2021. tavasz: Híres testvérek árnyékában
ITT támogathatsz bennünket

Drezda - tragikus (v)égjáték

2005. február 15. 10:07

Hatvan évvel ezelőtt, 1945. február 13-14-én rombolta le a második világháborús angolszász szövetségesek hadászati légiereje a németországi Drezdát, Európa egyik legszebb barokk városát.

Az annak idején a `terrorbombázások` kategóriájába sorolt légitámadásban becsült adatok szerint 35-135 ezer ember vesztette életét. Néhány hónappal a második világháború befejezése előtt sokszázezer kelet-németországi menekült tartózkodott a városban, ezért az áldozatok pontos számát nem lehetett megállapítani. Drezdát néhány emlékeztetőül meghagyott romépület kivételével újjáépítették, ma félmillió lakossal, az újjászervezett Szászország székhelye.

 

Forrás: EPA

A most újjáépülő drezdai királyi palota

 

Drezdát az Elba folyó partjain valamikor szláv halászok alapították, a németek a XII. század végétől telepedtek le a városban, amely aztán központi szerepet kapott a szászság, Szászország történetében. A XVIII. században épült a Zwinger, a Hofkirche, a Frauenkirche. A második sziléziai háborúban a poroszok a város egy részét elpusztították.  A hat évtizede történtek főbb részleteikben ismertek, a másodrendű részletekben még sok a bizonytalanság, az értékelésekben az ellentmondás és a célzatosság. A Times Books sorozatban Londonban megjelent "A második világháború atlasza" pontos időrendben vázolja fel a Drezda elleni támadásokat. A brit Lancaster-bombázók első hulláma 1945. február 13-án este 21 óra 49 perckor érte el Drezdát. A német radarállomások nagy késéssel észlelték a berepülést. Egy Mosquito-kötelék 480-500 km/óra sebességgel repülte át a várost és vörösen izzó jelzőberendezéseket dobott le a bombázandó térségekre. Az első bombázási forduló 22 óra 13 perc és 22 óra 21 perc között zajlott le, a németek ekkor már bevetették a megtévesztő fényjelzéseket. Drezda 23 órára egyetlen hatalmas tűztengerré vált. A környékből sorra érkeztek a német mentő- és tűzoltó alakulatok.

 

Éjfél után fél egykor a német éjszakai vadászok készen álltak a második támadó hullám fogadására, de a riasztást valamilyen okból nem követte felszállási parancs. Fél kettőkor megkezdődött a második bombázási hullám. Több mint félezer Avro "Lancaster" zúdult a városba érkező mentő- és tűzoltó oszlopokra.  Február 14-én déli 12 óra 12 perckor az amerikai légierő 316 Boeing-17-ese hajtotta végre a harmadik szőnyegbombázást. A "légierődök" egy negyvenes köteléke világos nappal irányt tévesztett és tévedésből Prágát bombázta... Az angol kiadvány szerint a drezdai bombázásnak 135 ezer halálos áldozata volt. Hat "Lancaster"-bombázó odaveszett. Összesen 3749 tonna bomba zúdult a városra, ennek 75 százaléka gyújtóbomba volt.  A nyugat-európai légiháborúban "Elba Firenzéjének" letarolása több értelemben fordulópontot jelentett. 

A brit és az amerikai légierő 1944-ig nem volt olyan helyzetben, hogy a német gazdaság jelentős megkárosításához elegendő bombázógépet vezényeljen a frontra. 1944-ben a bombázás pontosságát lényegesen megjavító eljárások születtek és megjelent a P-51 `Mustang` távolsági kísérővadász, amelynek révén német légtérben is fel lehetett venni a harcot a Luftwaffe ellen és sikerült kieszközölni a további bombázásokhoz szükséges légifölényt. A német légierő 1944 nyarára már alig-alig képviselt harci erőt, júniustól a brit-amerikai légiflotta gyakorlatilag akadálytalanul mozgott a német légtérben.

 

A Múlt-kor második világháborús cikkei

Ettől kezdve rendszeres légitámadások célpontjai lettek a németországi olajfinomítók és a közlekedési csomópontok. Mind nehezebbé vált a német hadiipari termelés magas minőségi szinten való folytatása. Bár 1944 végéig még növekedett a német ipari termelés, ez azonban pótolhatatlan alapanyag-felhasználással járt. A német- és franciaországi célpontok elleni kombinált légitámadások során közel egymillió tonna bombát "hasznosítottak" az angolszász gépek, ennek egyharmadát a közlekedés, egynegyedét az üzemanyagipar, közel 60 ezer tonnát a repülőgépipar ellen. 1945 tavaszáig a brit és az amerikai légierő együttesen 21 900 repülőgépet vesztett, a hajózó állományból pedig mintegy 158 ezer főt. A németek azonban óriási árat fizettek: hatalmas városi területek váltak a földdel egyenlővé, a bombázások áldozatainak száma 650 ezer főre rúgott. A szőnyegbombázások etikájáról - egyebek között Drezda kapcsán - szenvedélyes viták kezdődtek már a háború alatt.

 

A nyugat-európai bombázások azonban - nem egy stratéga véleményével ellentétben - nem vezettek automatikusan a háború befejezéséhez. Óriási erőforrás-átcsoportosítások váltak azonban szükségessé. Több mint kétmillió német dolgozott 1945 elején a légvédelemre, több, mint amennyit a repülőgépipar foglalkoztatott. A légvédelem szükségleteit szolgálta a német elektrotechnikai termékek fele, az optikai ipar termékeinek egyharmada.

A berlini tervek azonban egyre gyengébb lábakon álltak. A német Luftwaffe arra számított, hogy évente 80 ezer új repülőgéphez jut, de 1944-ben `csak` 38 ezer harci gép készült el, ezek jelentős része is megsemmisült az átcsoportosítások során vagy a bombázott repülőtereken. A háború utolsó két évében a brit `királyi légierő`, a RAF általában a nagyvárosokat és az ipari központokat támadta, az amerikai 8. légihadsereg pedig precíziós fegyverekkel általában a fontosabb ipari létesítményeket.

 

Forrás: encarta.msn.com
Ami a "terrorbombázásokat" illeti, a második világháborúban a Kesselring és Sperrle tábornagyok vezette német légiflotta rendszeresen támadta az angliai nagyvárosokat: Londont, Birminghamet, Manchestert, Glasgow-t, Liverpoolt. 1940-42-ben a német légitámadások 17 ezer ember halálát okozták egyedül az angol fővárosban.  Emlékezetes módon Hitler 1944 nyarán légitámadásokat rendelt el London ellen a V-1, majd a V-2 "titkos fegyverekkel", amelyektől a háború kimenetelének eldöntését remélte. A ma ismert statisztikák szerint 2420 V-1 és 517 V-2 érte el az angol fővárost, viszonylag gyenge robbanótöltettel. A vállalkozás hatásosságát csökkentette az indítóállások angolszász bombázása, valamint vadászgépek támadása a repülőtestek ellen. London körül emellett egy hatalmas légvédelmi gyűrű létesült. A német V-támadásokra végül is csak az indítókörzetek elfoglalása mondta ki a végső ítéletet.

 

"A második világháború története" 1982-ben megjelent harmadik kiadásában Ránki György saját forrásai alapján a következőket írta: "1945 februárjában került sor a második világháború legnagyobb bombatámadására Drezda ellen. Ebbe az ipari szempontból jelentéktelen városba a menekültek ezreit helyezték el, és a 14 órás támadás következtében 100 ezer ember pusztult el. A város nagyrésze teljesen leégett. A drezdai támadás borzalmas jelenetei jogosan felvetették a kérdést, vajon indokoltak-e ezek, a nagyvárosok ellen indított, több tízezer polgári halottat okozó bombatámadások. Igazolták-e a szövetségesek elképzeléseit, hogy a támadások megbéníthatják a gazdasági életet, aláássák a német lakosság ellenálló képességét. Az adatok és a háború menete azt bizonyította, hogy a bombatámadások hatása nem felelt meg a várakozásnak."

 

(Panoráma - Pirityi Sándor)

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2021. tavasz: Híres testvérek árnyékában
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
7 960 ft 6 490 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 50% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 9 990 Ft

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár