Elkötöttek egy német bombázót és hazarepültek a szovjet hadifoglyok

A második világháború folyamán több igazán sikeres szökés is történt a német hadifogolytáborokból. A fogva tartott katonák közül sokan nem voltak hajlandók belenyugodni sorsukba, ők igyekezték felvenni a kapcsolatot a hasonlóan gondolkodó rabtársaikkal, minél jobban megtervezni szökésük módját, és a megfelelő alkalmat megragadva végrehajtani tervüket. Az egyik legegyedibb ilyen eset egy fogságba esett szovjet pilóta, Mihail Petrovics Gyevjatajev által vezetett szökés volt Usedom szigetéről a Balti-tengeren.

A peenemündei rakétaközpont

1937-ben Usedom szigetén kezdődött meg a rakétafegyverek tesztelése, és 1944-re itt fejlesztette ki a Wernher von Braun vezette mérnökgárda a hírhedt V–2 rakétát is. A német rakétafejlesztésben és -gyártásban a háború során több tízezer hadifogoly és más kényszermunkás vett részt. 1943-ra több mint 15 000 embert dolgoztattak a Peenemünde nevű hatalmas katonai komplexumban.

1943. augusztus 17-én a brit légierő 597 nehézbombázója hajtott végre súlyos légitámadást Peenemünde ellen, ami komoly kárt okozott és több száz szakember halálát eredményezte. Ennek ellenére egészen a háború végéig folytatódott itt a munka, többek között a Wasserfall („vízesés”), Schmetterling („pillangó”) és más kódneveken ismert légvédelmi fegyverek fejlesztése a V–2-é mellett. A sziget a „megtorlófegyver” kilövőállásaként is működött, összesen 264-et indítottak útnak innen (az utolsót 1945 februárjában).

Szintén Usedom szigetén, Peenemündétől nem messze volt található a karlshageni koncentrációs tábor, ahol 1943-tól kezdve több ezer fogoly élt embertelen körülmények között. Az ő dolguk volt többek között az említett bombázás után a fel nem robbant bombák semlegesítése, valamint az újjáépítés.

A pilóta

Mihail Gyevjatajev 1917-ben született Mordvinföldön, egy mordvin parasztcsalád tizenharmadik gyermekeként. 1938-ban végzett a hajózási iskolán, majd egy kis hajó kapitányaként dolgozott a Volgán. Még ebben az évben behívták a Vörös Hadseregbe, ahol pilótaképzésre küldték, melyet 1940-ben végzett el. A háborút vadászpilótaként kezdte, a német invázió megindulása után mindössze két nappal, 1941. június 24-én már lelőtt egy ellenséges repülőgépet. Szeptemberben megsebesült, hosszú kórházi lábadozása után éjszakai bombázót, majd orvosi mentőrepülőgépet vezetett.

1944 májusában ismét vadászpilótaként került beosztásra az 1. Ukrán Front kötelékében, július 13-án Lemberg felett azonban lelőtték, és német fogságba esett. Először a lengyelországi Łódźnál lévő koncentrációs táborba vitték, ahonnan egy meghiúsult szökési kísérletet követően a sachsenhauseni táborba szállították. Gyevjatajev tudta, hogy pilótaként nagyfokú brutalitásra számíthat fogva tartói részéről, így magához vette egy már elhunyt, lövészként szolgált rabtársa azonosítóit.

A szigeten

Új személyazonossága alatt történt, hogy 1944 októberében áthelyezték Usedomra, ahol szigorú őrizet alatt kifutópályákat javítottak és építettek, valamint a már említett módon saját kezűleg ártalmatlanították a fel nem robbant bombákat. Az őrök és kutyák gyűrűje mellett maga a tény, hogy egy szigeten voltak, igencsak megnehezítette a szökést. 1945 februárjára azonban Gyevjatajev arra jutott, hogy rövidesen belehal a kemény munkába, így meg kell próbálnia kamatoztatni képzettségét, és elkötni egy repülőt.

Két másik szovjet fogoly, Szokolov és Krivogonov már tervezték egy ideje, hogy egy hajón szöknek át a német szárazföldre, Gyevjatajev azonban meggyőzte őket, hogy repülőgéppel több esélyük van. A három férfi elkezdett társakat gyűjteni, és végül tízen egy munkabrigádba rendeződtek, akik a kifutópályákon a repülőkhöz közel dolgoztak. A csoport létszáma miatt arra jutottak, hogy a szigeten található repülők közül a Heinkel He–111 bombázó alkalmas mindannyiuk elszállítására.

Mivel Gyevjatajev nem ismerte a német bombázók működését, a szökési kísérlet előtt információt kellett gyűjtenie. „Menekülés a pokolból” című könyvében leírja, hogyan vizsgálta át óvatosan a súlyosan megrongálódott repülők belső szerkezetét – ezzel az életét kockáztatva, ha rajtakapják: lefeszegette a pilótafülke műszereiről a feliratokat, majd visszacsempészte barakkjukba, ahol igyekezett kisilabizálni funkciójukat. Egy alkalommal egy felszállni készülő repülőgép szárnyára is felhúzta magát, hogy belásson a pilótafülkébe, és megfigyelje, mit és hogyan csinál a pilóta.

A szökéshez az ebédszünetet választották, amikor a legtöbb német katona a kantinban volt, és csupán egyetlen őrt hagytak brigádjuk mellett. Két alkalommal sikertelenül próbálkoztak eljutni egy He–111-eshez: mindkét esetben a közelben tartózkodott a kezelőszemélyzet, illetve a kifutón dolgozó személyzet, így elálltak a szökéstől.

A szökés

Harmadszorra már alkalmas volt a pillanat: 1945. február 8-án Krivogonov egy feszítővassal megölte a velük lévő egyetlen őrt, majd felvette annak egyenruháját, és feltűnés nélkül egy He–111-eshez vezette a brigádot. Miután feltörték a lezárt repülőt, kiderült, hogy nincs benne akkumulátor, így ezt is gyorsan találniuk kellett. A motorokat ezt követően sikerült beindítani, és Gyevjatajev megkísérelte a felszállást – sikertelenül. Mire megfordította a gépet az újabb kísérlethez, a németek már felfigyeltek rájuk. A közelebbiek megpróbálták útjukat állni, a távolabbiak fegyvert fogtak, illetve légvédelmi lövegeikhez futottak.

Másodszorra azonban – három ember együttes erőkifejtésével – sikerült a felszállás, és a tíz fogoly egyre magasabbra emelkedett a levegőben. Gyevjatajev eleinte nem értette, miért nem képes egyedül kormányozni a repülőt, végül azonban rájött: a farokrész fékezői a landoláshoz, és nem a repüléshez megfelelő helyzetben voltak. Ezek beállítása után jóval könnyebbé vált a kormányzás. Felszállás közben már látták, hogy vadászrepülőket készítenek elő az elfogásukra, azonban a sűrű felhőzetnek köszönhetően ezek elől sikerült meglógniuk.

Egyetlen térképükre támaszkodva előbb keletnek, majd délnek repültek, olyan terület felé, amelyről feltételezték, hogy már szovjet kézen van. 300 vagy 400 kilométer megtétele után légvédelmi tűz alá kerültek, és kényszerleszállást hajtottak végre. Ez a Vörös Hadseregtől érkezett, akik csupán egy német bombázót láttak bennük. A He–111 jobb szárnya, valamint a fedélzeten lévők közül ketten megsérültek. Gyevjatajev egy hóval borított mezőn sikeres kényszerleszállást hajtott végre. A helyszínre a szovjet 61. hadsereg katonái érkeztek, akik őrizetbe vették a férfiakat.

Hitetlenkedés

A Gyevjatajev és társai által meglovasított repülőgép nem akármilyen He–111 volt, hanem annak H–22 jelű változata, amely alkalmas volt arra, hogy – a nagyobb pontosság érdekében – a V–2 elődjét, a V–1-es „repülő bombát” a levegőből indítsa útnak. A szökött foglyokat átvevő NKVD-s tisztek azonban sorozatos kihallgatások után sem hitték el, hogy azok valóban képesek lettek volna az általuk végrehajtott mutatványra, így – mivel a tény, hogy fogságba estek, bűncselekménynek számított a szovjet hadi törvények szerint – közülük hetet büntetőegységekhez küldtek (ahol öten életüket is vesztették a háború vége előtt), a három tisztet pedig – köztük Gyevjatajevet – a háború végéig felfüggesztették a szolgálat alól kivizsgálásra.

Február 13-án maga a Luftwaffe főparancsnoka, Hermann Göring érkezett Usedomra, és elrendelte mind a légibázis, mind a tábor parancsnokának kivégzését. A két férfi végül elkerülte ezt – a történet egyik változata szerint Hitler felülbírálta Göring parancsát, egy másik szerint végül sikeresen elhitették Göringgel, hogy a repülőt felszállás után sikerült lelőniük. 1945 májusában megérkeztek a szovjet csapatok a szigetre, ahol részben a Gyevjatajev által nyújtott információk alapján kezdtek bele a német rakétaprogram anyagainak átvizsgálásába, ami nagy segítségre volt a későbbi szovjet fejlesztésekben is.

Gyevjatajevet 1945 novemberében leszerelték a Vörös Hadseregtől, és korábbi hajózási végzettsége ellenére – mivel továbbra is büntetett előéletűként volt számon tartva – alig talált munkát. Végül kétkezi munkásként helyezkedett el Kazanyban. Ily módon megbélyegezve élt egészen 1957-ig, amikor a desztalinizáció során Szergej Koroljov, az űrverseny legfőbb szovjet rakétakonstruktőre ki nem állt Gyevjatajev és a neki köszönhető információk mellett. Ezt követően végül rehabilitálták, és a Szovjetunió Hőse érdemrendben is részesítették. Ezután elkezdhetett újra hajóskapitányként dolgozni. Emlékiratait 1972-ben adta ki, 2002-ben, 85 évesen hunyt el Kazanyban.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tél
Múlt-kor magazin 2010

• Magyar békefenntartók Kínában: haditengerészek a felkelők ellen
• Egy világrekorder magyar stewardess 27 ezer órája a levegőben
• Interjú Oborni Terézzel
• Paraszt Bruegel. Egy holland humanista élete
• Elhurcolva és elhurcolva. Lajos Iván próféciája 1939-ben
• A szovjetterror fehérorosz áldozatai, avagy a Kuropati erdő borzalmas titka
• Anyatejút. A szoptatás kultúrtörténete
• Csellóval a frontra. Egy kalocsai körorvos különleges kalandjai
• Prodam Guidó szenzációs akciója: az első repülés Budapest felett