Csillagászati megfigyelőhely lehetett a nemrég azonosított mexikói épületegyüttes

Több mint kétezerötszáz éves, a Nap járásának megfigyelésére szolgáló épületegyüttest azonosítottak a régészek a mexikói Puebla államban található Teteles de Ávila Castillo lelőhelyen. A középső preklasszikus korból származó létesítmény az első olyan csillagászati megfigyelőhely, amelyet a maja civilizáció egykori területén kívül fedeztek fel. A kutatók szerint az építmény új információkkal szolgálhat a mezoamerikai népek csillagászati ismereteiről és kulturális kapcsolatairól.

A Mexikói Nemzeti Antropológiai és Történeti Intézet (INAH) október 13-án jelentette be, hogy a Puebla állam Sierra Norte hegységében fekvő, Tetelihtic néven is ismert ősi település egyik monumentális épületegyüttesét feltehetően a Nap mozgásának megfigyelésére és a fontos naptári dátumok meghatározására használták. A kutatók a létesítmény építését az időszámításunk előtti 1000 és 600 közötti időszakra, vagyis a középső preklasszikus korra datálják, így az a térség egyik legkorábbi ismert csillagászati rendeltetésű építménye lehet.

A felfedezés jelentőségét növeli, hogy a régészek korábban elsősorban a maja civilizáció területén azonosítottak hasonló, úgynevezett E-csoportba sorolható épületegyütteseket. Az ilyen építményeket általában egy nyugati épület és egy vele szemben álló, hosszúkás keleti emelvény alkotta, amelyek elrendezése egyes esetekben lehetővé tette a Nap mozgásának figyelését. A szakemberek az építmények elrendezésének részletes vizsgálatával, valamint más mezoamerikai szertartási központokkal való összehasonlításával jutottak arra a következtetésre, hogy a tetelihtici épületegyüttest csillagászati szempontok figyelembevételével tervezhették meg.

A település főterétől keletre található létesítmény egy négyszögletes udvarból és két, annak keleti, illetve nyugati oldalán elhelyezkedő emelvényből áll. A keleti építmény mintegy 90 méter hosszú és 40 méter széles, míg a kisebb, feltehetően megfigyelőpontként használt nyugati emelvény 46 × 27 méteres. A kutatók szerint az elrendezés jelentős hasonlóságot mutat a guatemalai Uaxactún maja épületegyüttesével, amelyet szintén a középső preklasszikus korra datálnak - bár ez utóbbi megközelítőleg kétszer akkora, mint a most azonosított mexikói létesítmény.

Alberto Diez Barroso Repizo, a Teteles de Ávila Castillo régészeti projekt vezetője szerint a két helyszín közötti párhuzamok arra utalhatnak, hogy a különböző mezoamerikai közösségek már ebben a korai időszakban is hasonló csillagászati megfigyelési módszereket és szertartási építészeti hagyományokat alkalmaztak. A kutatók úgy vélik, hogy a tetelihtici épületegyüttes kialakításakor nemcsak az égitestek mozgását, hanem a környező hegyvidéki táj jellegzetességeit is figyelembe vették.

A megfigyelőhely egyik legérdekesebb sajátossága a mezőgazdasági munkák időzítésére használt ősi mezoamerikai naptárral való lehetséges kapcsolata. Míg egyes csillagászati építmények tájolása elsősorban a napéjegyenlőségek meghatározását segítette, a tetelihtici emelvényt feltehetően az év más fontos időszakainak megfigyelésére használták: a kutatók szerint az építmény segítségével a februári naptári évkezdetet és az októberi betakarítási időszakot is meghatározhatták, amelyek különösen fontosak voltak az évszakok változásától függő földművelő közösségek számára. Claudia Curiel de Icaza mexikói kulturális miniszter szerint a felfedezés jól mutatja, hogy az ősi társadalmak jelentős csillagászati ismeretekkel rendelkeztek, amelyeket szertartási épületeik megtervezésekor és kialakításakor is érvényre juttattak.

A lelőhely ugyanakkor nemcsak a korabeli csillagászati tudásról, hanem a különböző mezoamerikai népcsoportok közötti kapcsolatokról is új információkkal szolgálhat. A most azonosított épületegyüttes ugyanis jelentős hasonlóságot mutat a maja civilizáció területén feltárt csillagászati megfigyelőhelyekkel, ami arra utalhat, hogy az egymástól távol élő közösségek már több mint kétezer évvel ezelőtt is kapcsolatban állhattak egymással, és bizonyos építészeti, illetve csillagászati ismereteket is átvehettek egymástól.

Alberto Diez Barroso Repizo szerint elképzelhető, hogy a maja nyelveket beszélő népcsoportok kulturális hatása már az időszámításunk előtti első évezredben elérte a mai Puebla területét, a felfedezés ezért a huaszték nép korai történetének megértéséhez is hozzájárulhat. A Mexikói-öböl északi partvidékén megtelepedett huasztékok ugyanis a maja nyelvcsaládhoz tartozó nyelvet beszélnek, noha földrajzilag távol élnek a maja civilizáció legismertebb központjaitól. A kutatók azt vizsgálják, hogy a tetelihtici építmény és a maja megfigyelőhelyek közötti hasonlóságok összefüggésbe hozhatók-e azokkal a korai népességmozgásokkal és kulturális kapcsolatokkal, amelyek a huasztékok történetét is alakíthatták.

Egy másik feltételezés szerint Tetelihtic a később Puebla hegyvidéki területein és a Mexikói-öböl északi partvidékén virágzó totonák civilizáció elődeinek egyik fontos központja lehetett. A régészek emellett felvetették, hogy a település egyik fő építményének tájolása kapcsolatban állhatott a Canopus csillaggal, az éjszakai égbolt második legfényesebb csillagával, valamint a nahua hagyományban ismert Nantehuitz istennő tiszteletével, akinek neve magyarul annyit jelent: déli anyánk. Ezek az összefüggések azonban egyelőre feltételezések, amelyek igazolásához további kutatásokra van szükség.

A régészeti leletek alapján Tetelihticet nagyjából időszámításunk előtt 900 és időszámításunk után 100 között lakták, és évszázadokon keresztül fontos szertartási központként működhetett. Mire a térség későbbi jelentős városai, köztük Cantona, Cholula és Teotihuacán felemelkedtek, a települést már részben elhagyták, vallási jelentőségét azonban ezt követően is megőrizhette - erre utalnak legalábbis azok az időszámításunk szerinti 100 és 600 közötti időszakból származó áldozati felajánlások, amelyeket a régészek a szertartási terület környékén azonosítottak.

Az egyik emelvényen egy későbbi, 600 és 900 közé datált totonák felajánlás is előkerült, ami arra enged következtetni, hogy a helyszínt még évszázadokkal eredeti lakóinak távozása után is felkeresték vallási célokból. Diez Barroso szerint elképzelhető, hogy a település egykori lakói azoknak a totonák közösségeknek az ősei voltak, amelyek később a mai Puebla államban fekvő Yohualichan, valamint a szomszédos Veracruz területén található El Tajín központjait létrehozták.

A kutatás eredményeit a helyi önkormányzat és a Tzoncoyotl civil szervezet támogatásával rendezett konferencián, valamint egy fényképkiállításon mutatták be a nyilvánosságnak. A szakemberek szerint a felfedezés hozzájárulhat annak megértéséhez, hogyan alakultak ki és terjedtek el a csillagászati ismeretek az ősi Mezoamerika különböző térségeiben. Bár a maja civilizáció csillagászati eredményei régóta ismertek, a tetelihtici megfigyelőhely arra utal, hogy más közösségek is fejlett módszereket alkalmaztak az égitestek mozgásának követésére, és ezeket az ismereteket már több mint két és fél évezreddel ezelőtt beépítették építészetükbe, vallási szertartásaikba és mezőgazdasági tevékenységeikbe.