Hitler elfeledett szövetségesei

Magyar miniszterelnökök bukásai

2004. november 1. 10:53 Bartal Csaba

Kállay Miklós

Kállay Miklós két évet töltött el a magyar történelemben miniszterelnökként, és egyértelműen tüske volt a náci rezsim szemében. A joviális, már korosodó, 55 éves politikus határozott célja volt Magyarországot a legvégsőkig megóvni a háború borzalmaitól, a polgári lakosságot kímélni a szövetségesek bombázásaitól, és az amúgy jelentős hazai zsidóságot az utolsó pillanatig menteni a fasiszták gázkamráitól. Csakhogy 1943 őszén Olaszország hadat üzent Németországnak, a nagy szövetséges kiszállt a lejtőn zakatoló és biztos pusztulásba tartó "haláljáratból", azaz a tengelyhatalmak szövetségéből. Mivel a Führer igen kiterjedt és megbízható kémhálózata alaposan tájékozott volt Kállay fegyverszüneti tapogatódzásairól - ki Konstantinápolyban, ki Svájcban, ki Stockholmban próbált utat találni a nyugati szövetségesek felé -, Hitlernek nem hiányzott egy újabb csalódás szövetségesi részről. A gyenge kezűnek tartott kormányzó, valamint a megbízhatatlannak ismert miniszterelnök nem volt többé garancia arra, hogy a magyar csapatok az SS oldalán fogják befejezni ezt a háborút.

 

Ezért döntött Magyarország megszállása mellett. Az erről szóló nem hivatalos jelentések már 1944 elején eljutottak Kállay fülébe. Maga Bajcsy-Zsilinszky Endre is február 11-én néhány képviselőtársával figyelmeztette a miniszterelnököt egy német megszállás lehetséges veszélyére. És erre mutatott az is, hogy az osztrák-magyar határ mentén jelentős csapatösszevonásokat hajtottak végre a németek, amit Jagow, a budapesti német nagykövet hazugsággal próbált kimagyarázni. A hazai németbarát szervezetek és politikusok pedig mozgolódni kezdtek.
Ám egyelőre csend volt. A március 15-i ünnepségeket az Operában tartották. Itt kapta a hírt Horthy, hogy az előadás végén Jagow találkozni szeretne vele. A kihallgatáson a kormányzó átvehette Hitler Klessheimbe szóló meghívóját.
A rövid ideig hezitáló kormányzó - miután kikérte Kállay, néhány miniszter, majd a vezérkari főnök, Szombathelyi Ferenc véleményét - végül az utazás mellett döntött. Jóllehet Kállay - megjegyezve, hogy amennyiben az ő személye az akadálya annak, hogy Budapest és az ország megmeneküljön a teljes német megszállás alól - felajánlotta lemondását, Horthy ezt visszautasította. Ez pedig annyit jelentett, hogy ha a kormányzó vonatra száll, vezér nélkül marad az ország. Így tervezte Hitler is.

 

Horthy március 17-én indult a pályaudvarról. Kínos csöndben, szinte eseménytelenül telt 17-18-a. Március 18-ról 19-re virradó éjjel Kállay Miklós altatókkal tért nyugovóra. De csak perceket tölthetett ágyban, mert megcsörrent a belügyminiszterrel közvetlenül összekapcsolt telefonvonala, aki közölte, hogy több határ menti jelentés szerint a németek vonaton, harckocsikon és teherautókon minden irányból Budapest felé tartanak. A sebtében összehívott tanácskozás során kiderült, hogy a hátországban egyetlen egy olyan ezredünk sincs, amelyik érdemben fel tudná venni a harcot a beözönlő németekkel szemben. Percekig felvetődött a pesti lakosság, aztán a munkásság, majd végső ötletként a budapesti zsidóság felfegyverzésének ötlete is, de ezeket rögvest el is vetették.
Horthyéktól semmi hír nem érkezett egészen e hajnalig, amikor is befutott egy távirat. A külügyminiszter, Ghyczy Jenő küldte helyettesének, Szentmiklósy Andornak. Ez állt benne: "Kérem feleségemmel közölni, jól érzem magam". Vagyis a korábban megbeszélt, és kódolt szöveg helyesen ezt jelentette: "Katonai megszállás várható!" A németek vélhetően visszatartották a távirat kézbesítését, de ez már nem számított ekkor.

 

Kállay - még funkcionáló miniszterelnökként - fogadta a hozzá tóduló követeket, politikusokat, és próbált mindenkit rangjához illően és mérten tájékoztatni a fejleményekről. Budapest ugyanis arra ébredt, hogy német páncélosok dübörögnek a körúton, Pesten és Budán. Közben hírét vette, hogy közeledik a kormányzó vonata, amit a németek minden állomáson megállítottak, csak hogy késleltessék hazaérkezését. Horthy magára maradt. Keresztes-Fischer Ferenc, belügyminiszter még aznap este bement Kállayhoz, akivel sokáig szótlanul ültek az egyébként zajos, ám ezúttal ürességtől kongó miniszterelnöki irodában. Majd felállt az előbbi, és ennyit mondott: "Hát én megyek, Isten áldjon, Miklós!" (Ők soha többé nem találkoztak. A belügyminisztert a Gestapo még aznap koncentrációs táborba vitte, amiből való szabadulását csak három évvel élte túl.)
Kállay nyugovóra tért. Reggel hatkor SS-tiszt dörömbölt a rezidencia vastag faajtaján. Azt közölte - háta mögött egy páncélossal -, hogy Veesenmayer, az új budapesti teljhatalmú megbízott azon nyomban látni akarja a miniszterelnököt. Ez csapda volt, ezért Kállay szűkebb famíliájával rejtekalagúton előbb a kormányzó rezidenciájára menekült, ahol Horthy felháborodottan fogadta a hírt, miszerint Kállayt le akarják tartóztatni. Azonnal felhívta a német megbízottat, aki azonban tagadta a letartóztatás tényét.

 

Mivel az előző napokban félhivatalosan köztudott volt, hogy a németek Budapest ellen készülnek, a török nagykövet, Sevket Fuat Kececi volt oly szíves, és felajánlotta a miniszterelnöknek, hogy vész esetén nála menedékre lelhet. Kállay ennek tudatában felhívta hát a nagykövetet, hogy áll-e még a felajánlása? Igenlő válaszára Kállay még arra kérte Kececit, hogy küldje szolgálati gépkocsiját a várkert kijáratához. Amint a kocsival beért a nagykövetség területére, azonnal bevitték a rózsadombi házba. Mivel kevés vendégszoba volt a rezidencián, Kececi azonnal felajánlotta feleségével közös hálószobájukat a hivatalosan még posztján lévő miniszterelnöknek. Majd a feszültséget oldandó megjegyezte Kállaynak, hogy bízhat benne, hiszen II. Rákóczi Ferenc és Kossuth Lajos után minden magyar számára áll a törökök vendégszeretet. A németek azonnal körbezárták a nagykövetséget. Minden sarkon gépfegyveres katonák ellenőrizték a követségbe haladó gépjárműveket, gyalogosokat. Természetesen a németek szerették volna kikérni a miniszterelnököt, de Ankara nem engedett a nyomásnak.

 

Másnap azonban váratlan látogató érkezett Kállayhoz. Haraszti Vilmosként jelentkezett be. Azt állította, hogy magyar és angol szülei vannak, és az angoloknak kémkedik. Azzal az üzenettel érkezett, hogy Kállay titokban utazzon le a Balatonra családjával, ahol az egyik településnél egy angol hidroplán várja, ami Angliába repíti. Ott megalakíthatja az emigráns magyar kormányt. Az akció startját a BBC rádióadásán fogják megüzenni. Bár csábító volt az ajánlat, Kállay csapdát sejtett, ezért maradt a követségen. Ma sem tudni, valóban hitelt érdemlő volt-e az ajánlat, de nem ártott Kállay óvatossága. Haraszti megjelentekor ugyanis ott tartózkodott a szobában Cebe József, a miniszterelnök komornyikja is, akiről csak később derült ki, hogy a Gestaponak kémkedett. Még ha igaz is lett volna a szöktetés terve, akkor is tudtak volna arról a németek Cebe által.
1944. március 22-én Horthy kormányalapítási megbízást adott annak a Sztójay Dömének, aki pár nappal korábban a kormányzóval Klessheimben járt Hitlernél, és akivel Kállay - Horthy hazatértekor - nem fogott kezet. A németek azonban nem érték be ennyivel. Számukra ugyanis Kállay Miklós - függetlenül attól, hogy leváltották kormányfői posztjáról - a magyar ellenállás egyik potenciális vezérének számított. A 38. magyar kormány első emberét azonban csak az év végén tudták kihozni a török követségről.

 

A cikk teljes terjedelmében az IPM októberi számában olvasható

2017. tél: Hitler elfeledett szövetségesei
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (4 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 25% kedvezménnyel.
A 4. lapszámot ajándékba adjuk.
6 368 ft 4 776 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 65% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 6 990 Ft
Legfrissebb
Legolvasottabb

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!