Sztálin, a tetszhalott
Mikor is volt a másnap? Nem tudni. A válaszhoz ugyanis ismernünk kellene Sztálin halálának napját, csakhogy a szovjet pártvezér végóráinak históriája a könyvtárnyi irodalom ellenére máig találgatásokkal, talányokkal teli. A fokozatosan csöpögtetett hivatalos közleményeknek sokan már 1953 tavaszán sem adtak hitelt. Az akkor Svájcban élő antifasiszta és antibolsevista író, Thomas Mann március 4-én ezt írta naplójába: „Hírek Sztálinról, aki nyilvánvalóan halálos beteg. Agyvérzés, bénulás, eszméletvesztés. Hivatalos közlemények jönnek, aztán elakadnak. Valószínűleg már halott. Megölték? Zűrzavaros hatalmi harcra van kilátás.” A következő napon a Szovjetunió Kommunista Pártjának (SZKP) Központi Bizottsága „fájdalommal megtört szívvel” tudatta az ország és a világ „valamennyi dolgozójával”, hogy „Lenin harcostársának és ügye lángeszű folytatójának, a Kommunista Párt és a szovjet nép bölcs vezérének, tanítómesterünknek szíve” 1953. március 5-én, csütörtökön 21 óra 50 perckor utolsót dobbant. E késő esti hírről a magyar nép csak másnap, péntek reggel a rádió félhetes műsorából értesülhetett.
Megrendeléssel értesülve
A másnap kezdetének tekintsük tehát március 6-át, amely minden szempontból sűrű nap volt Magyarországon is. Arról, hogy a diktátor egészsége úgymond megrendült, az újságolvasók már az előző napon is tudhattak, hisz erről a lapok aggódó hangú egyenközleményt adtak ki. (A Múlt-kor olvasói egy korábbi cikkünkből pedig még arra is emlékezhetnek, hogy az egyik napilap, a Népszava első oldalán a Féltő szeretettel fordul hazánk népe Sztálin elvtárs felé című cikk kezdő sorában a „mélységes megrendüléssel” szófordulat „mélységes megrendeléssel”-ként jelent meg, s ezért a sajtóhibáért a lap olvasószerkesztője, Bodó Béla féléves börtönnel lakolt.)
A bizánci koreográfiában jártas Rákosi Mátyás és a magyar pártvezetés már március 4-én élt a gyanúperrel, hogy tulajdonképpen „a szocializmus nagy építőmestere” elhunytát vetíti előre az a bejelentés, hogy a testvérpárt vezetője agyvérzést kapott. A Magyar Dolgozók Pártjának (MDP) operatív szervezete, a Titkárság a halálhír közzétételének másnapján, a reggeli órákban rendkívüli ülést tartott, amelynek egyetlen napirendi pontja volt: a Sztálin elvtárs halálával kapcsolatos tennivalók kijelölése. Noha e tanácskozásról csak szűkszavú jegyzőkönyv maradt fenn, abból azonban egyértelműen kiderült, hogy a Titkárság mind a 13 tagjának bőven akadt feladata és ellenőriznivalója, s a végrehajtásban Rákosi járt az élen. Valószínűleg már az előző éjszaka több – a sajtóban aztán 6-án megjelent – közleményt is ő fogalmazott meg, részvéttáviratokat a „gyászbaborult magyar dolgozó nép nevében” a testvérpárt vezetőinek, valamint egy felhívást a magyar néphez, hogy már csak a szörnyű veszteség miatt is „zárjuk még szorosabbra sorainkat, tömörüljünk még jobban nagy pártunk, Népköztársaságunk Kormánya, Sztálin elvtárs hű tanítványa, Rákosi Mátyás elvtárs köré”.
Miért fizessen elő?
Pénzt takarít meg
Házhoz visszük
Hozzáférés a teljes digitális archívumhoz
