Így éltek az amerikai koncentrációs táborba zárt japánok

Az 1941. december 7-én végrehajtott japán támadás súlyos csapást mért az Egyesült Államok csendes-óceáni flottájára, s hónapokra megbénította azt. 1941 végén - habár hadüzenetet küldött a szigetországnak - az USA még a saját nyugati parti védelmét is csak igen nehezen tudta ellátni, arra pedig még hetekig nem is gondolhattak, hogy inváziót indítsanak a térség egyik legerősebb állama ellen. Az amerikai vezetés emellett komolyan tartott egy, a nyugati partok elleni japán támadástól. A hadüzenet nélküli japán bombázások után az idegengyűlöletre egyébként is fogékony amerikai lakosság körében eluralkodott a pánik, s az országukban élő japánokra mint potenciális kémekként tekintettek.

Azt vizionálták, hogy a hazai japán lakosság fényjelekkel kommunikál a közelben ólálkodó japán bombázókkal, egy cikkíró pedig igencsak furcsának tartotta, hogy a hazai japánok paradicsomültetvényein lévő napernyők miért mindig a legközelebbi légitámaszpont felé mutatnak. Jellemzőek John L. DeWitt altábornagy a sajtó előtt elmondott szavai: „egy japó mindig is japó marad (...) függetlenül attól, hogy amerikai állampolgár-e.”

1942. február 16-án Franklin Delano Roosevelt elnök aláírta a 9066-os elnöki rendeletet, amelyben felhatalmazta a hadügyminisztert és az illetékes katonai vezetőket arra, hogy tetszőleges katonai körzeteket jelöljenek ki, amelyeknek bármely lakója kitelepíthető. Ekkorra már javában folyt a japán-amerikaiak összegyűjtése az USA nyugati államaiban. Az összeterelt mintegy 110-120 ezer japánból egyébként 80 ezren sohasem voltak Japánban, ők voltak a „niseik”, vagyis a második generációs bevándorlók, akik amerikai földön látták meg a napvilágot, és ott is nevelkedtek - ennek ellenére etnikai alapon tartóztatták le őket.

Kaliforniában a lakosság alig 2%-a volt japán származású, legtöbbjüket internálták, a sors iróniája, hogy Hawaiion, ahol több mint 150 ezer japán származású élt, csupán 1800 főt vittek táborba, hiszen a japánok munkaereje nélkül mind a polgári, mind a hadigazdaság összeomlott volna. A táborokat a náci haláltáborok nyomán nem szívesen nevezték koncentrációs táboroknak (Roosevelt egyébként így hívta), helyette az internáló-tábor vagy a háborús gyűjtőtábor megjelölést használták. Az  amerikai táborok valóban nem haláltáborok voltak, ez a képeken is jól látszik, azonban tagadhatatlan, hogy az amerikai katonaság faji-etnikai kritériumok által kiválasztott személyeket szögesdrót mögött, fegyverrel őrizve , állampolgári jogaiktól megfosztva tartott fogva.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

ősz
Múlt-kor magazin 2012

• Özvegyek országa: megjelent a Múlt-kor őszi száma
• A férjét istenítő vörös grófnő
• A pártfeleség
• "18 évet vártam erre a napra"
• "Na, Nagyné, meghallgatod, amit írtam?"
• A kormányzó hitvese
• A Tutanhamon-sír feltárásának krónikája
• A magány rabjai
• A prostitúció és a prostituáltak rendőri szemmel az 1980-as évek Budapestjén