Hiába hárította a felelősséget, Adolf Eichmannt is utolérte az áldozatok bosszúja

Nincs menekvés

Az izraeli ügynökök néhány hetes megfigyelés után megbizonyosodtak a férfi kilétéről, és 1960 áprilisában egy nyolcfős különítmény, majd májusban maga Harel is az országba érkezett, hogy felügyelje Eichmann elfogását.

A csapat kifigyelte, hogy Eichmann minden nap ugyanazzal a busszal érkezik haza, és a buszmegállóból hazafelé vezető gyalogúton tervezték elfogni. A műveletet a kijelölt napon, május 11-én majdnem lefújták, miután Eichmann lekéste a buszt, és csak fél órával később érkezett meg.

Miután az egyik ügynök spanyolul megszólította, Eichmann menekülni próbált, azonban hárman lefogták, és egy autóba tuszkolták.

Egy biztonságos helyen tartották fogva és hallgatták ki május 20-áig, amikor az izraeli légitársaság, az El-Al repülőgépén elkábítva, légiutas-kísérőnek beöltöztetve vitték ki az országból.

Május 22-én Dávid Ben-Gúrión izraeli miniszterelnök bejelentette Eichmann elfogását, ami hatalmas diplomáciai csörtét eredményezett Argentínával.

Eichmann börtönben töltött napjai (Kép forrása: Wikipédia/ Government Press Office (Israel)/ CC BY-SA 3.0)

A nemzetközi sajtó által is követett, igen hosszú tárgyalása során Eichmann kitartott amellett, hogy parancsokat hajtott végre, és hogy bár a deportálásokat ő szervezte, a célállomásokon történtekért nem őt terheli a felelősség.

Végül 1961. december 12-én 15 rendbeli emberiség elleni bűncselekmény, háborús bűncselekmény, a zsidó nép elleni bűncselekmény, és bűnszervezetben (a Gestapo, az SD és az SS) való tagság vádpontokban találták bűnösnek.

A zsidó nép elleni bűnök mellett a szlovénok, a lengyelek és a romák elleni bűnökben is bűnösnek nyilvánították. Az ítélet meghozatalában a bírók figyelembe vették, hogy Eichmann a parancsok teljesítésén túl ténylegesen hitt a náci ideológiában, és a népirtás kulcsfigurájaként tevékenykedett. 1961. december 15-én akasztás általi halálra ítélték, amely ellen a védelem fellebbezett.

A fellebbezés főként az izraeli bíróság hatáskörét, illetve az izraeli törvények visszamenőleges alkalmazását támadta, azonban Eichmann felesége és testvérei, valamint több pacifista izraeli értelmiségi is arra kérte Jichák Ben Cví államfőt, kegyelmezzen meg Eichmann-nak.

Május 31-én este nyolc órakor közölték a Ramla városában fogva tartott Eichmann-nal, hogy minden kegyelmi kérvényét elutasították. Az éjfélre kijelölt kivégzésbe enyhe késedelem csúszott, így végül éjfél után néhány perccel került rá sor. A náci hóhér holttestét néhány órán belül elhamvasztották, hamvait a Földközi-tengerbe szórták, nemzetközi vizeken.

1. A zsidók „szakértője”
2. A halál szervezője
3. Eltűnés és felbukkanás
4. Nincs menekvés

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

rendszerváltás

• Nagy Imréék újratemetésén egy korszak szállt koporsóba, és közben egy új virradt
• A harmadik Magyar Köztársaság legnagyobb válságával fenyegetett a taxisblokád
• A tragikus hirtelenséggel elhunyt Csengey Dénes emlékét idézik fel Pakson
• Elhunyt Ion Caramitru román színész, az 1989-es forradalom egyik meghatározó arca
• Egy új korszak kihívásai: a rendszerváltás menekülthullámai Magyarországon
• Népszavazás helyett kormányfői megegyezés döntött Csehszlovákia megszűnéséről
• Nem tudott mit kezdeni a rendőrség a taxisblokáddal
• Hosszú út vezetett a halálbüntetés általános tiltásához Magyarországon
• Valóságos patthelyzet alakult ki a koronás és a korona nélküli címer hívei között 1990-ben