Egy személyben volt mesék gyűjtője, írója és gyermeknyelvre fordítója Benedek Elek

A felnőttek meséjéből a gyerekek meséje lett

A magyar meseirodalomra – ahogyan a többi ország nemzeti mesegyűjtésére és kiadására is – a Grimm testvérek voltak nagy hatással. A Grimm-mesék hazai recepciójának első kötete az 1860-ban megjelent Gyermek s házi regék című kétkötetes gyűjtemény volt, amelyben 50 Grimm-mese kapott helyet Nagy István fordításában.

Nagy Ilona mesekutató (aki egyébként 1992-től a Kecskeméti Filmstúdió mára legendássá vált Magyar népmesék című rajzfilmsorozata számára is válogatta a meséket) A Grimm-meséktől a modern mondákig című könyvében olvashatjuk, hogy a mese első ókori említése az anilis fabula kifejezés volt, amely annyit tesz: a vénasszonyok meséje.

A szóösszetétel megalkotói minden bizonnyal azok a férfiak voltak, akik a mesével és/vagy annak elmondójával szemben némi ellenérzést tápláltak. A mesemondók többsége férfi volt, ők pedig nem a gyerekeknek meséltek.

Nagy Ilona szerint a mese eredendően a felnőttek műfaja volt: „a felnőttek világról vallott elképzeléseiket, egyéni életük örömeit, gondjait, vágyait, mindent, ami fontos, a mesével fejezték ki. Minden kérdés, ami az embert egyáltalán érdekelheti – és az embert legjobban az élet és a halál kérdése érdekli –, a mesében központi helyet kap, benne van.”

Az utókor vizsgálódása csak az első írásos emlékekből indulhat ki. A mesék felbukkannak a Bibliában, az ókori történetírók munkáiban és a legkorábbi irodalmi művekben is. Az első mesegyűjtemények a 16–18. században jelentek meg Európában, de az igazán nagy fordulatot a Grimm testvérek 1812-ben kiadott Kinder- und Hausmärchen, azaz Gyermek- és házimesék összeállítása hozta meg.

Ekkor jelent meg először a gyermekmese kifejezés, Grimmék az összegyűjtött meseanyagot a polgári gyermekszobák világához igazították. E korban a mese átírása teljesen megengedettnek számított. Az a követelmény, hogy a mesét úgy kell lejegyezni, ahogy elhangzik – az élőbeszéd fordulatainak és az autentikusságnak a megőrzésével – a 19. század végétől fokozatosan alakult ki.

A mesegyűjtők kidolgozták a maguk gyorsírási módszerét és igyekeztek a meséket pontosan, nyelvjárási hitelességgel lejegyezni. A hangrögzítés megjelenése mindent megváltoztatott, a Magyar Rádióban az 1930-as években a népzenei felvételek mellett már Pátria-lemezekre is rögzítettek néhány mesét.

A mesekiadás Grimmék óta a gyerekeket célozza meg, ennek megfelelően néhány népmesét át kellett dolgozni. Benedek munkája ebbe a meseátírási gyakorlatba illeszkedik, Nagy Ilona úgy fogalmaz, hogy Benedek az otthonról ismert és a később összegyűjtött meséket „ezt az óriási anyagot, mintegy összegzésképpen, »áteresztette« saját személyiségén. És mesemondó tehetségével átalakította úgy, hogy gyermekek számára élvezhető legyen.”

Benedek ideális meseátíró volt, aki a szájhagyományból tanulta a mesélést és ismerte a mesei nyelvet. A mesekutató ugyanakkor megjegyzi: „De tudnunk kell, hogy az alföldi mesék, a palóc mesék és az egész nyelvterület – akkor még ország – területéről származó mesék mind úgy jelennek meg Benedek Elek könyveiben, hogy székelyül szólnak, és úgy szólnak a gyermekekhez, ahogyan a 19. század végi gondolkodás a gyermek nevelése számára a meséket ideálisnak elképzelte.”

Benedek munkáiban is megjelenik a millenniumi évek hangulata és gondolkodása. Másik érzékletes példaként említsük meg Illyés Gyula 1953-ben megjelent 77 magyar népmeséjét, amelyhez a mesekutató Katona Imre válogatott meséket.

A válogatás és az átírás is arra irányult, hogy az elnyomott nép felemelkedésért vívott küzdelmet mutassa be. Emellett Nagy Ilona szerint a Benedek- és az Illyés-mesék is kissé „férfiasak”, ami nem azt jelenti, hogy a női mesék kimaradtak volna a válogatásokból, noha a szemléleten érződik a kor követelménye.

A könyvkiadás a mesék történetének csak az első állomása volt, a köteteknek el kellett jutniuk a nagyközönséghez. Domokos Mariann cikkében olvasható, hogy a falvakba a városi családoknál pesztonkaként dolgozó falusiak közvetíthették az újonnan tanult meséket, másrészt a szépen illusztrált, polgári családokban nevelkedő gyerekeknek szánt mesekönyvek tartalma az olcsóbb ponyvakiadásokban is megjelent, illetve a 19. század közepétől a mesék bekerültek magyar nyelvű iskolai tankönyvekbe is.

Benedek Elek életében a mesék mellett a család is végig központi szerepet játszott. Nagyszüleihez erős érzelmi kötelék fűzte, haláluk után végrendeletébe foglalta, hogy melléjük temessék el. Felnőtt éveihez a szilárd hátországot 1884-ben Fischer Máriával kötött házasságával alapozta meg.

Választása – amelynek előzménye egyébként egy trafikban folytatott beszélgetés volt – jónak bizonyult, feleségében biztos támaszra és támogatóra lelt. Viszonyukról nemcsak hat közös gyermekük felnevelése, hanem az is sokat elárul, hogy Mária „férje után halt”: az író agyvérzésének napján végzett magával.

1. Meseíró születik
2. A felnőttek meséjéből a gyerekek meséje lett
3. Vissza Erdélybe
4. Az utolsó évek és a Cimbora

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

16. Reformáció és katolikus megújulás
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák

• Színlelt emberrablás mentette meg Luther életét a birodalmi átok kimondása után
• A leves, amely megállított egy háborút
• Saját pénzén, pápai elismerés nélkül alapította meg egyetemét Pázmány Péter
• A kapitalizmus fejlődéséhez is hozzájárultak Kálvin János tanai
• Luther Mártont majdnem agyonütötte egy villám, megfogadta, ha túléli, szerzetesnek áll
• Eleinte nem akart egyházszakadást, később már Antikrisztusnak nevezte a pápát Luther
• A társadalmi homogenizáció véres eszköze – így született az inkvizíció
• Angyalok vagy egy trágyadomb miatt élhették túl a zuhanást a prágai defenesztráció áldozatai?
• Csak híveket akartak toborozni az egyházak a boszorkányüldözéssel?