„Elszenvedheti a rosszat, de nem cselekedheti azt” – az alvajárók megítélése a középkorban
2017. szeptember 25. 14:17
Az alvajárók és az általuk okozott, akár halállal is járó szerencsétlenségek valószínűleg egyidősek az emberiséggel. A középkorban már több neves gondolkodó is megörökítette írásaiban ezt a különös jelenséget és sokukat foglalkoztatta már az a kérdés is, hogy mennyire lehet felelősségre vonni egy ilyen embert.
Korábban
Az alvajárás egy különös alvási rendellenesség, amelynek során az adott személy úgy tud mozogni, sétálni és számtalan egyéb tevékenységet végezni, hogy közben mindvégig mélyen alszik. Az ilyen állapotban végzett tevékenységek egészen összetettek is tudnak lenni, így ismerünk példát arra, hogy valaki így élt nemi életet és előfordult már az is, hogy valaki alvajárás közben megtámadott másokat. Számos bírónak okozott már alapos fejtörést annak eldöntése, hogy mennyire vonható felelősségre egy adott személy az alvajárás közben elkövetett bűncselekmények miatt.
Ez a dilemma valószínűleg már azóta foglalkoztatja a jogászokat, hogy az emberiség először szembesült az alvajárás jelenségével. Bizonyos például, hogy a középkori jogtudósok már nagy hangsúlyt fektettek a kérdésre, hiszen a történelem egyik legelső, alvajárás közben elkövetett gyilkosságát is a Toulouse-i Egyetem egyik kánonjog professzora, Guillaume de Montlauzun jegyezte fel a 14. században.
Montlauzun írásában visszaemlékezik párizsi diákéveire, amikor egyik angol hallgatótársa szenvedett ettől a különös rendellenességtől. Egy alkalommal például ez a bizonyos angol álmában felkerekedett, kisétált szálláshelyéről, majd lebaktatott a Szajna partjához, ahol meggyilkolt egy ugyancsak arra járó szerencsétlen gyermeket. Ezután sarkon fordult, visszatért szállására és aludt tovább az ágyában.
Az alvajárás okai szintén erősen foglalkoztatták a korabeli tudósokat, így például egy 1200-as évek elején alkotó a következőket jegyezte fel írásában: „Előfordul, hogy egyes emberek felkelnek az éjszaka, miközben alszanak, és fegyvereket vagy botokat vesznek magukhoz, vagy akár lovagolnak is. Mi okozhatja ezt? És mi lehet a gyógymód?”
A skolasztikus filozófia egyik legnagyobb alakja, Albertus Magnus ugyancsak megemlékezik egy alvajáróról, akit saját szemével látott: „amikor egy kérdést tettek fel neki, felkelt az ágyból, válaszolt, majd visszafeküdt … és mindezen idő alatt végig álomba merülten cselekedte ezeket a dolgokat.” A bolognai orvosprofesszor, Taddeo Alderotti pedig, saját bevallása szerint személyesen is szenvedett ettől a problémától és egy alkalommal alvajárás közben leesett egy méter magasból – anélkül, hogy felébredt volna.
A középkori alvajárás egyik modern kutatója, William MacLehose szerint a jelenség leginkább azért foglalkoztatta a korabeli filozófusokat és orvosokat, mert ezen keresztül igyekeztek megérteni az alvó és az éber állapot közti átmenetet. Felismerték, hogy az alvó cselekedetei alapvetően az éber állapotbeli ösztönökből eredeztethetők, amelyeket ilyenkor nem korlátoz az emberi racionalitás.
Ennek eredményeképpen a középkori kutatók nagyon is tudatában voltak az alvajárás társadalomra jelentett veszélyeinek. Hasonlóan Montlauzun történetéhez, mások is jegyeztek fel olyan eseteket, amikor például egy lovag alvás közben lóra pattant, kardot rántott és megtámadott másokat.
Az ilyen esetek megítélésének kérdése pedig egészen a legmagasabb fórumokig is eljutott. A 14. században például maga V. Kelemen pápa írta egy alkalommal, hogy hasonlóan egy gyermekhez vagy egy őrülthöz, egy alvajárót sem lehet felelősségre vonni a cselekedeteiért. Később pedig ugyanezt a nézetet visszhangozta a korszak egyik legtekintélyesebb kánonjogásza, az itáliai Panormitanus is, amikor úgy fogalmazott, hogy az alvajáró „elszenvedheti a rosszat, de nem cselekedheti azt; és amit ő cselekszik azt úgy kell megítélni, mintha egy négy lábú állat cselekedte volna, vagy úgy mintha egy tetőcserép lezuhanása okozta volna.”
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Olümpiasz sem tudta megakadályozni fia, Nagy Sándor dinasztiájának bukását 09:06
- Inspiráló nőknek is otthont adott a tiszadobi Andrássy-kastély 09:05
- Egyetlen hete maradt, hogy a forradalom hősévé váljon Gérecz Attila tegnap
- Alattvalói joviális öregúrként és zsarnokként egyaránt tekintettek Ferenc Józsefre tegnap
- Elkezdődött a nevezés a Kecskeméti Animációs Fesztiválra tegnap
- Nyugdíjba vonulás után is rendkívül népszerű maradt Both Béla tegnap
- Csaknem húsz évet kellett várni az Erzsébet híd újjáépítésére tegnap
- VIII. Henrik egyházszakadási törekvéseiért kis híján I. Jakab bűnhődött 2024.11.20.
