Habár az összes bombázó odaveszett, sikeres volt az amerikaiak vakmerő akciója Japánban

2020. október 24. 08:34 Múlt-kor

Korábban

Apai történetek

A küldetésben résztvevők nagy részének megadatott, hogy beszélhessen a családjának az átélt élményeiről. Jacob DeShazer lánya, Carol az apja által elmondottakról megemlékezve mesélte el, hogy DeShazer és Hite a felszállásnál utolsók voltak a sorban, amikor egy lyukat fedeztek fel a gép elején. Végül a ruháikkal tömték be az így keletkezett rést. Azt is elmesélte neki, hogy miután könnyítettek a fogságuk körülményein, végre olvashatott Bibliát, aminek több szakaszát fejből is megjegyezte a rendelkezésre álló rengeteg idő miatt.

Robert L Hite, aki DeShazerrel egy gépen szállt fel, szintén a fogságról mesélt sokat. A japánok nem engedték, hogy egymással kommunikáljanak, így minden alkalmat megragadtak, hogy különféle jelekkel üzenjenek egymásnak például vécézés közben. Mivel nem tudták, hogy az adott napon mi vár rájuk, kivégzik-e őket, ezért Hite nagyon aggódott, amikor egy alkalommal DeShazer nem válaszolt a „hívására”.

Robert G. Emmens annak a gépnek volt az egyik pilótája, amely a Szovjetunióban ért földet. A fiának, Michaelnek keveset árult el abból, hogy mi történt vele ebben az időszakban. Vélhetően ez annak is betudható, hogy később a hírszerzésnél dolgozott. Michael úgy sejtette, hogy valójában még nem derült ki teljesen az, hogy miért is került egy gép a szovjet területekre.

Robert Clark Bourgeois azt mesélte el, hogy amikor a japán hadihajók útját keresztezték, akkor közel kellett repülniük hozzájuk, mert csak így tudták elkerülni, hogy tüzet nyissanak, ugyanis a japán hajók pont úgy álltak fel, hogy nemcsak a gépet, hanem egymást is lőtték volna.

Amikor kiderült, hogy az üzemanyaguk elfogyott, és nem látszanak a reptéri fények, nincs irányítás sem, akkor bosszankodva vette tudomásul, hogy teljesítették a küldetést, bombázták Japánt, erre cápaeledel lesznek a Kínai-tengeren. Ténylegesen azonban a sötétség miatt nem látták az alattuk elterülő tájat, és kiderült az is, hogy a gépüket száz mérfölddel a parton befelé sodorta a hátszél. Végül kimentették őket a helyi gerillák, és találkozhatott egy Celena nővér nevű apácával is, aki New Orleansból érkezett, és vörösbabot és rizst készített a katonáknak.

William L Birch egy vidámabb történetet is elmesélt. Amikor a tizenegyes számú bombázó lezuhant és elmenekültek Anhuj tartományba, Cse Hszian megyébe, a tolmácsuk megkérdezte, hogy mire van szükségük. Birch azt felelte, hogy egy üveg sör jól esne neki. Kínának ezen a felén azonban akkoriban a sör egyáltalán nem számított mindennapos árucikknek. Valahonnan mégis kerített a tolmácsuk egy üveg Shanghaj márkájú sört. Birch később azt mondta, hogy az volt a legfinomabb sör, amit egész életében valaha is megivott.

előző oldal 4 / 4