Európai hatalmak mozdultak meg a rabságba vetett protestáns prédikátorokért

Michiel de Ruyter kapitány

Az ellenreformáció drasztikus módszerei

Az 1670-es évek a magyarországi ellenreformáció erőszakos évtizede volt. A katolikus egyház és a mellette álló világi főurak, I. Lipót német-római császárral és magyar királlyal egyetemben általános támadást indítottak a felforgatónak tartott protestáns tanok és azok terjesztői, illetve követői ellen.

A vallási sokszínűségben Lipót és tanácsadói nem láttak mást, mint a birodalom egységének megbontását. A protestáns lelkészeket, nemeseket, és tanítókat rendkívüli vésztörvényszékek elé állították.

Az ítészek rendszerint Pozsonyban gyűltek össze, és a „vádlottakat” is ide idézték meg, ahol árulással, a Habsburg uralkodó elleni összeesküvéssel, és a keresztény hit meggyalázásával vádolták meg őket. A perbe fogottakra kimondták a halálos ítéletet. Ez alól az elítéltek csak oly módon szabadulhattak, ha rekatolizáltak, vagy ha elhagyták egyházi szolgálatukat.

Az ellenreformáció égisze alatt öt ilyen vésztörvényszéket tartottak, ebből a negyedik vált a leghíresebbé. 1674-ben több mint 700 tanítót és lelkészt idéztek be Pozsonyba, akik közül 336-an vállalták a megmérettetést. 52 református és 284 evangélikus prédikátor nézett farkasszemet vádlóival.

Sok jóra nem számíthattak. Az ellenük indult bírósági eljárást lényegét Széchenyi György győri püspök a következőképpen fogalmazta meg:

„Magyarországban az evangélikusoknak olyan kötelet fonunk, melyet ha nyakukba ránthatunk, az evangélikus vallás soha többé lábra nem áll, ha pedig ezt nem tesszük, bajt szerzünk magunknak.”

A „törökkel cimboráló”, vallásgyalázó” összeesküvőknek három lehetőséget adtak a bírák: vagy elhagyják az országot, vagy elhagyják hivatalukat, vagy felveszik a katolikus hitet. A negyedik opció a halálbüntetés volt. A bíráknak azonban csalódniuk kellett, a vésztörvényszék előtt megjelentek nem hajlottak az alkura.

A hatalom nehéz helyzetbe került, mert a politikai indulatoktól és vallási hitvitáktól fűtött Magyar Királyságban több mint 300 köztiszteletben álló embert hitük miatt kivégezni kockázatos lépésnek tűnt. Így Pozsonyban enyhébb ítéletet született: a halálbüntetést börtönbüntetésre, kényszermunkára változtatták.

A fogságban sokan életüket vesztették, de az életben maradottak ezután is kitartottak hitük mellett. A konok protestánsokra, akik nem akartak fejet hajtani és elhagyni hitüket, újabb megpróbáltatások vártak. A várbörtönök mélyéről 42 prédikátort gyűjtöttek össze, hogy Nápolyban gályarabnak adják el őket. A rabok összegyűjtését Kollonich Lipót bécsújhelyi püspök, a később esztergomi érsek szervezte meg.

1. Az ellenreformáció drasztikus módszerei
2. Fejenként 50 aranyért eladva

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Egyesült Államok

• 10 meglepő tény a vasút történetéből
• Bátyjához hasonló tragikus sors várt a „remény jelöltjére”, Robert F. Kennedyre
• Woodrow Wilson neje az ország élén
• Ezer követőjét költöztette a dzsungel mélyére az amerikai szektavezér
• Az egyetem után apja bőrgyárában kezdett dolgozni Wigner Jenő, az atombomba egyik atyja
• Első munkaadója még nem volt elragadtatva a későbbi színészóriástól, Clark Gable-től