Le Pen szerint a nácik humánusak

Jean-Marie Le Pen

Franciaország 1940-től 1944-ig tartó német megszállása alatt 76000 zsidót deportáltak náci haláltáborokba, a kollaboráns Vichy-kormány segítségével. Csupán 2500-an élték túl a háborút, és francia polgárok ezrei estek áldozatául a német hadseregnek, főleg abban az időben, amikor a háború már a végéhez közeledett.

 

Egy jobboldali hetilapnak adott interjúban, amely néhány hete látott napvilágot, Le Pen azt mondta Franciaország náci megszállásáról, hogy az nem volt különösebben kegyetlen; hogy a megszállás "kicsapongásai" elkerülhetetlenek voltak; illetve, hogy Franciaországnak meg kell szabadulnia történelmi hazugságaitól. Le Pen teljes nyilatkozata a Rivarol című, szélső jobboldali hetilapban jelent meg először, de a francia politikai elit csak akkor reagált rá, amikor a Le Monde napilap leközölte annak egyes részleteit. Megjegyzéseinek időzítése, az auschwitzi haláltábor 1945. január 27-i felszabadításának 60. évfordulójának közelsége csak fokozta a felháborodást.

 

"Alávaló! Franciaország múltjának tagadásával kizárta magát a politikából" - nyilatkozta Dominique Perben, igazságügy miniszter az Europe 1 rádiónak, és vizsgálatot indított annak megállapítására, hogy Le Pen törvénysértést követett-e el. Az 1990-es sajtótörvény értelmében Le Pent a nácik által, a II. világháború alatt, az emberiség ellen elkövetett bűnök nyilvános tagadásával vádolhatják. Ha bűnösnek találják, akkor akár öt év börtönbüntetésre, vagy 60000 dollár bírságra ítélhetik.

 

Le Pen védekezését a véleménynyilvánítás szabadságának és az ártatlanság vélelmének jogára alapozza. Az RTL rádiónak adott interjújában Le Pen úgy nyilatkozott, hogy a szabad véleménynyilvánítási joggal ellentétes amikor az Európai Unió Alkotmányának ellentmondó véleménye miatt támadások érik: "Igazam van, és botrányos, hogy 60 évvel a háború után nem beszélhetek ezekről a dolgokról".  Egy törvényszék előtti megjelenését megelőzően, ahol az elmúlt tavaszi fajgyűlöletre való felbujtásban való elmarasztalása ellen fellebbezett, így védekezett: "Megdöbbentő, hogy az igazságügy miniszter nem biztosította számomra az ártatlanság vélelmét."

 

Le Pent, aki 1987-ben a második világháború jelentéktelen részleteinek nevezte a náci gázkamrákat, eddig hatszor találták bűnösnek rasszizmus és antiszemitizmus vádjában. Négyszer indult az elnökválasztáson, és máig nagy népszerűségnek örvend. 2002-ben második lett az elnökválasztás első fordulójában, és a szavazatok 16,8 százalékát megszerezve vereséget mért a szocialista baloldalra.

 

"Franciaországban a német megszállás nem volt kegyetlen, még akkor sem, ha történtek túlkapások, hiszen ezek elkerülhetetlenek egy 550000 négyzetkilométer területű országban" - nyilatkozta a Rivarolnak. Megkérdőjelezte a francia polgárok német hadsereg általi tömeges kivégzéséről szóló történelmi feljegyzéseket. - "Mellesleg," - folytatta az interjúban - "ha a németek az ország minden sarkában mészárlást folytattak volna, ahogyan az a köztudatban él, akkor nem lett volna szükségük koncentrációs táborokra a deportáltak számára" - hozzátette, hogy a németek nem tartották kevesebbre a franciákat, mint saját, német katonáikat. - "Természetesen, ha valakit elfogtak fegyverrel a kezében, öt perccel azután, hogy a német hadsereg négy katonáját lelőtték, az illetőt gyorsan kivégezték," - mondta - "de vegyük figyelembe, hogy a németek saját, bűnös katonáikkal is ugyanígy cselekedtek."

 

A legnagyobb hazugság: Oradour
Le Pen szerint "nemcsak az Európai Uniótól és a globalizációtól kell megszabadítani Franciaországot, de a történelmi hazugságoktól is". Hangoztatta, hogy a II. világháború legnagyobb, Franciaországban történt náci rémtette, az 1944. júniusi, 642 ember emberéletet követelő Oradour-sur-Glane-i mészárlás hivatalos verziója - egy német különítmény, egy dél-franciaországi faluban összeterelte a lakosságot, és halomra lőtte, majd elégette őket - hazugság. "Az Oradour-sur-Glane-i drámáról sok mindent kellene még elmondani" - idézte fel Le Pen azokat a példákat, ahogyan szerinte a Gestapo megpróbálta elkerülni a civil áldozatokat.

 

"Megőrjít, ahogy a történelmet tagadja" - fakadt ki Robert Hebras, az Oradour-i események túlélője, akinek édesapja és két nővére a mészárlás áldozata lett. - "Rémisztő, hogy még 60 évvel a történtek után is harcolnom kell az igazamért és az emlékeimért. Már csak ketten vagyunk a túlélők közül. Ha mi is meghalunk, ki tartja életben az emléküket?"

 

Az emberjogi és zsidó szervezetek is gyorsan reagáltak. Serge Klarsfeld nácivadász úgy nyilatkozott a francia Info rádiónak, hogy Le Pen csak a figyelem központjába akart kerülni: "Az egyetlen eszköze, hogy újabb botrányt robbant ki a megszállás idejével kapcsolatban". A Nemzetközi Rasszizmus- és Antiszemitizmus Elleni Liga úgy jellemezte Le Pent, mint egy "eltévedt öregembert", akinek egyetlen ismérve, hogy "megvetést és undort kelt."