Meglepő tanulmány: medvék is éltek Mezopotámiában

Illusztráció

Vannak bizonyos élőlények, amelyeket általában a mezopotámiai kultúrához kötünk. Ilyenek például a juhok, amelyek évezredeken át segítettek fenntartani a stabil gazdaságot. Aztán a lovak, amelyek az asszír hadsereget hatalommá tették. De eszünkbe juthatnak még a királyi paloták domborművein ábrázolt vad oroszlánok, bikák, egzotikus madarak, amelyeket az ókori Közel-Kelet képi világának kulcsfontosságú elemeiként tartottak számon. Csak

Filológiai és terminológiai bizonyítékok

Egy Lorenzo Verderame által jegyzett friss tanulmány meggyőzően bizonyítja, hogy a medve több kulturális, szimbolikus és közigazgatási kontextusban is fontos szerepet játszott. A szerző a szöveges, archeológiai és ikonográfiai források alapos elemzésével először rekonstruálja a medve átfogó történetét a mezopotámiai kultúrában.

A tanulmány a sumer és akkád nyelvekben a medve megjelölésére használt kifejezésekből indul ki. Így a dokumentációban leggyakrabban előforduló elnevezés a sumer nyelvben: aza₃, amely az akkád asu megfelelője. Mindkét kifejezés már a korai időktől kezdve megjelenik a lexikális listákban, tulajdonnevekben és az irodalomban. A két szó etimológiája olyan indoeurópai gyökerekhez köthető, mint a görög arktosz vagy a latin ursus. Ezzel párhuzamosan egy második akkád kifejezés, a dabű legalább a Kr. e. harmadik évezredtől kezdve együtt létezett az asuval.

Az archaikus dinasztikus időszaktól az újasszír korszakig (azaz kb. i. e. 2900-tól i. e. 600-ig) terjedő lexikális listák figyelemre méltó rendszerességgel rögzítik a medve alakját. Ez arra utal, hogy a medve ismert, bár minden bizonnyal nem mindenütt jelenlévő állat volt a régióban.

Medve, mint tulajdonnév

A medve mezopotámiai ismertségének egyik legkövetkezetesebb jele: jelenléte névtanban. Az Uruk-korszaktól az Ur III. korszakig az Aza név rendszeresen megjelenik férfinévként. Az újsumer korban (kb. i. e. 2100-2000) olyan változatok is dokumentáltak, mint az Aza-am₃ (ő egy medve) vagy az Aza-ĝu₁₀ (Az én medvém), ami megerősíti a személynévként való használatát.

Bár a medve nem szerepel kiemelkedő helyen a mezopotámiai mitológiában, jelenléte a bölcsességi irodalomban (azaz a tanításokat közvetítő művekben) és a sumer közmondásokban árulkodó. Például az Enlil és Sud című sumer szövegben, a medve egy zálogajándékként küldött felajánlás részeként jelenik meg. Ez arra utal, hogy a medvét értékes árucikknek, egzotikus trófeának tekintették.

Verderame tanulmánya különös figyelmet szentel annak a több száz említésnek, amelyek Puzriš-Dagān városának levéltárában található közigazgatási forrásokban szerepelnek. Ezek a szövegek feljegyzik a medvéket, sőt információt nyújtanak etetésükről, a különböző városokba való szállításukról, valamint előadásokon és rituálékon való részvételükről is. Néhány dokumentum említi, hogy tréfamesterek vagy akrobaták használták őket, ami arra utal, hogy a medvéket idomíthattak és szelídíthettek. De feltűntek egzotikus állatkertekben, menazsériákban is.

A dokumentáció arra is utal, hogy a medvehúst bizonyos rituális vagy udvari kontextusban fogyasztották. Úgy tűnik azonban, hogy ez a gyakorlat nem volt általános vagy elterjedt.

Importált állatok

A mezopotámiai ikonográfiában a medve megjelenik néhány zenei vagy rituális jellegű jelenetben, mint például az ur-i királyi temetőben talált híres díszített líra, amelyen egy felegyenesedett medve egy hangszert tart, amit egy szamár penget. Az ilyen humanizált zoomorf (állati) ábrázolások, amelyek az archaikus dinasztikus időszakra jellemzőek, az állat ismeretségére utalnak.

Medve és szamár a lanttal Forrás: Wikipédia / Közkincs

Találtak kő- és agyagfigurákat is, amelyek ülő, térdelő vagy áldozó medvéket ábrázolnak, néha humanoid vonásokkal.

Bár Dél-Mezopotámiában nem kerültek elő rájuk utaló régészeti maradványok, a szomszédos régiókban vannak fosszilis bizonyítékok. Észak-Irakot, Anatóliát, Szíriát és Iránt az Ursus arctos és szíriai alfaja, az Ursus arctos syriacus fajtái lakták. Valószínű, hogy ezek az állatok vadászatok, adományok vagy kereskedelmi hálózatok révén érkeztek Mezopotámiába olyan hegyvidéki régiókból, mint a Zagrosz, a Taurusz vagy Libanon.

A Verderame tanulmánya – amit a Muy Interesante közölt – által felvetett egyik legérdekesebb vita bizonyos kifejezések kétértelműségét érinti, amelyek egyes lexikális listákban a vízilóra és a krokodilra is utalnak. Az egy másik kérdés, hogy talán a  mezopotámiai írástudók nem ismertek fel bizonyos fajokat. Verderame azonban kimutatja, hogy sok esetben a kontextus, az ikonográfia és a földrajzi jelenlét alapján biztosan megállapítható, hogy medvékről van szó. Ezt különösen igaz a marhaši vagy meluhhai közmondásokra.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

művészet

• Az urartui falfestmények, amelyek új fényt vetnek az elveszett civilizációra
• Padlásról a múzeumba: öt véletlenül felfedezett műalkotás, amelyek aukciós rekordot döntöttek
• Újjászületett a Szent Bertalan Kórház északi szárnya – Hogarth mesterművei ismét ragyognak
• Karahantepe új csodája: emberi arcot ábrázoló oszlopot tártak fel Törökországban
• René Magritte elveszett remekműve: kilencven év után újra látható a La Magie Noire
• Titokzatos férfiportré került elő Vermeer híres festménye alól
• Egy nyolcmillió eurós titok – Picasso elveszett mesterműve aukció előtt
• Rembrandt titkai: hogyan került egy ugató kutya az Éjjeli őrjáratra?
• Őskori ékszer műhelyre bukkantak