetszésüket, ugyanis az erkélye a járda felé nézett. Órákon át üldögéltek ott, és olykor azzal szórakoztak, hogy cukrot szórtak a járókelők kalapjaira. Ha az egyik asztalnál lévő cukortartó kiürült, átmentek a másikhoz. (...) Mindketten árvák voltak, a szeretet iránti igény és a bimbózó romantika egymáshoz kötötte őket. 1909 nyarán döbbentek rá, hogy ők bizony szerelembe estek” – írta később Humphrey Carpenter, Tolkien életrajzírója.

Gyámja pontosan látta, hogy a lány igencsak eltereli a kiváló nyelvérzékű Tolkien figyelmét a tanulmányairól és a vizsgáinak eredménye sem olyan fényes, mint azelőtt. Ráadásul rosszallotta, hogy a fiú egy három évvel idősebb, protestáns lánnyal találkozgat. Ennek megfelelően úgy döntött, megtiltja Ronaldnak, hogy nagykorúságáig, vagyis 21 éves koráig lássa, illetve beszéljen Edith-tel. Tolkien engedelmeskedett gyámjának, és csupán egyetlen egyszer, egy levéllel szegte meg a tilalmat, aminek hatására az atya azzal fenyegetőzött, hogy rövidre vágja a fiú egyetemi szereplését, ugyanis ekkor Tolkien már az oxfordi padokat koptatta. 1911-től klasszika-filológiát, 1913-tól pedig összehasonlító filológiát és angol irodalmat hallgatott.

Egy 1941-es keltezésű, fiának, Michaelnek írt levelében így emlékezett vissza az Edith-től elszakított évekre: „Választanom kellett az engedelmesség és gyámom becsapása között, az atyára már úgy tekintettem, mintha az apám lenne, több is volt, mint a legtöbb apa. Sohasem bántam meg a döntésemet, miszerint az engedelmességet választottam, habár igen kemény volt a szerelmem számára. Ám ez nem az én hibám volt. Ő teljesen szabad volt, nem tett nekem semmilyen fogadalmat, és még csak egy panaszom sem lehetett volna, ha valaki máshogy megy feleségül. Közel három évig nem láttam őt és nem is írtam neki. Kemény időszak volt ez, különösen az elején. És a hatása sem nevezhető éppen kedvezőnek: az ostobaság, lazaság bűnébe estem, és teljesen elpazaroltam első egyetemi évem alatt adódó lehetőségeket.”

21. születésnapja estéjén levelet írt Edith-nek, aki a családi barát C.H. Jessopnál lakott akkor Cheltenhamben. Leírta, hogy sohasem szűnt meg szeretni a lányt, és feleségül kérte őt. Edith válaszában bevallotta, hogy már elfogadta egyik, hozzá közel álló iskolatársának, George Fieldnek a házassági ajánlatát. Megmagyarázta, hogy azért mondott igent, mert úgy érezte, hogy Tolkien a „polcra helyezte őt”, és erősen kételkedett abban, hogy a fiú törődik-e még egyáltalán vele. Ám azt is hozzátette, Tolkien levele miatt minden megváltozik majd.

1913. január 8-án Ronald elvonatozott (a Birmighamtől délre, Oxfordtól pedig nyugatra lévő) Cheltenhambe, és a vasúti peronon találkozott újra a lánnyal. Hosszú sétát tettek a városon kívülre, beszélgettek a viadukt alatt, és a nap végére Edith igent mondott Tolkien házassági ajánlatára. Később levelet írt Fieldnek, és visszaküldte a gyűrűt. Az otthagyott vőlegény érthető módon igen dühös volt, akárcsak az egész családja.

Amikor a lány gyámja, Jessop megtudta az új hírt, ezt írta neki: „semmit sem tudnék mondani Tolkien ellen, ő egy művelt úriember, ám a kilátásai meglehetősen szegényesek, és nem tudom elképzelni, hogy abban a helyzetben lenne, hogy bárki kezét is megkérhesse. Ha elfogadott szakmája lenne, az teljesen más lenne.”

Az eljegyzést követve Edith még inkább vonakodott közölni nevelőapjával, hogy elhagyja vallását és új vőlegénye kedvéért katolizál. Jessop a korszellemnek megfelelően és osztályának más tagjaihoz hasonlóan erősen katolikusellenes volt, így dühtől tajtékozva azt parancsolta a lánynak, hogy keressen másik otthont magának.

A két szerelmes 1913 januárjában Birminghamben jegyezték el hivatalosan is egymást, az esküvői szertartásra pedig 1916. március 22-én a warwicki Szeplőtelen Szűz Mária katolikus templomban került sor. 1941-es, fiának szóló levelében Tolkien csodálatát fejezte ki felesége iránt, amiért képes volt hozzámenni egy emberhez, akinek se munkája, se pénze, se kilátásai nem voltak, leszámítva annak a valószínűségét, hogy megölik a világháborúban, ugyanis néhány hónappal az esküvő után a férfit a francia frontra vezényelték. Részt vett a véres somme-i ütközetben, majd a katonai kórházat is megjárta. A betegágyán kezdte írni történeteit, amelyek hallhatatlanná tették a nevét. Hat évtizeddel később Oxfordban temették el feleségével közös sírban, amelynek feliratára felesége neve után a Luthien, az övé után a Beren szót vésték, utalásként Középfölde egyik legszebb szerelmi történetére.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

23. A reformáció és a katolikus megújulás
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák

• Brutális boszorkányüldözésbe torkollott a király rögeszméje a 16. századi Skóciában
• A leves, amely megállított egy háborút
• Nem a vallási ellentétek okozták VIII. Henrik szakítását Rómával
• Példát mutatott a világnak Erdély a vallási toleranciában
• A vallásszakadást szentesítette az első vallásbéke
• Családja a végsőkig ellenezte Szalézi Szent Ferenc papi hivatását
• A társadalmi homogenizáció véres eszköze – így született az inkvizíció
• Angyalok vagy egy trágyadomb miatt élhették túl a zuhanást a prágai defenesztráció áldozatai?
• Válás és vallásszakadás – így született meg az anglikán egyház