Kipusztulhat Jézus nyelve: menekülnek a keresztények Irakból

A könyv másodrangú népei

Hivatalos népszámlálást a Baath párt 1960-as hatalomra jutása óta nem tartottak, ezért nehéz megbecsülni az iraki keresztények számát is. Egy néhány évvel ezelőtti (még a nemzetközi beavatkozást megelőző) becslés szerint 600 000 fölé tehető lélekszámuk, ami az akkori lakosság 3 százalékát tette ki.

Iraki apáca a 2004. augusztusi merényletek után, egy bagdadi keresztény templom mellett

Az iraki keresztények 12 kisebb-nagyobb egyházhoz tartoznak, melyek liturgikus szempontból 3 nagy csoportra oszthatók: a nagy többségben lévő, Róma fennhatósága alá tartozó katolikusokra (457 000), a helytelenül ortodoxnak is nevezett ókeletiekre (152 000) és a protestánsokra (5800). A katolikusok (és a teljes iraki kereszténység) legnagyobb csoportját a káld katolikus egyházhoz tartozók alkotják (390 300); hét püspökük van Irakban; vezetőjük, a babilóniai pátriárka Bagdadban székel. A katolikusok másik csoportja az asszír katolikus egyházhoz tartozik, mely 1783-ban csatlakozott Rómához. A katolikusokhoz tartozik még több kisebb örmény, latin, bizánci és szír szertartású iraki egyház is. Összesen tizenöt katolikus püspök vezet tizenhét egyházmegyét és exarchátust.

Az asszírok számára Irak meglehetősen modern fogalom: őseik már jóval a britek, az ottománok, az arabok és a kurdok előtt Mezopotámia ("a két folyó közti ország") földjén éltek. Mikor a modern Irak létrejött, az asszír keresztények közül sokan ennek az országnak a területére kerültek, másoknak Törökország, Irán és Szíria lett hivatalosan a hazája. Az 1979-es iszlám forradalom után annyi asszír menekült el Iránból, hogy számuk a második világháború előtti népesség 15%-ára esett vissza.

Az asszírokat évszázadok óta üldözik. Eleinte kereszténységük miatt támadták őket, a 19. és 20. században azonban a modern kor találmánya, a nemzet(iség) vált a gyűlölet célpontjává. A 19. századból már források sora bizonyítja: az iszlám kormányok "a könyv népeit" (a keresztényeket és a zsidókat) megtűrt, másodosztályú lakosságként kezelték, pl. külön fejadót vetettek ki rájuk. A nem muszlimokra rótt adó behajtásával az ottománok általában a kurd törzseket bízták meg, akik az államnak tett szolgálaton kívül rendszeresen elrabolták a kurd lányokat és asszonyokat, és váltságdíjat követeltek értük.

1. Keresztények: a terrorizmus célpontjai
2. A könyv másodrangú népei
3. Ma is Krisztus nyelvén beszélnek