Hatalmas ókori színházat találtak egy görög sziget erdejében

A jón Lefkáda sziget Koulmou nevű dombjának északkeleti részén kutatva a régészek egy amfiteátrum maradványaira bukkantak, jelentette be a görög kulturális minisztérium. Az ókori források sehol sem említették a színházat, mindössze egy 20. század eleji német régészexpedíció vezetője, bizonyos Ε. Κrüger naplójában szerepelt róla néhány homályos utalás. A németek csupán pár napot töltöttek a Jón-tengeri Lefkádán, Krüger pedig egy ókori színház jelenlétére utaló nyomokat vélt felfedezni.

Az Etoloakarnanía prefektúra régészeti hivatala által végzett kutatás során a domb 13 részén kezdtek ásni, amelyek többsége megerősítette Krüger gyanúját: fedetlen széksorokra, az orkhésztra helyének egy részére, valamint támfalakra és további színházi kellékekre bukkantak. A minisztérium közlése szerint a 13 ásatási helyszínből hat feltárás során leltek ókori faragott kövekre, egészen pontosan 22-33 centiméter, valamint 73-90 centiméter mélységben. A régészek szerint az ásatás tovább folytatódik, amelyet a lefkádai önkormányzat és a regionális hatóságok is kiemelt ügyként támogatnak, számolt be a Greek Reporter.

A színjátszás ősének az Akropolisz tövében lévő, 2500 éves görög Dionüszosz színházat szokták nevezni. A színház épületét először az i. e. 6. században használták az eredetileg Dionüszosz istennek öltözött színjátszó pap és kecskebőrbe bújt kíséretének egymásra felelő beszélgetéséből álló előadáshoz, majd sorra mutatták be a klasszikus színjátszás remekeit. Az első dramatikus előadás i. e. 534-ben egy Eleuszisz településről származó pap, Theszpisz kecskeéneke (görögül tragoidia) volt, s ezt hamarosan a műfaj klasszikusai és megújítói, Aiszkhülosz, Szophoklész, Euripidész tragédiái, Arisztophanész komédiái követték.

Az antik görög színházak legendásak voltak jó akusztikájukról: a színpadon kiejtett leghalkabb hangokat is lehetett hallani szinte bárhol a nézőtéren. A görög építőmesterek trükkje a nézőtér sorainak elrendezésében rejlett: a patkó formájú, emelkedő sorok tompították a mély hangokat. A leginkább mély hangú zörejeket ezáltal kiszűrték, és a színészek hangját nagyobb távolságból is jól lehetett hallani.

Az antik színházak üléseinek lépcsőzetes elrendezésű hatását leginkább ahhoz lehet hasonlítani, ahogy egy modern hangstúdióban, vagy akusztikai laboratóriumban hatnak a szigetelésre használt, méretre vágott szivacsos anyagok. Az üléssorok tompítják az 500 Hertz alatti hangokat, és ezzel a leggyakoribb zajt, a nézők mormogását, a szél susogását, vagy a lapozást kiszűrik. A különleges akusztika segítségével lehetővé vált, hogy mindenféle modern hangosító berendezések használata nélkül élvezhetővé vált a színházi előadás a több ezernyi nézősereg állandó mormogása ellenére is.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

19. A közjogi rendszer átalakítása Magyarországon
IV. Politikai berendezkedések a modern korban

• A rendszerváltoztatás belülről
• Kilincs a túloldalon
• A bölcs „tolmács”
• Az én 89-em
• A Kádár-rendszer darázsfészke
• Moderata durant: az önmérséklet megedz
• A kór újra támad
• Kormányzás ellenszélben
• Antall József közelről