Hét történelmi babona, amiben ma is hiszünk
2015. március 25. 15:46
Korábban
Miért kopogjuk le?
„Lekopogom” – szoktuk gyakran sietve hozzátenni mondanivalónk végéhez, amikor jövőbeli terveinkről, illetve esetleges múltbéli sikereinkről vagy meg nem történt rosszról beszélünk. Még akkor is kimondjuk e szót, ha a tényleges tett, vagyis a kopogás nem történik meg, ám babonásabb társaink rögtön keresnek egy fát vagy fából készült tárgyat, és le is kopogják. Az emberiség egyik legrégibb és legmaradandóbb félelme az, hogyha beszélünk valamely jövőben történő pozitív dologról, az mégse fog bekövetkezni, mert „elkiabáljuk”. Egy eredetét tekintve tisztázatlan ősi babona szerint ilyen esetekben valamely szent fát – tölgy, kőris vagy galagonya – kell megérinteni, mivel az megóv minket a szemmel veréstől, illetve az ártó szellemektől. Egy másik elképzelés szerint azonban azért kell kopogni, hogy a szellemek vagy egyéb gonoszságra hajlamos erők ne hallják meg a dicsekvést, nehogy megirigyeljék és elvegyék a szerencsét.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Kizárólag saját tagállamain belül hajtott végre fegyveres akciót a Varsói Szerződés tegnap
- A kisebbségek kárára képzelte el Csehszlovákiát Beneš a második világháború után tegnap
- Számos alkalommal sebesült meg, de imádta a csatazajt Sir Adrian Carton de Wiart tegnap
- József Attila egykor betiltott kötete és Apponyi Albert emlékirata is kalapács alá került tegnap
- Megtalálták a veszprémi Szentháromság-szoborcsoport eredeti szobrait tegnap
- Sérült hangszalagja ellenére is dúskált a sikerben Frank Sinatra tegnap
- A Szondi-teszt megalkotásában is jelenetős szerepe volt Kozmutza Flórának tegnap
- Saját magáról mintázta Árpád vezért Feszty Árpád 2024.05.13.