Diana és Mars kegyeltjei: az erdélyi fejedelmek vadászatai

Nagyvadra menvén

Európa más fejedelmi és főúri udvaraihoz hasonlóan, az Erdélyi Fejedelemségben is nyugati mintára rendeztek nagyszabású hajtásos vadászatokat azzal a különbséggel, hogy Erdélyben nem alakultak ki azok a szertartások, külsőségek, amelyek a nyugati vadászatokat jellemezték. A hajtásos vadászatokhoz szelindeket, kopókat és agarakat is használtak. Szalárdi János krónikájában egy igazán nagyszabású udvari vadászatról olvashatunk I. Rákóczi György idejéből, ami a lehető legszemléletesebben mutatja be, miként is zajlott le egy ilyen vadászat: „…a szörnyű erdők meghajtására sok helyekben a maga kopói (noha olyak három s négy nagy seregekkel egynehány százan volnának) tizedrészére sem érkeznének; főképpen  Erdélyben, kétszáz, háromszáz parasztságot is s többet is hajtani felvesznek, és az erdőket szélben vevén iszonyú kiáltással úgy űzik, kergetik, hajtják vala a szegény különb-különb vadakat az elejekbe vetett hálóba, maga is puskásival [...] lesi, lövöldözi vala az igen nagy medvéket, erdei disznókat, vadkanokat, hatalmas nagy medvéket, gímokat”.

Láthatjuk, hogy a hajtásos vadászatokhoz meglehetősen nagy előkészületek kellettek. A pecérek összefűzve vezették a kopóikat. A hajtóktól és a kutyák csaholásától felriadt vad előre törtetett, egyenesen a vadász lővonalába. Ha a vadász elhibázta a lövést, és csak megsebesítette a vadat, a kutyákat a sebzett vad után eresztették, hogy lefogják vagy visszatereljék a vadász puskája elé. A kutyák által befogott nagyvadat lóról vagy többnyire gyalogosan, vadászlándzsával szúrták le. Bethlen Gábornak például ötven kopója volt, míg Apafi Mihály fejedelem 83 kopót tartott. Amint az a fenti idézetből is jól látszik, a vadászok mögött a biztosabb zsákmány reményében vadfogó hálót is felállítottak. A különböző nagyságú és erejű vadakhoz különböző anyagú és lyuknagyságú hálókat használtak: „…egy igen nagy szép hiuz is jütt vala reám, de nem álla meg, hozzá lőttem, s azután az medve fogó hálóban is bement volt, de mivel nagy volt az szeme, kibútt belőle” – írja nagyobbik fiának I. Rákóczi György. A fejedelem 1640. szeptember 13-án egy olyan nagy vadkant látott, mint addig még soha: „az medve fogó hálóba ment volt be”. A korabeli naplók tanulsága szerint az udvari vadászatoknál gyakoribb volt, ha a fejedelem néhány kísérővel és kutyafalkával, akár naponta többször is kiment vadászni. Ilyenkor ez eléjük kerülő vadat lovon üldözték.

Erdélyi vadászzsákmány

Szekéren utazó agarak

A vadászat másik kedvelt fajtája a kutyákkal, elsősorban agarakkal űzött vadászat volt, amelynek legnagyobb kultusza Erdélyben alakult ki. Radvánszky Béla szerint a XVII. századi főúri udvarokban kétféle agarat tartottak. Az erősebb fajta agár feladata a nagyvadak űzése, míg a másik, gyorsabb, de gyengébb agárfajta feladata az apróvadak kergetése volt. Apor Péter Metamorphosis Transilvaniae című munkája jó példa arra, hogy voltak olyan példányok is – gazdájuk nagyobb büszkeségére –, amelyek nem csak az apróvadat fogták el: „…az agarakban is az régi uraknak nagy gyönyörűségük volt, dicsekedvén egymásnak, kinek mint fogja az agara a szarvast, farkast, őzet, rókát, nyulat; sőt láttam olyan agarat − írja Apor −, az ki személye szerint elfogta az hiúzt”. Thököly Imre kölyökmedvét is ejtett el agaraival. Az agár különlegessége egyrészt a sebességében (50–60 km/h), másrészt abban rejlett, hogy a legtöbb kutyafajtától eltérően nem a szaglását, hanem látását használja a vadászat során.

Bethlen Gábor fejedelem két legkedvesebb agarát, Hókát és Kormost bízta a későbbi fejedelem Kemény János gondjaira. Egyszerre nyolc agár is volt a gondjaira bízva. Mindez Kemény szerint azért: „...mivel tudta szegény fejedelem, hogy igen vadász ember az apám, s én is igen szerettem az ebeket”. Az agárhierarchia csúcsán az úgynevezett „főagár” foglalt helyet. Mivel a vadászat során fontos volt, hogy a kutyák a vadat ne tépjék szét, a főagár feladata az volt, hogy a zsákmányt a többi kutyával szemben védelmezze, és épségben adja át a vadásznak. Volt, hogy a legjobb, legértékesebb agarakat szekéren vitték a vadászatra, nehogy idő előtt elfáradjanak, míg a többit előrebocsájtották. I. Rákóczi Györgynek 15 agara volt saját célra, a vendégei számára pedig külön 12-12 ilyen fajtájú kutya volt fenntartva. Apafi Mihály fejedelem 129 agarat tartott.

Mária Terézia és I.Ferenc vadászaton

Apróvadra nemcsak kutyákkal, hanem betanított ragadozó madarakkal is vadásztak. Legnemesebbnek a különböző sólyomfajták számítottak, de vadásztak karvallyal, héjával és bagollyal is. A XVI–XVII. században, a középkorhoz hasonlóan hazánkban is fénykorát élte a solymászat. Európa nyugati felétől egészen az Oszmán Birodalomig keresettek voltak a betanított magyar vadászmadarak. Gondozóik, a madarászok a legjobban fizetett szolgák közé tartoztak. Erdély területén több településen is éltek solymászok. 1614-ben Székelyföldön 27 solymászt írtak össze. A fejedelmek számára idomították a madarakat, amelyeket a fészkekből szedtek ki és neveltek fel. Megbecsülésüket és fontosságukat jelzi, hogy közülük többen teljes adómentességet is kaptak. Mivel a solymászat az Oszmán Birodalomban is népszerű volt, az Erdélyi Fejedelemség a porta felé sólymokkal is adózott.

A madaras vadászathoz leginkább vizslákat használtak. Mikor a vizslák felzavarták a vadat, a madarakat „…abban a pillanatban lehúzta gazdája sólymának fejéről a sapkát és az intésére a vad után repült, mindaddig hajtotta, míg levághatta. Ekkor ismét a vizsla szerepe volt a levágott vadat felvenni és elhozni. A sólyom visszarepült gazdája karjára. A sólymokat felváltva bocsájtották a vad után, a melyet a lovasok követtek”. Nyulat, fácánt, foglyot és fürjet és vízi szárnyasokat ejtettek el ezzel a módszerrel mindaddig, míg a sörétes puskák megjelenése és elterjedése vissza nem szorította a ragadozó madárral történő vadászatot.

Amint arra a vadászat szimbolikus felfogásának vizsgálata során már Szabó Péter is rámutatott, az erdélyi fejedelmek forrásokkal jól dokumentálható vadászati kultúrát alakítottak ki maguk körül. Több volt, mint sport, kikapcsolódás vagy élelemszerző forrás, mert csak a bátor és eredményes vadászt tekintették rátermett vezérnek. Ha ezen, szimbolikus felfogásban vizsgáljuk Erdély fejedelmeinek vadászatait, általánosan elmondható, hogy amint a hadakozásban, a vadászatban is értek el jelentős sikereket.

1. Fejjel lefelé a jeges vízben
2. Nagyvadra menvén

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

kommunizmus

• Karrierje során számos álnevet viselt a rettegett Péter Gábor
• Arisztokratikus környezetben, Capri szigetén álmodozott a hatalomátvételről Lenin
• Börtönnel „jutalmazta” a róla szóló viccek terjesztőit Enver Hodzsa
• Csak a kommunista sportvezetés tudta megállítani Papp Lacit, a „ring lovagját”
• Négy amerikai elnökkel is találkozott az emigrációba kényszerült Varga Béla 
• Nemzetközi nyomásra enyhítették a kommunisták a Mindszenty bíboros elleni ítéletet
• Kávéházakban is szobrot állítottak Václav Havelnek, Csehország drámaíró elnökének 
• Abszurd részleteket is kikényszerítettek a vallatók a Rajk-per vádlottjaiból
• A Sztálin-szobor felállításának ürügyén pusztították el a kommunisták a Regnum Marianumot