2021. ősz különszám: Sorsok, Legendák, Küzdelmek
ITT támogathatsz bennünket

Hogyan tették a viking rajtaütések álmos mezővárosból egy birodalom központjává Párizst?

2021. november 24. 18:09

A mindent eldöntő ostrom

Habár a vikingek nem kevés borsot törtek a Nyugati Frank Királyság orra alá, az uralkodók idejét leginkább a trónra támadó, hataloméhes testvéreikkel és a királyi hatalom ellen lázadozó, rebellis nagyurakkal folytatott harcok töltötték ki.

Ily módon Kopasz Károly inkább fizetett a vikingeknek, ám ez növekvő adóterhekkel járt, így a nagyurak, valamint a nép királyi hatalommal szembeni ellenszenve sem csökkent. Azt remélte, hogy a pénz megoldja a viking problémát és a fosztogatók nem térnek vissza, ám a nagy összegű kifizetések természetszerűleg csak tovább fokozták a vikingek érdeklődését.

A szaporodó támadások, a növekvő adóterhek, valamint az a törvény, amely megtiltotta a nagyobb erődítmények építését (amely talán megvédte volna a lakosokat a fosztogatóktól, ám a király ellen lázadók szolgálatába is állhatott volna), csak tovább növelte a frankok királlyal szembeni ellenérzéseit.

A vikingek 856-ban is kifosztották Párizs, öt évvel később pedig felgyújtották. Amikor 885 novemberében, nyolc évvel Kopasz Károly halálát követően ismét visszatértek, a város már jobban felkészült. A sziget mindkét oldaláról a szárazföld felé történő átjárást biztosító fahidak megakadályozták, hogy a hajók megkerülhessék a szigetet, valamint a Gauzelin párizsi püspök felügyelete alatt épült, az Île de la Cité-t körbevevő fal is hatalmas előrelépést jelentett. Ennek ellenére a túlerő semmi jóval nem kecsegtetett: a város néhány száz fegyveresével szemben 300-700 hajóval érkező, mintegy 30-40 ezres viking sereg érkezett.

A viking csapatok vezetője, Sigfred azzal a kéréssel érkezett a püspökhöz, hogy biztosítsa a folyó felsőbb szakaszaira történő áthajózásukat (vagyis ne állítson akadályt a távolabbi vidékek kifosztása elé), cserébe a fallal körülvett várost megkímélik. A püspök az ajánlatot visszautasította, és a következő reggelen a vikingek katapultok és faltörő kosok segítségével megindították az ostromot. Maga az egyházi elöljáró is csatlakozott az otthonuk megvédelmezésére felsorakozó párizsiakhoz, akik a nyílzápor mellett olykor forró szurkot, viaszt vagy olajat öntöttek a támadók nyakába.

Az északiak számára mindenképpen szokatlan volt, hogy egy várost ostrom alá kellett venniük, ugyanis így éppen a sikerük kulcsának számító mobilitásuk sérült. Sigfred emberei azonban állhatatosak voltak, és heteket vártak a Szajna partján, csupán 886 januárjának utolsó hetében indították újra az ostromot.

Ekkor három gyújtóhajót irányítottak a Grand Pont nevű fahíd ellen, azonban nem sikerült lángra lobbantaniuk. Ami a vikingeknek nem sikerült, a természet néhány héttel később percek alatt elintézte: a Petitie Pont hidat elsodorta a kora tavaszi ár. Az ostrom tovább folytatódott, ekkorra a bent rekedt párizsiakat már az éhség és a különféle betegségek is tizedelték.

886 októberében végül Kövér Károly (az új nyugati frank uralkodó III. Károly néven) csapatokat küldött a város megsegítésére. A közel egy évig húzódó ostrom végül azzal fejeződött be, hogy az uralkodó 700 font ezüstöt adott a normannoknak és biztosította eredeti kérésüket, a szabad átjárást a Szajna teljes szakaszán. A párizsiak úgy érezték, a király elárulta őket. Habár a vikingek sohasem vették be Párizst, a hosszú ostrom fordulópontot jelentett a francia történelemben.

A tény, hogy az uralkodó kudarcot vallott alattvalóinak megvédelmezésében, tovább csökkentette a királyi befolyást és hatalmat, ezáltal végleg szakítottak Nagy Károly hagyományaival. Miután Kövér Károlyt eltávolították a hatalomból 887 novemberében, a nyugati frank trónra Párizs grófját, a várost vitézül védelmező Odót emelték. Uralma alatt drasztikusan csökkent a viking jelenlét a területen, az elkövetkező években pedig Párizs könnyebben ellenállt az alkalmi portyáknak.

„Ebben az időben derült fény Párizs stratégiai, valamint a nyugati frank területek feletti egyre dominánsabb szerepére” – mondta Haywood. Hozzátette: „A viking ostrom miatti figyelem és megszerzett presztízs emelte végül Párizst a franciák fővárosává. Ezen ostrom nélkül könnyen lehet, hogy Rouent vagy más fontosabb települést tették volna meg központnak.”

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2021. ősz: A Kádár-korszak kétarcúsága
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
7 960 ft 6 490 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 50% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 9 990 Ft
A 885-886-os viking támadás Jean-Victor Schnetz 1837-es festményénA viking támadás idealizált képe

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár