Győzelmük esetén a németek VIII. Edwardot tervezték visszaültetni a brit trónra
2017. július 24. 14:27
A brit trónról a szerelme miatt lemondó VIII. Edward kapcsolata a náci Németországgal már régóta viták tárgyát képezi. Több táviratváltás is igazolja, hogy 1940 nyarán a német diplomácia megkörnyékezte az akkor Lisszabonban tartózkodó ex-királyt és szinte leplezetlenül felajánlották neki, hogy visszatérhet trónjára.
Korábban
Az 1936-os év nagy megpróbáltalások elé állította a brit monarchiát. Az év elején elhunyt V. György, akinek uralkodása alatt a Brit Birodalom átvészelte az első világháborút, majd ezt követően elérte történelmének legnagyobb területi kiterjedését. A trónon legidősebb fia, VIII. Edward követte, akinek kevesebb mint egy évig tartó regnálása majdnem alkotmányos válságba torkollott. Az új király ugyanis beleszeretett egy kétszeresen elvált amerikai asszonyba, Wallis Simpsonba, sőt, rövidesen bejelentette, hogy feleségül is fogja venni őt. Minthogy az angol király hivatalából fakadóan az anglikán egyház feje is egyben, szigorú előírások vonatkoznak arra, hogy kivel köthet házasságot – és egy olyan elvált nő, akinek még él az előző férje, nem tartozott ezen személyek közé 1936-ban.
A brit miniszterelnök, Stanley Baldwin az év végére nyilvánvalóvá tette a király előtt, hogy amennyiben nem áll el tervétől, és tényleg feleségül veszi Simpsont, úgy a kormány testületileg le fog mondani – ami pedig beláthatatlan belpolitikai következményekkel járhat. Edward végül az egyetlen lehetséges kiutat választotta a helyzetből és az év végén lemondott a trónról öccse, Albert herceg javára, aki VI. György néven foglalta el a trónt. Az új király első hivatalos cselekedeteként a Windsor hercege címmel ruházta fel bátyját, aki ezt követően feleségül vette Simpsont, majd Franciaországban telepedett le vele.
Edward személye és megítélése azonban nem csak rövid uralkodása miatt ellentmondásos. Közismert ugyanis, hogy a királyból lett herceg és felesége kapcsolatban állt a náci Németország vezetésével, sőt 1937-es európai utazásuk során még Adolf Hitlerrel is személyesen találkoztak. Máig vitatott, hogy Edward pontosan hogyan is viszonyult a korabeli német törekvésekhez. Így egyesek szerint csak az első világháború borzalmainak megismétlődésétől tartva miatt igyekezett hangsúlyozni a brit-német jó kapcsolatok szükségességét, mások azonban határozott náci-szimpátiával, sőt, egy alkalommal még azzal is vádolták, hogy titkos haditerveket szivárogtatott ki a Wehrmacht parancsnokságának a háború elején.
A herceg náci szimpatizáns mivoltában leginkább a német vezetés hitt. Albert Speer emlékirataiban például szó szerint idézi, amint Hitler arról beszél, hogy amennyiben Edward nem mondott volna le a trónról, úgy sokkal könnyebben alakíthattak volna ki baráti viszonyt a londoni kormánnyal. A herceg németekkel való kapcsolatára vonatkozólag az egyik legérdekesebb források azonban azok a táviratok lehetnek, amelyeket Joachim von Ribbentrop német birodalmi külügyminiszter váltott a madridi és lisszaboni német nagykövetekkel 1940 nyarán.
A második világháború kitörése után, még 1939 szeptemberében Edward visszatért az Egyesült Királyságba, ahol csatlakozott a hadsereghez, majd a brit expedíciós erők tagjaként lépett ismét francia földre. Franciaország kapitulációját követően a herceg (és felesége) a semleges Portugáliába menekült, míg a brit kormány úgy döntött, hogy a Bahamák kormányzójává nevezi ki Edwardot, hogy személye ne jelenthessen semmiféle problémát a háborús évek alatt.
A németek azonban minden követ megmozgattak annak érdekében, hogy megakadályozzák Edward távozását és igyekeztek a Francisco Franco vezette baráti Spanyolországba „átcsábítani” őt. Ennek jegyében Ribbentrop július 11-én a következő üzenetet küldte a lisszaboni nagykövetségre:
„A herceget a megfelelő időben tájékoztatni kell majd Spanyolországban, hogy Németország a maga oldaláról békét kíván a brit néppel, és ennek elérésében csak a Churchill-klikk akadályozza meg, és ezért jó lenne, ha a herceg készen állna a jövőbeni fejleményekre. Németország eltökélt abban, hogy békére kényszerítse Angliát bármilyen lehetséges eszközzel és felkészült arra, hogy amikor ez bekövetkezik, a herceg bármilyen kérését teljesítse, különösen a herceg és a hercegné trónralépésének tekintetében.”
Július 25-én a madridi német nagykövet jelentette, hogy a spanyol belügyminisztérium egy meg nem nevezett ügynöke felvette a kapcsolatot Windsor hercegével. A jelentés szerint az ügynök arra kérte Edwardot, hogy ne utazzon el a Bahamákra, ugyanis a jövőben még „arra hivatott, hogy nagy szerepet játsszon a brit politikában, sőt akár még a trónra is léphet.”
A herceg erre azt válaszolta, hogy a brit alkotmány kizárja annak lehetőségét, hogy a lemondását követően visszatérjen a trónra, mire az ügynök közölte, hogy a „háború menete még a brit alkotmányban is változásokat idézhet elő.” A jelentés ugyancsak kitért arra, hogy az elmondottak „leginkább a hercegnét ejtették gondolkozóba.”
A németek törekvései azonban nem koronázta siker. A táviratok egyre kétségbeesettebb próbálkozásokról számolnak be a herceg meggyőzésével kapcsolatban és augusztus 1-én Edward és Wallis egy amerikai teherhajó fedélzetén útnak indult a Bahamák felé, ahonnan nem is tértek vissza Európába egészen a háború végéig.
A közelmúltban újabb levéltári dokumentumok kerültek nyilvánosságra, amelyek tovább árnyalhatják az Edward német kapcsolatairól kialakult képet. A herceg 1940 nyarán történt megkörnyékezéséről beszámoló táviratokat már az 1950-es években publikálták ugyan, de az mindeddig ismeretlen volt a közvélemény előtt, hogy a publikálást egy valóságos diplomáciai csatározás előzte meg a brit, illetve az amerikai és francia kormányok között.
Amikor ugyanis a brit miniszterelnöki székbe visszatérő Winston Churchill 1953-ban értesült arról, hogy amerikai történészek a táviratok szövegének publikálására készülnek, személyesen fordult Eisenhower elnökhöz annak érdekében, hogy akadályozza meg azok nyilvánosságra kerülését. Érvelése szerint a szövegek napvilágra kerülése azt a benyomást keltheti, hogy Windsor hercege nem volt lojális a Brit Birodalomhoz a háború idején, ami csak fájdalmat okozna Edward számára.
Bár Eisenhower egyetértett abban, hogy a dokumentumok valóban inkább a náci propaganda részét képezték, mintsem annak bizonyítékai, hogy Edward összejátszott volna a németekkel, a publikációt nem akadályozta meg. Nem sokkal később Churchill is belátta, hogy kudarcot vallott, amikor saját kormányának tagjai is amellett érveltek, hogy a dokumentumok visszatartása komoly ellenérzéseket szülne a tudományos világ köreiben.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Koholt vádak alapján hurcoltak kényszermunkára több százezer embert 14:20
- Művészfeleségek munkáiból készít kiállítássorozatot a szentendrei Ferenczy Múzeum 12:20
- Ritka Caravaggio-festményt állítottak ki Rómában 11:20
- Már az első percben gólt rúgott az Aranycsapat az évszázad mérkőzésén 08:20
- Máig nem derült fény a hírhedt géprabló, „D. C. Cooper” kilétére tegnap
- Egyedi humorával nyűgözte le a közönséget Latabár Kálmán tegnap
- Macbeth, a tragikus hős és VI. Jakab, a boszorkányos király tegnap
- A protestánsok sérelmei vezettek az első defenesztrációhoz Prágában tegnap
