Fáraók neve vezette sikerre a hieroglifák megfejtőjét, Jean-François Champolliont

A dél-franciaországi Figeac városkában született, egy vándorkereskedőből lett könyvesboltos hetedik, legkisebb gyermekeként. Már kiskorában megmutatkozott kivételes nyelvtehetsége: ötévesen egyedül tanult meg olvasni, kilencévesen már latinul és görögül is olvasott, tizenegy évesen könyvet írt híres kutyákról. Középiskolásként jó néhány európai nyelv mellett az arab három dialektusát, a héber, a perzsa és a káldeus nyelveket is elsajátította.

Érdeklődése ekkoriban fordult a hieroglifák felé. A görög mitológia tulajdonneveinek egyiptomi vonatkozásait kutatta, és behatóan tanulmányozta az óegyiptomiak utódai, a koptok nyelvét, mert azt hitte, hogy ez a nyelv a kulcs a hieroglifák megfejtéséhez.

Tizenhét évesen már előadást tartott a Grenoble-i Akadémián az ókori Egyiptomról, ezután Párizsban tanulta a keleti nyelveket. Tizenkilenc évesen – miután tanárai közbenjárására felmentették a kötelező katonai szolgálat alól – Grenoble-ban lett tanársegéd. 1814-ben kétkötetes munkát publikált Egyiptomról a fáraók alatt, ekkor már minden idejét a rosette-i kő tanulmányozásának szentelte.

A felső részén hiányos követ 1799. július 15-én fedezték fel a Nílus deltájában, Rosette (Rashid) kikötőváros környékén, ma a British Museum féltett kincse. A gránitdarabra V. Ptolemaiosz fáraó Kr. e. 196-ban kelt rendeletét vésték fel egyiptomi démotikus (hétköznapi) írással, hieroglifákkal és görög nyelven. Az egyiptomi szöveget senki sem tudta elolvasni, de mindenki tudta, hogy ez lehet a kulcs a hieroglifák megfejtéséhez, az egyiptomi kultúra titkainak megismeréséhez.

Azt mások is észrevették, hogy egyes jelcsoportokat koszorú (kartus) vesz körül, vélhetőleg azért, mert kitüntetett fontosságúak. Champollion arra a megállapításra jutott, hogy – mivel a gyűrűvel körbevett jelek előtt a görög szövegben a baszileusz, azaz király szó szerepel – a kartusban nyilvánvalóan fáraók neve áll. A munkában nagy segítségére volt az a hieroglif és görög felirat, amelyet 1815-ben Philae-ben találtak, mert mindkettőn felismerte Ptolemaiosz, nem sokkal később Kleopátra nevét is.

Feltételezte, hogy mivel ezek nem jelentenek semmit, fonetikusan írták le őket, így sikerült hangjeleket azonosítania. Kopt nyelvtudására támaszkodva, az uralkodók nevében felfedezett hieroglifák hangértékét és az angol Thomas Young által már megfejtett démotikus szövegrészeket felhasználva képes volt feltárni a teljes démotikus írást. Arra a feltételezésre támaszkodva, hogy a kövön más-más egyiptomi írással, de ugyanazt a szöveget ugyanazon a nyelven írták, megfeszített munkával a hieroglifákkal is sikerült megbirkóznia.

Thomas Young elismerést várt volna fordítói hozzájárulásáért

Felfedezését 1822. szeptember 27-én közölte a Francia Akadémiával, a világ innen értesülhetett a szenzációról. Ma már tudjuk, hogy az egyiptomiak – az ókori görög szerzők állításaival ellentétben – nem képírást használtak: a hieroglifák, amelyek száma a kezdeti 700-ról a hellenisztikus korra több ezerre dagadt, lehettek képjelek, de jelölhettek szótagokat, sőt egyes hangokat is.

A magánhangzókat nem mindig jelölték, az egységek végén fonetikai értékkel, önálló olvasattal nem rendelkező determinatívumok találhatók, amelyek az adott szó jelentésének meghatározását könnyítették meg. Champollion maga így jellemezte a hieroglif írást: „Ez egy bonyolult rendszer, amely egyszerre ír figurálisan, szimbolikusan és fonetikusan egy szövegen belül, egy kifejezésen belül, mondhatnám egy szón belül.”

Ám nem mindenki csatlakozott az ujjongók táborához. A brit–francia hatalmi vetélkedés idején az angol Young, akinek bicskája beletörött a hieroglifák megfejtésébe, dicsérte ugyan Champollion fordítását, de nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a fiatal tudós sikere az ő korábbi munkáján alapul.

Champollion tagadta Young állítását, és nem ismerte el hozzájárulását a fordításhoz. Hátralévő életét az egyiptomi kultúrának szentelte, és Ippolito Rossellinivel, az olasz egyiptológia egyik megteremtőjével 1828-ban expedíciót szerveztek Egyiptomba, hogy megerősítsék felfedezésüket.

Az út során hatalmas mennyiségű emlékművet és feliratot vizsgáltak meg, ennek eredményéről az 1845-ben kiadott Monuments de l'Egypte et de la Nubie című könyv tudósított. Hazatérése után az Akadémia rendes tagjává választották, majd 1831-ben a Collège de France-ban az ő számára létrehozott egyiptológiai tanszék vezetője lett.

Halála után adták ki összegző munkáját az egyiptomi nyelvtanról

A megfeszített kutatómunka aláásta egészségét, több szívinfarktus után negyvenegy éves korában, 1832. március 4-én hunyt el. Befejezetlenül maradt monumentális egyiptomi nyelvtanát és szótárát halála után bátyja adta közre.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

9. Végvári harcok Magyarországon a török ellen
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek

• A Római Birodalom örökébe kívánt lépni hódításaival II. Mehmed szultán
• Döntő hatással volt Nagy Szulejmán uralkodására kedvenc háremhölgye
• A híres csel előtt már kétszer is bevették Budát Szulejmán seregei
• Páncél helyett ünneplőbe öltözve indult az utolsó rohamra Zrínyi Miklós
• A törökök szerencsenapja: augusztus 29.
• Lefejezett foglyok a hódoltság határvidékéről
• Hétvégi várkalauz: Nagykálló
• Hétvégi várkalauz: Szikszó
• Müezzin hívhatta imára a csókakői janicsárokat