Esztergom ostrománál is jelen volt Claudio Monteverdi
2017. május 15. 09:30 MTI
Négyszázötven éve, 1567. május 15-én született Claudio Monteverdi olasz zeneszerző, az opera műfajának megteremtője. A komponistát halála után elfelejtették, csak évszázadokkal később fedezték fel újra. Ekkorra műveinek nagy része megsemmisült, húsz ismert színpadi művéből csak hatnak a zenéje maradt ránk.
Korábban
Szülővárosában, Cremonában tanult zenét a katedrális orgonista karnagyánál. Tizenöt éves volt, amikor megjelentek első motettái (többszólamú egyházi énekmű) és madrigáljai (többszólamú világi énekmű). 1590-ben a mantovai Gonzaga herceg énekese és gambajátékosa lett, 1601-ben elnyerte az udvari karmesteri állást.
A herceg felismerte Monteverdi zsenialitását, minden eszközzel támogatta, ő pedig hálából – bár szerződése nem kötelezte erre – sok zeneművet írt pártfogójának. Számos útjára elkísérte Gonzagát, a tizenöt éves háború alatt, 1595-96-ban Magyarországon is járt, jelen volt Esztergom ostrománál. 1599-ben megnősült, és bár három gyermeke született, feleségét hamar elvesztette. A tragédia beárnyékolta további életét, műveibe borongós tónust csempészett.
Első operáját, az Orfeót 1607 farsangjára komponálta Alessandro Striggio szövegkönyvére. Kora minden zenei vívmányát felhasználta: a drámai szerepű operazenekar, a recitativo és a bel canto arioso típusával megteremtette a műfaj évszázadokon át érvényes hagyományát. Merész disszonanciákat, váratlan modulációkat alkalmazott, melyekkel a történet drámai fordulatait támasztotta alá. Műveiben a recitativók közé áriákat, kórusokat és táncokat iktatott be, drámai hatású hangszíneket alkalmazott, az Orfeóban például az alvilág árnyait komor harsonákkal idézte. Kortársai közül elsőként ismerte fel a szöveg fontosságát, “a beszéd a harmónia ura, nem pedig szolgája” – vallotta. 1624-ben írta Tankréd és Klorinda párviadala című drámai darabját, amely a barokk zenében először használta a pizzicatót.
Sikeresen ábrázolta az érzelmek erejét Arianna című operájában is, melyet az új herceg, Francesco Gonzaga és Margareta savoyai hercegnő esküvőjére komponált, de a darabból csak Arianna lamentója maradt az utókorra. A fukar herceg nem részesítette tehetségéhez méltó javadalmazásban világhírű zenészét, aki huszonegy Mantovában eltöltött esztendő után lemondott, és örökre hátat fordított az udvarnak, ahol sok dicsőség, de még több szenvedés és félreértés kísérte életét. Monteverdi 1613-ban a Velencei Köztársasághoz szegődött, a Szent Márk-székesegyház zenei igazgatója lett, ami nagyobb elismertséggel és kedvezőbb alkotói feltételekkel járt együtt. Sorra születtek alkotásai, rövid idő alatt négy operát is írt Európa első operaházának, amely 1637-ben nyílt meg Velencében, bár állása egyházi zene komponálására kötelezte.
Egyházi zenéjének kiemelkedő alkotásaként tartják számon Mária-vecsernyéjét, a Vespra della Beata Verginát. Az Itáliában 1629 és 1632 között pusztító, rengeteg áldozatot követelő pestisjárvány mélységesen megrendítette, olyannyira, hogy 1632-ben pappá szenteltette magát. Felesége után orvos fiát is majdnem elvesztette, akit egy tiltott könyv elolvasása miatt az inkvizíció elé hurcoltak, és csak hosszas utánajárás után sikerült kiszabadítania.
Munkásságának csúcsa 1642-ben keletkezett utolsó operája, a Poppea megkoronázása, amelyben a mitológia helyett a történelemhez fordult. A Néró Rómájában játszódó zenemű élénken és megrendítően ábrázolja az emberi jellemeket és indulatokat, tragikus, drámai és komikus elemeket is tartalmaz, szereplői nem pozitív figurák, bár mindegyikük rendelkezik megnyerő vonásokkal. Az opera cselekménye akár a korabeli Velencében is játszódhatna, hangsúlyos benne a világ közelgő összeomlásának képe, de hirdeti a szerelem örök hatalmát is. Utolsó operájában világképét is összefoglalta: hitet tett amellett, hogy az igazságot minden körülmények között tiszteletben kell tartani.
A darabot a 17. század közepétől szinte elfelejtették, s csak a 19. század végén fedezték fel újra, hiteles kézirata sem létezik. A népszerűsége ellenére szerény muzsikus ekkoriban már sokat betegeskedett, a halál hetvenhat éves korában, 1643. október 29-én érte. Gyorsan elfelejtették, csak évszázadokkal később fedezték fel újra. Ekkorra műveinek nagy része megsemmisült, húsz ismert színpadi művéből csak hatnak a zenéje maradt ránk.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
22. A középkori egyház
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák
- Bűnösök tértek jó útra és régi ellenfelek kötöttek barátságot Sziénai Szent Katalin szavainak hatására
- Nem a vallási ellentétek okozták VIII. Henrik szakítását Rómával
- Hogyan lett a középkor a sajtkészítés virágkora?
- Ahol a püspök felügyelte a legjobb bordélyházakat: a középkori London alvilága
- Állam az államok felett – így épült ki a középkori egyház hatalma
- A társadalmi homogenizáció véres eszköze – így született az inkvizíció
- Démoni kísértések – így éltek a korai kereszténység sivatagi remetéi
- Válás és vallásszakadás – így született meg az anglikán egyház
- Tiltott játékok, alkímia, érvágás: ilyen volt az oxfordi egyetemisták élete a középkorban
- Óriási reklámkampány készítette elő a millenniumi ünnepségeket 09:05
- Bemutatásakor megosztotta a közönséget a ma remekműnek tartott Figaro házassága tegnap
- Katonái tisztelték és szerették a szigorú, de megfontolt Wellingtont tegnap
- Ártatlannak vélte XIV. Lajos az őt megmérgezni kívánó szeretőjét tegnap
- Szerte a világon tüntettek a nyolcórás munkanap bevezetéséért május 1-én tegnap
- Elaludt a Vígszínházat megnyitó Jókai-darabon Ferenc József tegnap
- Brit technológiára is szükség volt a Magyar Televízió adásainak elindításához tegnap
- Landerer Lajost bízták meg az első Kossuth-bankók kinyomtatásával tegnap