35 éve halt meg Bertrand Russell

1872. május 18-án született a monmouthshire-i Trelleckben, haladó gondolkodású főnemesi családban. Nagyapja kétszer volt Anglia kormányfője, apja liberális célokért lépett fel. Szüleit fiatalon elvesztette, nagyszüleinél élt, s házitanítók nevelték. 11 évesen kételkedni kezdett a vallásban, neveltetésén szkeptikus gondolkodása túllépett. Két dolgot fogadott el: a tapasztalat terén a logikai bizonyosság nem érhető el, s a geometria axiómái sem bizonyíthatók. Eukleidész világába bátyja vezette be, matematikai érdeklődése egyre erősödött, filozófiai munkásságát is ekkori élményei határozták meg. 1890-től a cambridge-i Trinity College-ben matematikát és filozófiát tanult. 1894-ben diplomázott, majd a párizsi angol nagykövetségen lett attasé, ám a diplomáciai pálya nem vonzotta. Két évig nem-eukleidészi geometriát tanított Amerikában, majd Németországban közgazdaságtant hallgatott, s megismerkedett a marxizmussal is, melyet már 1896-as, német szociáldemokráciáról írt könyvében bírált. Tanulmány a geometria alapjairól című műve nyomán Cambridge-ben előadó lett. 1898-ban az idealizmus ellen fordult, s élete végéig empirista és pozitivista maradt.

 

Első fő célja volt, hogy megállapítsa, miről, és mekkora biztonsággal mondhatjuk, hogy tudjuk. A tudásba vetett korlátlan hit mérséklését, a kifejezés egyszerűsítését A jelenés és az igazság vizsgálata (1940), s Az emberi tudás területe és határai (1948) című műveiben kísérelte meg. Második célját, a matematika visszavezetését logikai alapelvekre, a két tan összekötését A matematika alapjai című 1903-as könyve dolgozta fel. A harmadik a nyelv elemeire, egyszerű kijelentésekre bontása, amit A tudat elemzése (1921) és Az anyag elemzése (1927) című munkáiban végzett el. Az előbbi az anyagot és az elmét azonos elemekből épült különböző rendszerekként mutatja be. Matematikai alapelveit korábbi tanárával, Alfred North Whiteheddel három kötetben írta meg. 1908-ban akadémiai tag, 1910-ben pedig cambridge-i professzor lett. Az első világháború alatt a katonai szolgálatot megtagadók mellé állt, ezért 1916-ban elbocsátották állásából, 1918-ban pedig fél évre bebörtönözték, Bevezetés a matematikai filozófiába című művét itt írta. 1920-ban a Szovjetunióba és Kínába utazott, Lenint is felkereste. Könyve, A bolsevizmus elmélete és gyakorlata bírálta a totalitarizmust, s megjósolta a későbbi sztálinizmus sok vonását.

 

Analitikus filozófiája a 20. század egészében érvényesült, atomizmusára tanítványa, Wittgenstein munkássága is visszahatott. Russell a 20-as években fizikai, erkölcsi és nevelési témákról írt népszerűsítő munkákat. Szellemes művei erkölcsi, politikai, eszmei radikalizmusát s baloldaliságát tükrözik. 1927-ben kísérleti iskolát alapított Petersfieldnél, ezt később elvált felesége vezette. Pacifistaként támogatta az 1938-as müncheni döntést, a háború kitörése után Hitler legyőzését mindennél fontosabbnak tartotta. 1938-39-ben az Egyesült Államokban tanított, professzori kinevezését a bíróság azzal törölte, hogy szexuális szabadosságot hirdet. Ezután a Barnes-alapítványnál tanított 1943-ig, majd újra Cambridge-ben lett tanár.

 

1945-ben megjelent könyve, A nyugati filozófia története és fellépései a BBC műsoraiban igen népszerűvé tették, ismertségét csak fokozta 1949-ben kapott Érdemrendje és 1950-es irodalmi Nobel-díja. Ekkor fordult érdeklődése a nemzetközi politika felé. Elítélte az 1954-es Bikini-szigeteki hidrogénbomba-robbantást, Einsteinnel és más Nobel-díjasokkal közzétett nyilatkozata a Kelet és Nyugat tudósait közös tanácskozásra hívta. Ebből lett a Pugwash-mozgalom, melynek elnökévé 1957-ben Russellt választották. 1958-ban állt az atomleszerelést követelők élére, 1960-ban létrehozta a Százak bizottságát, polgári engedetlenségre buzdított, majd tömeges ülősztrájkot vezetett. Ezért két hónapra ítélték, de betegsége miatt csak hét napot ült le. Utolsó éveiben az Egyesült Államok vietnami politikáját bírálta, Sartre-ral és másokkal összehívta a Háborús Bűnök Nemzetközi Bíróságát a vietnami atrocitások ügyében. A hatvanas évek végén adta ki három kötetben nagysikerű Önéletrajzát. 1970. február 3-án halt meg a walesi Penrhyndeudraeth-ben.

 

Russell a 20. század legnagyobb hatású gondolkodóinak egyike, több mint 40 kötete jelent meg a filozófia, matematika, szociológia, etika, oktatás, történelem, vallás és politika területén, s személye jelentőségét fokozza a tetteit átható humanitárius elkötelezettség.

 

(MTI - Panoráma)