Magyar miniszterelnökök bukásai

Teleki Pál: fuccs a királypuccsnak

Az első világháborút lezáró béketárgyalások során az angol kormány nagy figyelmet fordított az elsősorban Magyarországot érintő Habsburg-kérdésre. Ám míg a Foreign Office hivatalos álláspontja inkább a Habsburg restauráció elutasítása volt (sem Nagy-Britannia, sem pedig a Szövetséges Hatalmak nem tűrik el, hogy a Habsburg-család bármely tagja trónra kerüljön Magyarországon), addig a Lordok Házában több felszólaló is amellett érvelt, hogy Magyarországnak meg kell hagyni azt a lehetőséget, hogy saját maga, szabadon döntsön államformája megválasztásáról. Ebben a meglehetősen félreérthető helyzetben Teleki Pál másoknak is feltűnő, rendkívül ingadozó álláspontra helyezkedett. Hol a legitimisták különböző táborát játszotta ki egymás ellen, hol pedig gesztusokat gyakorolt feléjük. A magyar miniszterelnök két okot is felsorolt, amikor a bizonyítványát kellett magyarázni. 1.: nem gondolta, hogy az angol álláspont egyértelműen az Antant álláspontja is, 2.: ha a Nemzetgyűlés jóváhagy egy detronizációs törvényt, akkor kikerülhetetlen a polgárháború. Teleki mellesleg azon az állásponton volt, hogy Svájc az antant barométere. Ha az antanthatalmak nem akarják, akkor Svájc ki sem engedi Károlyt. Ha mégis kijut, akkor az jelzésértékű. IV. Károly tehát még a svájci Pranginsból kísérte figyelemmel, miként alakul a nemzetközi diplomácia, illetve a magyar belpolitika: lesz-e remény a visszatérésre?

 

A magyar legitimisták két táborra oszlottak: az egyik szárny a kivárásra játszott. Míg az Apponyi, Andrássy Gyula, Gratz Gusztáv vezette csoportosulás a francia diplomácia hitegetésében reménykedett, addig a radikálisabb szárny - Windischgrätz, Szmrecsányi György, Friedrich a németbarát külpolitikát erőltették.
Nem ismerjük még a kormányzó álláspontját. Mivel a különféle határkiigazítási kérdésekben bizakodón tekintett a jövőbe, Horthy a lebegtetés taktikáját választotta. Tudta, hogy Franciaországban a meghatározó politikai csoportosulások támogattak egy esetleges Habsburg restaurációt. 1921 márciusának második felében - a Petit Parisien tudósítása szerint - Horthy legitimistának vallotta magát: "IV. Károly, az egykori osztrák császár az egyetlen legitim királyunk. Amíg le nem mond, senki más uralkkodót nem ismerek. Másrészt megengedem, hogy visszatérte bizonyos nehézségeket okozhatna, de remélem, hogy a parlament segítségével az ügyeket rendezhetném". Az utolsó magyar uralkodó nem is késlekedett. 1921. március 26-án Bécsből taxival Szombathelyre érkezett. Az osztrák-magyar határon a volt császár angol útlevéllel igazolta magát. William Code névvel, mint az angol vöröskereszt tagja lépett Magyarországra. Szombathelyen gr. Mikes püspök palotájában előbb Vass József vallás- és közoktatásügyi miniszterrel találkozott, majd másnap hajnalban a miniszterelnökkel, aki mindent elkövetett, hogy rábeszélje Károlyt a visszavonulásra, de az hajthatatlan maradt.

 

Teleki Pál ekkor ajánlotta fel, hogy hajlandó közvetíteni a kormányzó felé. A miniszterelnök Vass Józseffel egy autóban indult útnak Budapest felé, a király másik útvonalat választott - ő nyert. Hogy végül miért nem ért időben Teleki Budára, arra több magyarázat is született: kifogyott a benzinje útközben - így az egyik -, de többen tudni vélik, hogy rossz irányba haladt.  A késlekedés a tényeken nem változtatott. Károly végülis találkozott az éppen ebédjét elköltő kormányzóval, aki azonban a rövid, kétórás vita során egyértelműen az uralkodó tudomására hozta véleményét: nem támogatja Károly visszatérését. Vagyis a Horthy körül felfújt legitimációs lufi kipukkadt! Teleki Pálnak az április 5-i Nemzetgyűlésen kellett számot adnia a királypuccsban való részvételéért, de csak annyit mondott, hogy "Sem belső, sem külső helyzetünket nem javítaná az, ha itt részletekbe bocsátkoznám". A teljes beszámolóra másnap került sor. A miniszterelnök elmondta, hogy IV. Károly magyarországi látogatásának terve külföldön született, ezért a király Szombathelyen való felbukkanása mindenkit meglepett. Továbbá őfelségét hibásan informálták az ország helyzetéről, a legitimisták közel sem voltak annyian és olyan jól szervezettek, mint azt az uralkodó képzelte. Jóllehet beszámolójában sem Teleki, sem pedig a nyíltan legitimista külügyminiszter, Gratz Gusztáv nem említette a kormányzót, Horthy bizalma megingott Telekiben. A miniszterelnöknek tehát nem volt más választása, mint 1921. április 13-án lemondani.

1. Akinek beletörött a bicskája Kossuthba: Tisza Kálmán
2. Wekerle Sándor, a jolly joker
3. Teleki Pál: fuccs a királypuccsnak
4. Kállay Miklós