II. Bajazid

A muzulmán eretnekek ellen

Bajazid már korábban kiterjesztette uralmát Anatólia jelentős részére, s ezzel összeütközésbe került az egyiptomi mamlúk szultánsággal és Szíriával - mindegyik fél arra törekedett, hogy uralma alá hajtsa az őket elválasztó, bizonytalanul megjelölt határövezeteket, és hogy az ott levő kis fejedelemségeket kézben tartsa. Bajazidnak sikerült a török flotta révén a velencei birodalom java részét szétverni, viszont nagyon tartott attól, hogy a keresztény hatalmak szövetségre lépnek, és felhasználják ellene fivérét, Dzsemet, ezért a mamlúkok ellen csupán kisebb katonai erőt vetett be. A hosszan tartó háború holtpontra jutott. Ennél súlyosabb volt az Anatóliától keletre eső területeken kialakult helyzet. A Szafavidák, egy muszlim eretnek rend hívei 1499-ben mesterük, I. Iszmáíl vezetésével Perzsiában erős hatalmi rendszert hoztak létre; vallási tanításaik gyorsan terjedtek az anatóliai nomád türkmén törzsek között, amelyeknek harcosai Iszmáíl sah seregeinek legfőbb bázisát alkották. Világossá vált, hogy ha eszméik továbbra is akadálytalanul terjedhetnek, akkor az könnyen alááshatja a török uralmat Ázsiában. Ennek veszélye élesen mutatkozott meg 1511-ben, amikor is a sah hívei fellázadtak a török ellen Anatóliában.
Ugyanebben az időben örökösödési viszály tört ki Bajazid fiai között. Egyikük, Szelim Trabzon kormányzója 1511-ben a Krím félszigetre ment, ott a tatár kántól segítséget szerzett, és a Dunán átkelve benyomult a Balkánra. Megütközött Bajaziddal, de vereséget szenvedett, és a Krím félszigetre menekült. Közben leverték a Szafavidák lázadását, és Bajazid másik fia, Ahmed, aki osztozott a győzelemben, Konstantinápoly ellen vonult. Minthogy azonban nem sikerült a janicsárok (az elit testőrség) támogatását megnyernie, visszafordult, és megpróbálta Anatólia nagy részét elfoglalni. Bajazid attól tartott, hogy Ahmed Iszmáíl sahhoz fordul segítségért, ezért engedve egyes tanácsadói és a Szelim pártján álló janicsárhadtest nyomásának, visszahívta a Krím félszigetről Szelimet, és 1512 áprilisában lemondott javára a trónról. Egy hónappal később Bajazid meghalt.
Bajazid hívő muszlim volt, szigorúan megtartotta a Korán tanításait és a muszlim törvényeket. Uralkodása alatt az állami jövedelem nagy hányadát mecsetek, iskolák, kórházak és hidak építésére fordították. Támogatta a jogászokat, a tudósokat és a költőket is, az Oszmán Birodalom határain belül és azokon túl is. Lelki beállítottságát tekintve - a velencei követ szavaival (1503) - `igen búskomor, babonás és nyakas` ember volt, aki érdeklődött a filozófia és a kozmográfia iránt.

1. Új külpolitikai irányok
2. A muzulmán eretnekek ellen

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

6. A trianoni békediktátum és következményei
II. Népesség, település, életmód

• Amikor megkondultak a harangok: 101 éves a trianoni békeszerződés
• A magyar-román diplomáciai kapcsolatok megszűnésével fenyegetett Ceaușescu falurombolási terve
• „Burgenlandért Sopron”– egy szavazás, amely megmásította a trianoni döntést
• Csak mélyítette a szakadékot győztesek és legyőzöttek között a kisantant létrejötte
• Hiábavaló volt a magyar delegáció minden érvelése a trianoni béke feltételeivel szemben
• Így került Erdély 100 éve a románokhoz
• Milyen szerepet játszott Tisza István az 1918-as „nagy összeomlásban”?
• Az orvos, a macskakő és az angol beteg – így írta át egy sikeres műtét a trianoni határokat
• Hat rövid életű állam Magyarországon, amelyet elsodortak a trianoni béke viharai