II. Bajazid

Új külpolitikai irányok

Más írásmóddal BAYEZID vagy BAYAZID, közkeletű nevén ADLÍ (`Igazságos`) (szül. 1447. dec./1448. jan.? Demotika, Trákia, Oszmán Birodalom - megh. 1512. máj. 26. Demotika), oszmán szultán 1481-től; megszilárdította a török uralmat a Balkánon, Anatóliában és a Földközi-tenger keleti részén, és sikeresen szállt szembe a perzsa Szafavida-dinasztiával.
II. Mehmed szultánnak, Konstantinápoly meghódítójának az idősebbik fia volt. Amikor 1481-ben apja meghalt, fivére, Dzsem trónkövetelőként lépett fel. Bajazidnak azonban a konstantinápolyi udvari tisztségviselők egy erős csoportjának támogatásával sikerült a trónt megszereznie. Dzsem a rodoszi Johannita-rend lovagjainál keresett menedéket, és 1495-ben bekövetkezett haláláig fogságban maradt.
Az új uralkodó trónra lépése után nyomban hozzáfogott II. Mehmed politikai irányvonalának megváltoztatásához. Az ulemák (hit- és jogtudósok) és a hozzájuk csatlakozott főurak befolyására visszaadta a Mehmed szultán által állami célokra elkobzott, eredetileg vallási és jótékony célokat szolgáló javakat. Megtagadta apja határozott európai irányultságát, például azzal is, hogy eltávolítatta a szultáni palotából a festményeket, amelyeket II. Mehmed megbízásából olasz művészek készítettek.
Ugyanakkor folytatta az apja által megkezdett hódítások megszilárdítását. 1483-ban közvetlen török irányítás alá vonta a Balkánon Hercegovinát. A Duna és a Dnyeszter torkolatvidékén megszerzett két erődöt, s ezzel megerősödött a Krím-félszigetre vezető szárazföldi út fölötti török ellenőrzés. A félszigeten a krími tatár kán 1475 óta - legalábbis névleg - a török szultán hűbérese volt. A velencei birodalom ellen a Levantében és a Balkánon kibontakozott 1499-1503-as háború tovább erősítette a konszolidációs folyamatot. Ennek eredményeképpen a törökök Moreában (a Peloponnészoszon) és az adriai partvidéken több, velenceiek által tartott erődöt foglaltak el - ez a diadal igazolta Bajazidnak az évekkel a háború kitörése előtt megkezdett hadihajó-építési programját.

1. Új külpolitikai irányok
2. A muzulmán eretnekek ellen