Eleinte egyáltalán nem vették komolyan az amerikaiak az 1889-es orosz influenzát

2020. április 14. 18:48 Múlt-kor

Amerikában az 1889-es orosz influenza nem okozott túl nagy aggodalmat. Nem keltett riadalmat, hogy az orosz főváros, Szentpétervár lakosságának fele már azon ősszel fertőzötté vált, ahogyan az sem, hogy a félelmetes gyorsasággal terjedő járvány néhány hét alatt átrobogott Európán és már a Brit-szigeteken, de Máltán is megjelent. Az sem érdekelte túlzottan az Újvilág lakóit, hogy nem csupán az orosz cár, de a német császár és a belga király is megbetegedett. Úgy vélték, a hatalmas óceán távol tartja őket az influenzás világtól. Tévedtek.

Korábban

Hidegrázás és fejfájás

Az orosz influenzát (másik nevén: ázsiai influenza) elsőként a ma Üzbegisztánhoz, ám akkor még a cári Oroszországhoz tartozó Buharából jelentették először. Néhány hónap leforgása alatt világjárvánnyá szélesedett, és a glóbusz legtöbb pontját elérte. A szakértők megfigyelték, hogy a pandémia trendszerűen a nagyon utak, folyók, de különösen a vasútvonalak nyomában haladt. A vasparipák legtöbb nyomvonala az 1840-es évek nagy járványainak időszakában még egyáltalán nem létezett, ám az influenza fél évszázaddal később már ezt az utat is „használhatta”. Ekkorra csak Oroszországban 202 887 kilométeres volt a vasúthálózat.

Emiatt is nevezik az 1889-es orosz influenzát az első modern influenzajárványnak, ugyanis terjedési módja alapján már vitathatatlan volt azon (egyébként már évszázadokkal korábban is megfogalmazott) megállapítás, miszerint a kór nem csupán szél vagy állatok, hanem főként az emberi érintkezés nyomán terjed. És mivel a világ felgyorsult, az emberek (és áruk) jóval egyszerűbben és gyorsabban tudtak közlekedni városok, sőt országok között, az influenza terjedését ily módon szinte lehetetlen volt megállítani.

A legtöbb amerikai 1889 decemberében értesült az új járványról a különféle sajtótermékek révén, amelyek egyre gyakrabban számoltak be, hogy mi történik Berlinben, Bécsben, Budapesten, Londonban, Párizsban, Prágában vagy Lisszabonban. Az újságolvasók szinte napi rendszerességgel értesültek arról, hogy az óvilág uralkodóinak miként szolgál az egészsége. (Többek között a Hasfelmetsző Jack sorozatgyilkossággal is összefüggésbe hozott Albert Viktor brit királyi herceg, Viktória királynő unokája is az influenza áldozatává vált.)

Bár a hírek igencsak borzasztó állapotokat festettek le a pandémia európai terjedését illetően, az Egyesült Államok, valamint Latin-Amerika lakói nem különösebben aggódtak, pánikról pedig szó sem volt. Ám ahogy a vasúti közlekedés és szállítás lehetővé tette, hogy az influenza hetek alatt végigsöpörjön Európán, az egyre nagyobb és gyorsabb tengerjárókkal felszerelt, fokozatosan sűrűsödő gőzhajójáratok sem éppen azon voltak, hogy a fertőzött óvilágiak ne keljenek át az Atlanti-óceánon. Akkoriban már mindössze 5-6 nap alatt el lehetett jutni Angliából New Yorkba.

Egyre több gyanús esetet jelentettek főként New York, de a keleti part egyéb kikötővárosaiból is. A Nagy Alma manhattani városrészében például már az első napokban akadt egy család, amelynek hét, 14 és 50 év közötti tagja az orvosilag is igazolt betegek közé tartozott. A napilapok írói szerint hidegrázással és fejfájással kezdődtek a tünetek, majd torokfájás, gégegyulladás és légcsőhurut következett. Összességében egy masszívabb megfázáshoz hasonlították az új kórt.

A helyi közegészségügyi tisztviselők kezdetben alábecsülték a veszélyeket, és azzal érveltek, hogy az orosz influenza egy különösen enyhe vírustörzshöz tartozik. Sokan közülük pedig egyenesen letagadták, hogy a távoli kór Amerikába is elért volna, szerintük a betegek pusztán az átlagos, szezonális influenza tüneteitől szenvednek.

Az újságok is úgy állították be az egészségügyi helyzetet, hogy az semmilyen beavatkozást nem igényel. „Nem halálos, még csak nem is szükségszerűen veszélyes, ám nagyszerű lehetőséget kínál a kereskedőknek, hogy zsebkendő többletüket megszüntessék” – írta a New York-i The Evening World napilap zsurnalisztája.

következő oldal 1 / 2