Hét meghökkentő temetkezési szokás a történelemből

Toradzsa sziklasírok (kép forrása : Wikipédia / Dominique Kirsner / CC BY-SA 2.5)

A mumifikálási folyamatot segítendő a Fülöp-szigeteki ibaloi nép elit tagjai haláluk előtt nagy mennyiségű sós vizet fogyasztottak, valószínűleg azért, hogy kiürítsék emésztőrendszerüket és kiszárítsák testüket. Az ibaloi múmiák különlegessége, hogy belső szerveiket furcsa módon valószínűleg a végbelükön keresztül távolították el.

Holttestüket gyakran ülő helyzetben égő tűz fölé helyezték, hogy segítsék mielőbbi kiszáradásukat. A szertartás részét képezte az is, hogy pipából dohányfüstöt fújtak a holttestek szájába, azután kitették őket a napra száradni. Az egész folyamat körülbelül egy teljes évig tartott. Már a múmia elkészítése is rengeteg türelmet és odafigyelést igényelt.

Különös fesztiválok

Az indonéziai toradzsa nép tagjai néhány évente a ma'nene rituális szertartás keretében exhumálják és megtisztítják elhunyt szeretteik testét. A legenda szerint a szokás onnan ered, hogy egyik ősük, Pong Ramaset, a mitikus vadász kalandozása közben temetetlen holttestet talált a dzsungelben, ezután a legkevesebb, amit tehetett, hogy saját ruhájába öltöztette és eltemette.

A toradzsák táncos temetési szertartása (Kép forrása: Wikipédia / Sergey - Flickr: Traditional song and dance / CC BY-SA 2.0)

Emiatt a szellemek élete végéig jó szerencsével ajándékozták meg. Ezért a szokás ugyanolyan módon folytatódott napjainkig: az eltemetett holtakat a családtagok segítségével kihantolták, megtisztították, a napon hagyták, majd újra felöltöztették, spirituális megtisztulásáig vigyáztak rá és lényegében úgy kezelték, mint egy élő rokont.

A buddhisták úgy tartják, hogy a test nem más, mint porhüvely, ezért szerintük nincs szükség az emberi maradványok megőrzésére. Szertartásaik keretében a testet megtisztítják és részekre bontják, a húst leválasztják a csontról. Az utóbbit nemes egyszerűséggel megőrlik, míg az előbbit apró darabokra szeletelik, majd külön-külön egy-egy hegytetőre szállítják a reggeli órákban.

Egy buddhista égi temetés helyszíne (Kép forrása: Wikipédia / Bundesarchiv, Bild 135-S-12-50-06 / Schäfer, Ernst / CC-BY-SA 3.0.de)

A nyugatiak ezt a fajta temetkezési módszert égi temetésnek hívják. Eredetéről napjainkig csak találgatások vannak, az viszont bizonyos, hogy a holtak húsából a különböző ragadozó állatok lakmároznak.

Múmiák és megperzselt holtak

A mumifikálást az egyiptomiak fejlesztették mesteri szintre. A papok egyben képzett balzsamozók is voltak: először az agyat távolították el az orrlyukakon keresztül, míg a hasüreg oldalán széles vágást ejtettek, és a szíven kívül minden belső szervet kiszedtek. Azért hagyták a szívet háborítatlanul, mert fontos rendeltetése volt az egyiptomi hiedelemvilágban: úgy gondolták itt lakozik a lélek.

A gyomor, a tüdő, a máj és a bélrendszer azonban nem rendelkezett ilyen tulajdonsággal, így a halál beállta után teljesen feleslegesek voltak. A halottkultuszhoz tartozott még egy további hiedelem is: Mat, az igazság istennője és két másik isten, név szerint Thot és Anubisz minden elhunyt szívét egy mérleg egyik serpenyőjébe helyezték, a másik serpenyőben pedig az istennő tolla foglalt helyet.

Ha a szív könnyebb volt, az azt jelentette, hogy az adott ember példamutató életet élt és beléphetett a túlvilágra, ha azonban nehezebb, a serpenyő mellett álló krokodilfejű Ammut bekebelezte a szívet, ezzel az illető lelke is örök kárhozatra ítéltetett.

Pápua Új-Guinea őslakói a kukukukuk azonban nem mumifikáltak, hanem a halottjaikat egyszerűen megsütötték. A holttesteket különböző növényi anyagokkal bedörzsölték, majd harminc napra kunyhóba helyezték. Ezekben az épületekben tűz égett, miközben a testhez bambuszcsöveket csatlakoztattak, így távoztak a különböző testnedvek.

A kukukuku törzsbe tartozó férfiak

A kunyhóban uralkodó forró hőmérséklet teljesen kiszárította a testet, a füstben lévő formaldehid pedig segített megőrizni a lágy szöveteket. A hagyomány szerint a hosszadalmas eljárásra azért volt szükség, hogy a holtak szellemei ne kóboroljanak a vidéken, és ne zavarják meg a vadászatot vagy a mezőgazdasági munkákat.

A perzselés miatt már a gyarmatosítás korszakában felmerült a kannibalizmus vádja, azonban ezt az őslakosok egyszerűen a fehér emberek hazugságának tekintették. Napjainkban effajta szertartás azonban nem kivitelezhető, mert a hatóságok 1975-ben betiltották.

Bennük él tovább

Bizonyított kannibalizmusnak lehetünk tanúi az amazóniai esőerdőkben őshonos yanomamiak körében. Ők úgy hitték, hogy miután az ember meghal, a lelkének másik testbe kell lépnie, amíg bebocsátást nem nyer a szellemvilágba. Ennek megkönnyítése érdekében rituálét hajtottak végre, melynek során az emberi maradványokat fogyasztható étellé változtatták.

Az endokannibalizmusnak (saját népe tagja maradványának rituális fogyasztása) nevezett szertartás a holttest elégetésével kezdődött. A hamut és a csontokat ezután fazékba helyezték, ahol banánnal együtt megfőzték, majd az elhunyt összes hozzátartozója kedvére lakmározott belőle.

Madagaszkár szigetén a Famadihana vagy másnéven „A holtak megfordítása” elnevezésű szokás régiónként eltérő elemekből állt. Általánosságban azonban ez azt jelenti, hogy a holttestet kiemelték a sírjából, újra felöltöztették, majd visszahelyezték. A kultusz fontos része, hogy a szeretett személy nevét ráírták az új ruhákra és ágyneműkre, ami biztosította, hogy az illető emléke ne merüljön feledésbe.

A Famadihana szertartása Madagaszkáron (Wikipédia / Saveoursmile (Hery Zo Rakotondramanana) - Flickr / CC BY-SA 2.0)

A Famadihana egyben az ünneplés ideje is volt, amikor az élők és az őseik közötti kapcsolatokat tánccal fejezték ki. Természetesen az ilyen alkalmak lehetőséget adtak különböző betegségek terjedésére, a madagaszkári kormány ezért megtiltotta, hogy a szertartást a tüdőpestisben elhunyt emberek maradványaival is elvégezzék. Számos olyan jelentést ismerünk, melyben az őslakosok az intézkedésre fittyet hányva megtartották a ceremóniát.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

ősz
Múlt-kor magazin 2012

• Özvegyek országa: megjelent a Múlt-kor őszi száma
• A férjét istenítő vörös grófnő
• A pártfeleség
• "18 évet vártam erre a napra"
• "Na, Nagyné, meghallgatod, amit írtam?"
• A kormányzó hitvese
• A Tutanhamon-sír feltárásának krónikája
• A magány rabjai
• A prostitúció és a prostituáltak rendőri szemmel az 1980-as évek Budapestjén