Egy porosz herceg és neves írók is udvaroltak a Napóleon által száműzött Madame Récamier-nak

A feltűnően szép lyoni polgárlány kiváló nevelésben részesült, s amikor a család Párizsba költözött, gyorsan a társasági élet körülrajongott alakja lett.

Az egykorú leírás szerint "dereka fiús, keze, lába hosszú, szép formájú, foga hófehér, szemében sárgás szikra villog, bőre mint a tej, amelynek színén rózsalevelek úszkálnak."

1793-ban, 17 éves korában feleségül ment a nála 25 évvel idősebb Récamier bankárhoz, a házasság persze inkább csak formálisnak volt tekinthető.

Szalonja a politikusok és művészek divatos gyülekezőhelyévé vált, gyakran megfordult itt Bernadotte marsall, akkor még a forradalom tábornoka, később XIV. Károly néven svéd király.

Bankár férje Napóleon politikája miatt 1805-ben nagy anyagi veszteségeket szenvedett, nem sokkal később a gyanakvó császár feloszlatta a túl sok royalista által látogatott fényes szalont, gazdáját pedig vidékre száműzte.

Madame Récamier Genfbe költözött barátnőjével, az éles nyelvű írónő Madame de Staellel. Itt ismerkedett meg Ágost porosz herceggel, aki beléhabarodott és nőül akarta venni, de szándéka a porosz király ellenzése miatt meghiúsult.

Az asszony ezután újra Párizsban tűnt fel, de mert továbbra is sokat érintkezett a császár politikai ellenfeleivel, 1811-ben ismét száműzték.

Ezúttal Itáliába utazott, irodalmi portréja Mme de Stael Corinne című regényében olvasható. Csak Napóleon bukása után, 1815-ben tért vissza ismét a fővárosba, ahol anyagi nehézségei ellenére is fenntartotta szalonját.

Bár számtalan férfi lobbant vonzalomra iránta, a szenvedélyektől teljesen mentes Mme Récamier vélhetőleg egyikük érzelmeit sem viszonozta, legfeljebb plátói szeretet érzett irántuk. Csodálói és hódolói népes seregéből kiemelkedik François Chateaubriand író és politikus, aki gyakran olvasott fel neki írásaiból.

1819-ben férjének újabb veszteségei után Abbaye-aux-Boisba vonult vissza, az apátság épületében kialakított lakosztályában fogadta látogatóit.

Késő öregségéig megőrizte szépségét és szellemességét, Jacques-Louis David, Francois Gérard és Antoine Jean Gros is portrét festett róla. Kitűnő tollal megírt emlékezéseit és leveleit unokahúga és fogadott lánya adta ki 1849. május 11-én bekövetkezett halála után 25 évvel.

Jacques-Louis David híres, a párizsi Louvre-ban látható festményén a gyönyörű Mme Récamier egy két végén kifelé hajló háttámlákkal lezárt, kecses lábakon álló bútordarabon hever. A díványt róla nevezték el rekamiénak, s azóta is nappali pihenő- és fekhelyül használják.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

művészet

• Visszatért a viktoriánus elrendezés a Buckingham-palota képtárába
• Véres metszet fordította a britek ellen az amerikai gyarmatokat
• Több millió eurót érő ékszereket raboltak el egy francia múzeumból
• Új funkciót kapnak a Ruhr-vidék templomai
• Savinio-idézet került egy milánói múzeum falára 
• Matematikai módszer segítségével azonosíthatják Vincent van Gogh festményeit
• Római kori folyóisten mozaikját tárták fel Dél-Törökországban
• Visszatért eredeti helyére egy elveszett Tudor-kori falikárpit
• Mégsem tuberkulózis végezhetett Botticelli híres múzsájával