Haitin lehet Kolumbusz elveszett erődje

1492-es útja végén Kolumbusz Kristóf egy kis erődöt épített a Karib-tenger egyik szigetén. Egy régészeti felfedezés végre nyomra vezetheti a kutatókat az építmény hollétével kapcsolatban.

Egy ma is titokzatos kultúrát találtak

A szigetek között horgonyozva a felfedező már a visszaútra készülődött, amikor 1492 karácsonyán vezérhajója, a Santa Maria zátonyra futott. Kolumbusz megparancsolta, hogy a hajót szedjék szét, és a fából építsenek egy kisebb erődöt. Három héttel később a felfedezők a Nina fedélzetén hazaindultak, és 39 tengerész a Villa de la Navidadnak (Karácsony falu) keresztelt erődített faluban maradt azzal a paranccsal, hogy fedezzék fel a partvidéket, és keressenek aranyat. Egy évvel később Kolumbusz 17 hajóval és 1200 emberrel visszatért, hogy megerősítse a települést, de a falu porrá égett, és lakói eltűntek.

Az általános vélekedés szerint Kolumbusz erődje Haiti szigetén állt. Az évek során sok tudós és kalandor kutatott La Navidad után: az 1780-90-es években Moreau de Saint-Méry, francia történész és földrajztudós, az 1930-as években Samuel Eliot Morison, amerikai történész, az 1960-as évektől 1995-ben bekövetkezett haláláig Dr. William Hodges, amerikai misszionárius és amatőr régész, az 1980-as években és 2003-ban pedig Kathleen Deagan, a Floridai Egyetem régésze kereste az elveszett települést.

Nem békével érkeztek

Nem elhanyagolható szereplővé nőtte ki magát a 65 éves Clark Moore, washingtoni építési vállalkozó, aki az elmúlt 27 év minden telét Haitin töltötte, és kutatása során mintegy 980 régi indián lelőhelyet fedezett fel. "Clark a legfontosabb dolog, amely az elmúlt két évtizedben a haiti régészettel történt. Állandóan kuat, publikál és olyan helyekre megy, ahol még senki sem járt. Egyszerűen fantasztikus" - állítja Deagan.

Moore először 1964-ben járt Haitin, egy baptista csoport tagjaként, amely iskolát épített egy Limbé nevű kisvárosban. 1976-ban ismét csatlakozott egy Haitira készülő baptista misszióhoz, hogy kórházat építsen ugyanabban a városban. A kórház igazgatója az a Dr. Hodges volt, aki felfedezte Puerto Realt, a Nyugat-Indiák spanyol kormányzója által 1504-ben alapított települést. Hodges számos régészeti kutatást végzett a taínó indiánok között, akik elsőként kerültek kapcsolatba Kolumbusszal. Hodges tanította meg Moore-t a prekolumbián települések és a taínó fazekasság felismerésére.

Az 1200 és 1500 között virágkorát élő népcsoport Kolumbusz érkezése idején mintegy félmillió főt számlált. Állítólag nagyon szelídek voltak, kultúrájuk pedig igen fejlett volt. Saját nyelvükön a taíno annyit jelent, hogy nemes és jó. A spanyol hajók érkezésekor állítólag ezt a szót kiabálták, hogy megkülönböztessék magukat a szintén itt honos harcos karib törzstől. Vezetőik arannyal díszítették magukat, amely azonban rögtön felszította a spanyolok kapzsiságát. Néhány év múlva szinte teljesen eltűntek: a rabszolgaság intézménye vagy az európaiak által behurcolt betegségek végeztek velük. Néhányuknak sikerült a hegyek közé menekülnie.

Az indiánok bosszúja

Moore két évtized alatt beutazta Haitit. Egy helyi vezető segítségével sikerült a legelhagyatottabb helyekre is eljutnia. Ásatásai során több agyagikon is előkerült, amelyeket a helyiek a föld szemének neveznek, és valószínűleg a taínók istenét ábrázolják. 1980-ban Moore megmutatta felfedezéseit Irving Rouse-nak, a Yale Egyetem régészprofesszorának. `Világos volt számomra, hogy Clark nagyon eltökélt, és amit elhatároz, azt véghez is viszi. Ezenkívül olyan dolgokat is tudott, amiket más nem: beutazni egész Haitit, kreol nyelven beszélni a helyiekkel és eligazodni a bürokrácia útvesztőiben` - mondta egyszer Rouse. A két férfi együttműködése egészen Rouse 2006-ban bekövetkezett haláláig tartott.

Kutatásai során Moore kialakította a saját nézetét La Navidadról. Szerinte Kolumbusz az erődöt egy indián falun belül építette meg. "A taínóknak nagy falvaik voltak a szárazföld belsejében, amelyeknek volt egy kisebb párja a tengerparton is. A kis falu vigyázott a csónakokra, és élelmet gyűjtött a nagyobb számára. A térképen minden általam talált falut megjelöltem. Úgy gondolom, hogy végül La Navidad is köztük lesz" - mondja Moore.

A taínók a barlangokat szent helynek tartották. Úgy hitték, hogy az emberi élet az egyik barlangból ered, és az emberek azután népesítették be a földet, hogy az egyik barlang bejáratát őrző őrszem elhagyta őrhelyét, és kővé változott. Mielőtt beléptek egy barlangba, a taínók mindig áldozatot mutattak be. Mivel nem hittek a véres áldozatokban, gyomruk tartalmát adták oda, azaz mintegy lehányták az oltárokat. A műveletet csodálatosan faragott nyelvleszorítók segítették.

"Nem irtottak ki minden taínót. Néhányan New Yorkban, Puerto Ricóban és Kubában élnek, és a taínók leszármazottainak tartják magukat. Újjáélesztették a nyelvet és a szertartásokat, meg akarják mutatni a világnak, hogy még mindig léteznek" - mondja Moore.

Moore jelenleg is újabb lelőhelyek után kutat vezetője, Jean Claude segítségével. Jean Clude testvére talált valamit egy távoli, nehezen megközelíthető hegygerincen. A helyet sötétbarna föld fedi, ami Moore szerint arra utal, hogy régen tűz égett errefelé. A föld cserépdarabokat és kagylóhéjakat rejt. Moore szerint három indián ház állt ezen a helyen. "Valószínűleg őrszemek lakhattak itt, hiszen kitűnő kilátás nyílik innen a patvidékre. Bárki is élt itt, észrevette Kolumbusz közeledő hajóit, és tüzet gyújtva figyelmeztette a szárazföld belsejében élőket, hogy idegenek érkeznek. Idegenek, akik hódítani jöttek. Az indiánokat rabszolgává tették, asszonyaikat elrabolták. Az indiánok minden bizonnyal ezért ölték meg a Santa Maria legénységét, és égették porrá az erődjüket".