Misszionáriusok levelei

Tóth István György publikációi, önéletrajza

A 16. század második felére a középkori Magyarország mintegy harmada a Török Birodalom részévé vált. Bár a muszlim hódítók nem viselkedtek kifejezetten ellenségesen a keresztény lakosság hitével szemben, a korábbi fél évezredben e területeken megszilárdult kereszténység egyeduralma mégiscsak veszélybe került a másfél évszázadig tartó török hódítás idején. Ez indokolja, hogy Magyarországot, elsősorban annak hódoltsági részét a katolikus egyház missziós területnek tekintette, s katolikus misszionáriusok járták a hódoltságot, a Felvidéket és Erdélyt egyaránt. A misszionáriusok azután levelekben számoltak be a Vatikánban székelő Pápai Kongregációnak útjaik során szerzett tapasztalataikról. "A misszionáriusok térítő buzgalma nem mindig hozott sikert a katolikus egyház számára. Kevés protestánst görögkeletit vagy éppen muszlimot térítettek át a katolikus vallásra, inkább az ingadozó vagy pap nélkül maradt katolikus híveiket erősítették meg a hitükben. Nevükkel ellentétben nem a hittérítés, hanem sokkal inkább a hit megőrzése volt a fő feladatuk."

 

A Vatikáni Levéltárban fennmaradt levelek elsőrangú forrásértékkel bírnak. Mivel szerzőik nem magyar származásúak, és idegen kívülállóként láthatták az országot és az itt élőket, így sok olyat is feljegyeztek, amit a hazai források nem tartottak említésre méltónak. E levelekből nemcsak szerzőik fordulatokban gazdag életútját, hanem az erdélyi és hódoltsági falvak mindennapjait is első kézből ismerhetjük meg. A kötet 76 levelet gyűjt egybe, melyek közül az első 1580-ból, míg az utolsó 1716-ból származik. A forrásgyűjtemény ezeket a leveleket magyar fordításban közli, ám az érdeklődők azokat olasz eredetijükben is tanulmányozhatják a korábban már bőséges kritikai jegyzetanyaggal megjelent "Litterae missionariorum de Hungaria et Transilvanis 1572-1717" című háromkötetes forráskiadványban.

 

A levelek eltérő stílusúban íródtak (több olyan levél is van, melyet ugyanaz a szerző jegyez), találhatunk köztük egyszerű, kissé akadozó leírásokat, de vannak komolyabb lélegzetű szépirodalmi alkotásuk is. A társadalom- és politikatörténet országos szintje mellett gazdag színfoltot jelent a felekezeti- és más küzdelmek mindennapi életben, azaz a hétköznapi emberek szintjén történő bemutatása, melyre egyébként is kevés forrással rendelkezünk. Olvashatunk hosszú és kimerítő útibeszámolókat, egyházi villongásokról, egyszerű jelentéseket, de még az azonos párton lévők egymás elleni mesterkedéséről is tanulhatunk egyet s mást.

 

A leveleket gazdag jegyzetek kísérik, melyek minden fogalmat, helynevet és eseményt megmagyaráznak; a glosszáriumban megkapjuk a ritka és idegen szavak magyarázatát is; míg a válogatott magyar nyelvű irodalom felsorolása elősegíti a témában való további elmélyedést. A kötetet részletes név és tárgymutató zárja. Külön méltatást érdemel a kötet elején Tóth István György tollából elsőként megjelenő bevezető tanulmány, aki érzékletesen kalauzol végig a kor társadalomtörténetének, és a hódoltság mindennapi életének buktatóin. A tanulmány (csakúgy mint a levelek) élvezetesen, sőt kimondottan olvasmányosan segít abban, hogy megérthessük azokat a bonyolult, és korábban gondolt sablonokat ledöntő momentumokat is, mint az iszlamizálás, vagy akár a renegáttá válás. A cél persze mindig szem előtt marad, méghozzás a kor megértése, belátása, és talán átélése ezekkel a missziósok által írt levelekkel.

 

ISBN: 963-389-675-4  
Fogyasztói ár: 3 980 Ft
Kiadó: Osiris Kiadó

Az alábbiakban az egyik levelet közöljük példaként, mely ízelítőt adhat a kötetből:

 

Bonifacio Di Ragusa raguzai ferences levele XIII. Gergely pápának
1581. szeptember 18.

Szentséges Atyám.

   Itt vagyunk Temesváron, ebben a magyarországi városban Erdély határán, ahol az egész környéken végtelen sok eretnekségre és meg nem keresztelt népre bukkanunk, mivel nem akarták felvenni a szent keresztséget az antitrinitáriusok és az eretnekek kezéből. Több mint hetven ilyen falu van. Isten adja, hogy legyen erőnk teljesíteni szentséged jámbor óhaját, és hogy fáradozásaink ne legyenek hiábavalóak.
   Írtam San Severina eminenciás úrnak, hogy ezen a vidéken sok pap nincs felszentelve, és mégis sok éven át papként működtek, ezeket felfüggesztettem azokkal együtt, akiket ezután a hallatlan eset után katolikusok szenteltek fel. Szentséged rendelkezzen, hogy mi történjen velük, a nép hangos szóval katolikus papot kér, de nincs; ki kell-e engesztelődni velük és újra felszentelni őket vagy sem, erről utasítson és döntsön Szentséged, hogy mit kell tenni.
   Ezek az emberek, ahogy mondják, harminc év óta nincsenek megkeresztelve; mindegyiket feltételesen megkereszteljük, mert lehetetlennek tartom, hogy ott nem voltak katolikus papok; ezek nagyon jó keresztények, de nincs lelki vezetőjük. Erről beszélni fogok Szentségeddel, ha épségben visszatérek Luccába.
   Átmegyek majd Erdélybe, hogy segítsek a buzgó katolikusoknak, majd Havasalföldre és Moldvába, ha Péter vajdát beiktatták, és az ország békében lesz; ezek a fejedelmek nagyon pártolnak.
   Szent zsinatot tartottunk júliusban Szent Jakab napján és a rákövetkező két napon... határozatának másolatát elküldtem Szentségednek a nagyra becsült Sant Severina bíboros által; kérem hagyja jóvá legmagasabb tekintélyével és fordíttassa le szláv nyelvre szerb betűkkel, mert az itteni pannonok és horvátok számára készült; ezek nagy lélekszámú népek.
   Én öregségemben nagy készséggel folytatom szolgálatomat, és kérem, hogy imádkozzanak mindnyájunkért, hogy Isten szabadítson meg minket minden bajtól, ami érhet; mindannyian velem együtt leborulva kérjük szent áldását és megcsókoljuk szentelt lábát; ezzel befejezve leborulok Szentséged előtt és maradok

 

Temesvár, 1581. szeptember 18.

 

Szentséged alázatos szolgája és vizitátora
Raguzai a püspök

 

Szentséges atyánknak és Urunknak, XIII. Gergely pápának, Krisztus helytartójának és Szent Péter Apostol méltó utódának.
(Szeptember 18., a stagnói püspök)

---

2. levél 49-50.o.